Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 20. szám - A belga bűnügyi statisztikából - Statutum a káromkodás ellen

378 Magyar Jogász-Ujság IV. évf. Az Ur 1653. esztendejében október 15. napján biró uram törvényesen feleltetvén Fazokas Lőrinc nevü káromkodóhoz, bírák uraim igy deliberáltak. Minthogy az magistratus prókátora által bemutatott inkviziczióból világosságra jönnek az perbe fogottnak Isten ő szent Fölsége és a teremtés ellen való éktelen káromkodási: azért többeknek példájára országunk rendölése szerént igy mint juxta Anni 1563. art. 42. azon Fazokas Lőrincen elsőben publice öt száz ültessék; annak utána, ha másodszor azon ördögi káromkodásokkal élne, megpálcáztassék és ezerét üssenek rajta. Ha penig harmadszor cselekedné, nem külömben mint egyéb malefaktoroknak, feje vétessék. Ötszázat vert Lőrinczre a város hóhérja és nincs nyoma, hogy Lőrincz belepusztult volna. — A Büntető Jog Tára fennállásának 25 éves évfordulóját ülte az elmúlt napokban. A magyar jogászság szine-java közremunkálkodott e 25 év alatt azon szellemi nivó elérésén, amelyre e kiváló szaklap e negyedszázad alatt jutott. Az eddig megjelent 50 kötet hü képét adja a magyar büntető jog fejlődésének. Az igazságügyminiszter ez alkalomból a lap felelős szerkesztőjéhez Németh Péterhez igen meleghangú levelet intézett. — Elvi jelentőségű határozat kartellügyekben. Az osztrák legfőbb törvényszék a két alsóbb fokú itélőbirósággal szemben különös nyomatékkal kifejezést adott egy felmerült eset alkalmából hozott Ítéletében azon jogi nézetének, hogy oly kartellmegállapodások, amely áruknak a nagy közönség hátrányára való megdrágítását czélozzák, bíróilag érvényesíthető joghatálylyal nem birnak. LAPSZEMLE. — A .Statisztikából" czim alatt a „Juristische Blátter" a következőket írja, melyek az osztrák ügyvédség számbeli helyzetére élénk világot vetnek : A bírák száma Ausztriában, a birói képesítéssel még nem biró jegyzőket is beleértve, az 1904. év végén 5127-re rúgott. Németországban 1903. elején 7235 ügyvéd és 8397 biró volt. Ha ezt az arányt veszszük, akkor Ausztriában 4417 ügyvédnek kellene lenni, míg valójában 155-el több van. Ez a különbség magában véve talán nem nagy. De mégis jelentékeny, ha tekintetbe vesszük, hogy Németországban általános az óhaj a bírák szaporítását illetőleg s szerintük legalább 600 uj birói állás szervezésére volna szükség, míg ily kívánalmakat Ausztriában — egyes helyektől eltekintve — nem emelnek. Egészben véve az ügyvédek számának emelkedése az utolsó évben évi 2°/o-ra tehető, ami még nem elrettentő, mert a népesség is hasonló mérvben szaporodott. Ez a tulnagy gyarapodás az előző évek pangásának folyománya, de most azért sujt érzékenyebben, mert a perrend reformja korlátozza azügyvédi tevékenység körét. Aggasztóbb jelenséget tapasztalunk a jövő nemzedéknél. A bejegyzett ügyvédjelöltek száma 1897. év végén 1624 volt, amely a következő években 1529,1443, 1387, 1348-ra fogyott. Ennyi volt 1901. év végén. Ekkor ismét kezdett emelkedni s már 1902. év végén 1522, 1903-ban 1664, 1904-ben 1750 volt. Tehát 1898-tól 1901-ig 276-al fogyott, míg az utolsó 3 évben 402-vel nőtt a számuk. A fogyás 16-7%-ot, a növekedés 29-8°/o-ot teszen; az 1897. év végén mutatkozó számnál 1904-ben 86-al több volt. Minden hozzáértő belátja, hogy ez egészségtelen állapot. Az 1898-ban életbelépett uj perrendtartás óta a jelölteket igen kevéssé keresik. Mig a megelőző írásbeli eljárás a jelölteknek tág teret nyújtott a tevékenységre, az uj eljárásban csak a keresettebb és nagyon elfoglalt ügyvédek foglalkoztathatják őket. Számos ügyvéd lassanként nélkülözni tudta a jelölteket és ahol az