Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám - Az ügyvédi kamarák mozgalma 1903--ban - Angol kriminalstatisztika

24 Magyar Jogász-Ujság IV. évf. védelmében. E számból vagy 3000 belehal a bántalmazásba. Áprilisban 8727 esetben járt közbe; májusban 10,105 esetben, júniusban 9668 esetben, júliusban 10,298 esetben, augusztusban 8833 esetben s szeptemberben 9829 esetben. A megalakulás óta — 1889. — összesen 911,019 gyermeket részesített védelemben. Ami a kegyetlen szülők ellen folytatott pereket illeti, ugy 1889— 1890-ig 3947 pert indított 7463 bántalmazott gyermek miatt és 1902—1803-ig 34.946 pert 95,560 gyermekért. — Az amerikai iskolastatisztikát tárgyazó érdekes számadatok egész seregét vesszük. Az 1902/03. tanévben az elemi iskolákat 16,511.024, a High-schoolokat 776.635, a kollégiumokat, egyetemeket és szemináriumokat 251.819, az összes iskolákat együttvéve 17,539.478 tanuló látogatta. Az elemi iskolákra esik a lakosság 20'66%-a, a középiskolákra 0 97%, mig a főiskolák és szemináriumokra a lakosság 0'32% esik. Különösen szembeötlő azon feltűnő haladás, melyet a High-schoolok a legutóbbi években ugy látogatottság, mint jelentőség tekintetében felmutatnak. Oly intézetek ezek, melyek a népiskolák ötödik osztályához hozzákapcsolódnak, s melyek közül a nyilvános jellegűek ingyenes oktatást nyujtaoak, akárcsak a népiskolák. — 1890- től 1903-ig a nyilvános High-schoolok száma 2526-ról 6800-ra, a tanulók száma 367.003-ról 776.635-re emelkedett. Utóbbiak közül 1890-ben 39%, 1903-ban 50-31<>|o részesült a latin nyelvi oktatásban. A nyilvános Highschoolok iskolaberendezésének értéke 139 millió dollár, a magánosoké (körülbelül 1690 ilyen van s ezeknek mintegy fele felekezeti jellegű) 119 millió dollár. A nyilvános High-schoolokban 1903-ban 245.771 fiu és 346.442 leány, a magánosokban 50 434 fiu és 51.413 leány részesült oktatásban. A fiuk számaránya a nyilvános iskolákban azért oly kedvezőtlen, mivel a főként hitfelekezetek által fentartott magánintézetek kevésbé kultiválják a leánynevelést. A tanitás ezen a fokon a fiuk és leányokra nézve együttes. A tulajdonképeni kollégiumokon és egyetemeken — számszerint 627-ben, melyek természetesen jórészt csak bitorolják e nevet — továbbá a politechnikai iskolákon a férfihallgatók száma 1890-től 1903-ig 44.926-ról 82.394-re, a női hallgatók száma 10.761-ről 31.736-ra emelkedett. Mig tehát a férfihallgatók száma alighogy megkétszereződött, addig a női hallgatóké a háromszoroson felül növekedett. A férfitanerők száma, mely a nyilvános tanintézetekben 1870-ben 77.529 volt, 1870-től 1903-ig 122.986-ról 332.252-re nőtt. Ezen számadatok igen érdekes következtetésekre nyújtanak alkalmat. A legelső, mi feltűnik, hogy Amerika az oktatás minden fokán sokkal nagyobb tömegeket képes felmutatni, mint pl. Németország. Németországhan ugyanis a népiskolai növendékek összes száma az 1902/03. tanévben 8,921.440, a hatosztályué és magasabb intézeteké 301.693, a főiskoláké 52.702 volt. A High-schooloknak ezen szinte képtelen módon való terjedése eléggé bizonyítja, hogy az amerikaiak még ma is inkább a mennyiségre, mint a minőségre vannak tekintettel. Lehetetlen ugyanis azt hinni, hogy az amerikaiak 13 év alatt képesek lettek volna 4274 uj főiskola részére kellő számú jól képzett tanári kart szervezni. A legfontosabb kultureszköz, mehlyel Amerika mostanában dolgozik, a dollár. Kétségtelen, hogy ez játszotta az oly szinte rohamos kiterjesztésében a High-schooloknak a főszerepet. Ennek daczára dicséret illeti meg Amerikát azon nemes törekvéseért, melylyel a magasabb kulturállamokat a közoktatás tekintetében elérni törekszik. S hogy az amerikai szellemi élet ennek daczára