Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám - A biztosítási jog fejlesztése Németországban

1. sz. Magyar Jogász-Ujság •21 323, feloldással 252, visszautasítással 245. Az elintézett felfolyamodások közül GG helybenhagyással, 21 megvál­toztatással, 4 feloldó vagy megsemmisítő határozattal, a többi egyéb módon nyert befejezést. Ugy a felülvizsgá­latok, mint a felfolyamodások száma legnagyobb volt a budapesti ítélőtáblán, a felülvizsgálatok forgalma leg­kisebb a pozsonyi, a felfolyamodásoké a pécsi ítélőtáblán. A büntetőügyek forgalma valamivel nagyobb volt 1903-ban, mint a megelőző években. A mult évről ma­radt 1880 büntetőügyhöz az év folyamán 8220 felebbe­zés és 2975 felfolyamodás érkezvén, az elintézésre váró ügyek száma 13.075 volt (1902-ben 12.681, 1901-ben 11.475). Ebből az év folyamán 11.408 (87-sf>/0) nvert be­fejezést és pedig érdemben tett intézkedéssel 8841. Az érdemben tett intézkedések közül 5160 (58'4°/o) helyben­hagyta, 2495 (28.2%) megváltoztatta és 1186 (13-4°/o) megsemmisítette az alsóbiróság ítéletét. Magán a buda­pesti Ítélőtáblán 3037 büntetőügy várt elintézésre, az összes büntetőügyek 23'2%-a, míg a pozsonyi ítélőtáblán csak 580 (4-4%). A hátralékban maradt 16G7 büntető­ügynek még nagyobb része : 26"3°/o-a esik a budapesti ítélőtáblára, a nagyváradira pedig, amelyre az összes büntetőügyek 8"5°/o-a esett, a hátralékok 14-6%-a jutott. A kir. ítélőtáblák ügyforgalmáról rajzolt kép teljes sége kedvéért megemlítjük még, hogy 3 polgári és 2 büntetőjogi teljesülési döntvényt, 3, a határozattárba felvett határozatot hoztak s hogy 35.625 elnöki bead­ványt intéztek el és 315 fegyelmi ügyben döntöttek, még pedig 29 esetben felmentő, 40-ben rosszaié, 20-ban feddő, 25-ben pénzbüntetést megállapító, 5 esetben hivatalvesz­tést kimondó határozattal, 196 esetben egyéb módon. — Hogyan csinálják. Kilencz lopás és betörés, amelyek közül egyikért-másikért fegyházbüntetés is ki­járt, épen elég ahhoz, hogy az illető betörő annyi ta­pasztalatra tegyen szert, hogy a rendőrségnek, mint kém, hasznos szolgálatot tehessen és ily módon elég jó jövedelemre tegyen szert. John William Camp, aki az­előtt veszedelmes betörő volt és jelenleg angol detektív, nem szégyenli múltját, nem titkolja a fentemiitett bűn­tettekért elszenvedett büntetéseit és mostani állását és külön zsebpénzt is szerez azoknak a közléseknek a révén, amelyekkel a sajtóban a betörő ipar — talán művészet­nek is mondhatnók — teknikáját ismerteti. A betörő ipar is — úgymond Camp — alá van vetve a divatnak. A fátyolból készült álarczot például, a modern betörő nem használja többé. Az ő szerszámai a kor színvonalán állanak és fölötte komplikáltak; azok külön gyárakban készülnek. Egy ilyen gyár — egyike a legnagyobbaknak — London északkeleti városrészében van. Három „ipartelep" egyebet sem csinál, mint tolvaj­kulcsokat és viaszlenyomatokat. A mai betörő egyik legkedveltebb és szinte nélkülözhetetlen segédeszköze az esernyő. Ez adja meg neki a kellő tekintélyt, amikor uj alkalmat keres, ez fedi el a kapuzáron végzett operá­czióit és főképen akkor nélkülözhetetlen, amikor a be­törők a háztetőkön át hatolnak be valamely ékszer­boltba. Mihelyt ugyanis a betörőbanda valamely ékszerüz­letet akar kifosztani és a szükséges „nyomozásokat" már megejtette, egy szabad szemmel alig látható vékony, de erős aczélhágcsóval — amelyeket bárki a testére csa­varhat, anélkül, hogy ezt észrevennék — látja el magát. De olyan