előtt többen dolgozlak, számuk 1—2-re lefogyott. Valóban a Potemkin falvakra emlékeztet ily viszonyok közt a jelöltek számának 30°/oal való emelkedése. AlsóAusztriában 1895-től 1902. végéig állandó fogyás mutatkozott és pedig 378-ról 290 re (Bécsben 354-ről 264 re), az utolsó két évben ismét nőtt a számuk 333-ra (Bécsben 298-ra). Ez a mérsékelt szaporulat nem azt jelenti, hogy a munkakörük tágult, hanem hogy a jelöltek a bét évi gyakorlat idejét nem akarják még önhibájukon kivül szünetekkel meghosszabbítani. Figyelmet érdemelnek azonban a Galiczia és Bukovinából kapott számadatok. Mikor a jelöltek száma 1902-ben Alsó-Ausztriában, Csehországban és az alpesi tartományokban csökkent, ezek a tartományok 170-el való szaporodást mutatnak fel, 451-ről 621-re emelkedett a jelöltek száma, ami 37'7°/o-nak felel meg, 1903ban számuk 688-ra, tehát 67-el, azaz 10'8° o al emelkedett, 1904. végén 701-re, vagyis 13-al, azaz 2°/o-al. Sajátságos, hogy a krakkói tábla területén 38 al fogytak, mig a lembergiben 51 volt a szaporulat. Általában Nyugat-Galiczia számadatai oly váltakozó jellegűek, hogy a jelöltek mozgalmának valódi természetét alig lehet megmagyarázni. 1900-ban 133 jelölt volt ott, 1901-ben 77, 1902-ben 147, 1903-ban 158, 1904-ben 120. Ámbár tehát Nyugat Galicziában visszaesés mutatkozik, mégis 1750 jelölt közül 40°/o Galiczia és Bukovinában volt bejegyezve ; 1901. végén 1348 osztrák jelölt közül 451, tehát csak 33 3°/o. 1901. óta azon tartományokban a jelöltek 451-ről 701-re szaporodtak, tehát 55-5%-al, mig a többi országokban 897-ről 1019-re, tehát csak 16 9°/o os szaporulat mutatkozott. Különösen keleti Galiczia és Bukovina területén emelkedett jelöltek száma 338-ról (1900. végén), 374-re (1901 végén), 474-re (1902 végén), 530-ra (1903. vézén), 581-re (1904. végén); ez négy év alatt 243, azaz 71 9%, vagyis évi 18°,o átlagos szaporulatot jelent, ezzel szemben áll egész Ausztria, Nyugat Galicziát is beles7ámitva, melynek szaporulata e négy év alatt csak 120 volt, vagyis állag évi 30 (2 8°/o). E mellett a galicziai jelöltek a többi tartományokba özönlöttek. Az 1902. 1903. és 1904. években az Alsó-Ausztriában bejegyzett 257 jelölt közül 34, azaz 13-4°/o galicziai vagy bukovinai illetőségű volt. 1897-től 1901-ig 289 bejegyzett jelölt közül67, azaz 23%. Az azóta beállott csökkenés az illetőségi törvény módosításával függhet össze. Nem tudjuk, vájjon a többi tartományokba is ennyien özönlenek-e, de az bizonyos, hogy viszont nyugatról keletre ily mérvben nem pályáznak. Ezekből a számokból azt a tanulságot meríthetjük, hogy a keleti tartományokban a viszonyok rosszasága, a melyek ott érezhetőbbek, mint Ausztria többi részében, az ifjúságnak az ügyvédi pályára való tódulását nemcsak nem akadályozza, hanem még fokozta, ugy, hogy végre fel kell vetni azt a kérdést: mi lesz ennek a tulprodukeziónafe a következménye ? Éppen nem vagyunk azon nézeten, hogy valamely pályát, sőt éppen az ügyvédséget, mesterséges korlátokkal el lehetne a tódulás elől zárni, inkább azok álláspontjában osztozunk, akik ily korlátozást sem a jelenlegi társadalmi renddel, sem az igazságszolgáltaiás érdekeivel — amelyhez hozzájárulni kötelessége minden hivatott egyénnek — nem tartanak összeegyeztethetőnek. De azt hisszük, hogy ily mesterséges korlátok semmit sem használnának, mert ha át nem lehetne azokat lépni, nem tudnók megakadályozni, hogy meg ne kerüljék, vagy alattuk át ne bújjanak. Mi tehát sem a számuk korlátozását, sem a helyhez, vagy érdekhez kötöttséget nem ajánljuk. Nem intéznénk általános intő szózatot sem az alsó-ausztriai ügyvédjelöltek ismert emlékirata modorában. De komolyan és határozottan