mégis oly felületes természetű, az abban találja magyarázatát, hogy az oly nagyarányú oktatás egyelőre még nélkülözi alapfeltételeit. Csak természetes tehát, hogy az európai kulturállamokkal való összehasonlitás a szellemi termelés tekintetében, daczára az amerikai tanintézetek nagy számának és látogatottságának, államaink óriási fölényét erősen kidomborítja. Nagyon találó különben az amerikai tanügynek szertelen terjesztésére tett azon magjegyzés : kevesebb többet érne. Khinai diákok Japánban. A khinai diákoknak Japánba való özönlése az ujabb időkben mind nagyobb és nagyobb mérveket ölt. A tokiói diáknegyed — Kauda — reggelenként valósággal hemzseg a mennyei birodalomnak sapka alá dugott vagy épen levágott czopfu fiaitól. Csalhatatlanul felismerhetővé teszi különben őket még szinte törpe növésük, szerény, sőt egyenesen félszeg viselkedésük. A japánok ehhez mért módon is bánnak velük. Minden japán kuli meg van győződve arról, hogy messze-messze felette áll a khinainak s e fölényes helyzetnek minden alkalommal jelét igyekszik adni. Általában a japán és khinainak egymás közti érintkezését ha megfigyeljük, azt hihetnők, hogy nem két szövetséges, egymással baráti viszonyban levő állam alattvalói állnak szemben, hanem a győztes a leigázottal. Ujabban Kórea lakói is sürün keresik fel a japán főiskolákat. Talán nem lesz érdektelen megtudni, hogy mennyi pénz szükséges egy ily diák ellátására. Összes költségeik fedezésére havonként 20 Jent, tehát körülbelül 48 koronát szoktak hazulról kapni. Ebből étkezik, lakásssal és ruhával látja el magát. A könyvek nagyon olcsók, a tanítási költségek az állam számlájára mennek. Megemlítjük még, hogy számolva a Japánban mindinkább lábrakapó európaias izü szokásokkal, minden khinai diák elutazása előtt 15 Jent kap, hogy ezen a pénzen egy a legutolsó angol divat szerint kiszabott öltönyt vásárolhasson magának. — A magyar királyi Euria teljes ülése. I. „Ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtás esetében, midőn az ingatlan a függő termés beszedésének vagy a bérösszeg esedékességének napjától számított egy év alatt el nem árvereztetik és az 1881: LX. t.-cz. 212. §. végbekezdése nyer alkalmazást: ezen végbekezdésben foglalt rendelkezéshez képest zárgondnoki kezelés utján bevett és letétbe helyezett összeg csak azon hitelező követelésének a kielégítésére fordítandó-e, aki a haszonélvezetre végrehajtást vezetett, vagy pedig a törvény ezen rendelkezése akként értelmezendő, hogy ez a rendelkezés csak feltételesen áll, ha a haszonélvezetre a végrehajtatót megelőzően már a tkvi rendt. 130. §. b) pontjához képest zálogjogot nem szerzett, ha tehát a haszonélvezetre megelőző rangsorban zálogjogot nyert hitelező van, a bevett jövedelem felosztása az 1881: LX. t.-cz. 210. §. második bekezdése szermt eszközlendő-e '?" Kimondatott, miszerint: a felosztás a végrehajtási törvény 210. §. második bekezdése szerint eszközlendő. — II. „Az a peres fél, ki az 1881: LIX. t.-cz. 69. §. 2. pontja alapján kereset utján már kért perújítást, de ennek a kérelemnek azért nem adatott hely, mert a felhozottak uj bizonyítékok gyanánt el nem fogadtattak, kérheti-e az 1881: LIX. t.-cz. 72. §-ának rendelkezésére tekintettel, uj bizonyítékok alapján a perújítás megengedését?" Ezen kérdésre a Cuna nemmel felelt. LAPSZEMLE Dr. P f 1 u g h harttungi tanár a „Der Türmer" czimü német havi folyóiratban „Kifogások a birói ítéletek ellen" czimen tanulmányt közöl, mely bár egyoldalú felfogásról tesz tanúságot, mégis sok tekintetben figyelemre méltó. A nép — irja a nevezett hisztorikus — jogilag kényszerhelyzetben van. A jogot, mely előbb a népben élt, tőle indult ki, s amelyet a nép maga gyakorolt, a