esetekben, amelyekben ez a hágcsó nem hasz­nálható, a banda szintén nem jön zavarba, mert tagjai között mindig akad egy tapasztalt, ügyes csatornamászó, aki könnyen felkuszhatik a háztetőre. Ott aztán kike­resi a műveletre legalmasabbnak látszó helyet. A cserepe­ket gyorsan kiemeli egy 5—6 hüvelyknyi átmérőjű nyí­lást bont a tetőn és ezen a nyíláson át betolja az eser­nyőt. Ezt azután kinyitják és a betörők nyugodtan vé­gezhetik a dolgukat és nem kell attól tartaniok, hogy a lehulló vakolat vagy fa zajt fog okozni. Amint a pad­lásra érnek, a legelső dolguk, hogy a telefondrótokat felkutassák és kettévágják, mert a telefon összeköttetés könnyen veszedelmessé válhatnék. Azután működésbe lépnek a tolvajkulcsok és feszítővasak. Ha ablakot kell betörni, ezt „szörpflastrommal" (vászondarab, mely szörppel van bekenve) végzik, amely tompítja a zörejt és azonkívül az üvegcserepek is ráragadnak. Amikor a betörés már megtörtént, a banda egyik tagja ugyan­azon az uton, amelyen behatoltak, visszajön és értesiti az utczán levélhordói egyenruhában vagy pedig papi ru­hában őrt álló társukat, hogy minden rendben van. Ha „a levegő tiszta", vagyis ha veszély nem fenyeget, az őr egy tiszta fehér papírlapot csúsztat be alul az ajtón és ha csak ezt a jelt megkapták, hagyják el a betörők a zsákmánynyal a kifosztott helyiséget. Ha a betörés sikerrel járt, a banda tagjai azonnal különválnak és a legtöbben hosszabb „szabadságra" mennek. Ha a kifosztandó helyiség függő lakattal van el­zárva és csak a főajtón át lehet betörni, a tolvajok egy hasonló másik lakatot szereznek, az ajtón levő lakatot letörik és mihelyt a helyiségbe betörtek, künn várakozó társuk a másik lakattal ismét elzárja az ajtót. Ha rendőr megy arra, az megróbálja, zárva van-e a lakat, azután nyugodtan tovább megy és jelenti, hogy minden rend­ben van. A tolvajok egy másik neme, az „utazó tolvaj", kiváló előszeretetet tanusit az ékszerdobozok iránt. A tu­lajdonos figyelmét magára vonni iparkodik, miközben társa a dobozt ellopja. Ezeket a tolvajokat alig lehet elfogni. Parókát, álszakállt viselnek és néhány másod­percz alatt elváltozik a külsejük ; a mesterségüket büvé­szettel párosítják, — ugy, hogy felismerhetlenek. A zsákmány az orgazdához vándorol. London egyes városrészeiben egy csomó ember van, aki annyi aranyat vesz, amennyit eladásra kínálnak, anélkül, hogy az eladót kényelmetlen és kellemetlen kérdésekel zak­latná az eladásra kínált arany eredetére vonatkozólag. 30 gramm 18 karátos aranyért 70, 22 karátos aranyért 82 koronát fizetnek. Nagymennyiségű aranyékszert be­olvasztanak és az aranyat tisztességes áron eladják. A tapasztalt tolvaj nem engedi magát becsapni és tisztes­séges részt követel a zsákmányból.' A házban bent a tolvaj a következő módon dolgo­zik : két más társával merészen bemegy a házba és az ajtót maga után bereteszeli. Akkor azután a hátsó ajtót is bereteszelik. Egyikük beül a fogadó szobába, ahol kedélyesen szívja a pipáját és az ablakon keresztül megfigyeli az utczát. Ha valaki az utczai ajtóhoz jön, a a betörök a hátsó ajtón menekülnek. Ha a szomszéd ház lakatlan, ami a betörőkre mindig előnyös, ezen át me­nekülnek, vagy végig szaladnak az egymással határos hátsó kerteken és egyszerre csak mint tisztességes tör­vénytisztelő emberek jelennek meg az utcza másik részén. Az angol házak építési módja olyan, mintha csak be­törésre készültek volna. Semmi sem könnyebb, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom