Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám - Perrendtartás Koreában

•22 Magyar Jogasz-Ujsag IV. évi. egy tollkéssel a bereteszelt úgynevezett angol tolóablakot kinyitni. A külön biztonsági reteszek alkalmazása nélkülözhetetlen, de rendszerint ezek sem használnak semmit. Ez idő szerint Londonban 40 betörő banda van, melyek mindegyike 2—8 emberből áll. Ezek csak a sötétség és köd beálltát várják. A háztulajdonosok jól tennék, ha különös figyelemre méltatnák azokat az idegeneket, akik ismételten megfordulnak a szomszédságban; a cselédeket is óvatosságra kellene inteni a házalókkal szemben, akik gyakran tolvajok és csak azért jelennek meg a konyhaajtóban, hogy a „terepet" tanulmányozzák. A legbiztosabb védelmet a betörők ellen azonban a villamos vészjelzők nyújtják. Mihelyt a betörő a folyosóra lép, megszólalnak a ház összes jelző csengői. A legvakmerőbb betörő sem mer olyan házba betörni, melyről tudja, hogy ott villamos vészjelző van. A rendőrség mindig azt a hibát követi el, hogy olyan helyeken gyakorol felügyeletet, ahol már egy Ízben betörtek. Egy időben ez a taktika bevált. De a modern betörő furlangos. Nagy figyelemmel kiséri a lapok rendőri híreit és tudja, hol történt betörés. Az ilyen helynek a környékét messze elkerüli és csak a műkedvelő betörő próbálkozik az ilyen helyeken. A rendőrség, kémei utján, jól ismeri és szemmel tartja a helyiséget, ahol a betörő bandák találkoznak, hogy „vállalkozásaikat" megbeszéljék. Ezeket mondja Camp, a betörőből lett titkos rendőr, aki azt az elvet vallja, hogy a rendőrség sokkal nagyobb eredményeket érne el, ha nem annyira a betörőket, mint inkább az orgazdákat üldözné, mert ahol nincs orgazda, ott a betörő nem tud megélni a „művészetéből". Megjegyezzük még, hogy az angol törvény azt, aki saját házában leöli a tovajt, emberölés büntette miatt kérlelhetlenül üldözi. — A foglyok szellemi foglalkoztatása Németországban. A német fogházak házszabályait tartalmazó szabályrendeletnek a letartóztatottak szellemi foglalkoztatására vonatkozó intézkedéseit a német igazságügyminiszter rendeleti uton megváltoztatta. Az illető szakasz (84. §.) megváltoztatott szövege a következő. A fegyintézeti házszabályok 84. §-a: Minden zárkában bibliának, vagy ujtestamentumnak, vagy alkalmas imakönyvnek kell lennie. Azon kivül gondoskodnia kell megfelelő számú vallásos vagy tanulságos könyvekről. Ezek a könyvek csak a letartóztatottak egyéni tulajdonságaira való tekintettel, az esetleg nyilvánított óhajok lehető figyelembevételével adandók ki. A közös zárkákban a könyvekből való felolvasás a a munkaszünet alatt valamely e czélra alkalmas rab vagy fogházőr által, lehetőleg előmozdítandó. A fogházőrök kötelesek arra ügyelni, hogy a könyvek meg ne rongáltassanak és azokkal visszaélés ne történjék. A foglyok könyveket vagy iratokat csak a fogház könyvtárából kaphatnak. Kivételeket, valamint újságnak a járatását valamely rab részére, a fogház igazgatója engedélyezhet alkalmas esetekben. Azok a foglyok, akik egyszerű elzárásra Ítéltettek, saját könyveiket és irataikat (újságokat) használhatják, ezeknek a megválasztása azonban a fogház igazgatójától függ. Vájjon a vizsgálati foglyok használhatják-e saját könyveiket és irataikat (újságokat), azt a biró állapítja meg. (Börtönháztartási szabályrendelet 95. §-ának első bekezdése). Perrendtartás Koreában. A japánok LiSchi koreai császár ő felségével elfogadtattak egy csomó reform-javaslatot és ezekben szépen meg van szerkesztve a jogszolgáltatás rendje is. A koreaiak el is fogadták a 15 pontos perrendtartást s e szerint Koreának papiroson volna is törvénykönyve, de ez a valóságban alkalmazásba soha sem kerül. A legfelsőbb fórum a császári törvényszék, a melyben a császári család tagjai Ítélkeznek. A kerületekben a főnökök tesznek igazságot, de mint Fereol misszionárus leirja, nem a legemberségesebb módon. Ezek a kerületi főnökök apjuktól öröklik hivatalukat s a jogi tudományt világért sem egyetemeken sajátítják el, hanem ugy maguktól eszmélnek rá. Egy személyben bírák, adószedők, rendőrfőnökök és katonatisztek s ilyen sokoldalú elfoglaltság mellett nem is lehet csudálni, hogy nem a leglelkiismeretesebb hivatalnokok. Törvényt havonkint csak egyszer látnak s ilyenkor egy-két óra alatt elvégzik az összes bűnügyüket. Folytatólagos tárgyalásról, vagy tanuk kihallgatásáról szó sincs, egyszerűen előáll a panaszos és a vádlott s a biró ezek meghallgatása után kimondja az ítéletet. E tárgyalások alkalmával az igazság arra a részre hajlik, ahol pénzzel argumentálnak. Akit bárminő bűnnel vádolnak, azonnal le is tartóztatják s a fogoly megszűnik családjának tagja lenni s róla barátai is teljesen megfeledkeznek, mert nagylelkűségük a bíróság előtt könnyen pénzbe kerülhetne. A fogház piszkos odu, ahol annyi ember van együvé elzárva, hogy sem ülni sem lefeküdni nem tudnak s e nyomorultakra a halál valóságos megváltás. A vallatásnál a törvényszolgák a kinzó eszközökkel éppen nem bánnak valami kíméletesen. Akárhányszor megtörténik, hogy a fogoly pénzen megváltja magát a halálbüntetéstől s a biró, mint ártatlant szabadon is bocsátja, de már ekkor a szerencsétlent vallatás közben alaposan megcsonkították. Léptennyomon láthatni koreaiakat, kiknek orruk, vagy fülük hiányzik s ilyen kellemetlen bizonyítékait hordják annak, hogy a bíróságnál már dolguk akadt. A legnagyobb bűnnek Koreában az árulást és felségsértést tartják. E két bűnnel vádolva a mult évtizedekben ezrek és ezrek kerültek vérpadra. A felségsértés büntetése a kang. Ez egy hat láb hosszú, négy láb széles fadarab, melyen öt nyílás van, a fej, a két kéz és a két láb számára. Az elítéltet becsukják ebbe a szörnyű kalodába és ott hagyják, míg étlen-szomjan elpusztul. Természetes, hogy ilyen viszonyok mellett nem is ritkaság az, hogy egészen jelentéktelen pörök a biró szeszélye miatt halálbüntetéssel végződnek. Az ítéletet ilyenkor nyomban végre is hajtják, mert különben a börtönőrök, akik valamennyien megvesztegethetők, a foglyot csekély pénzért szabadon bocsátanák s esetleg valaki mást fognának be helyette, akinek minden tiltakozása ellenére is porba hullna a feje. Természetesen nem minden pör végződik ilyen vérengzéssel, sőt néha még vidám esetek is fordulnak elő. Ezeket a történeteket csak európai fogalmak szerint mondjuk nevetségeseknek, mert a koreaiak szemében egészen természetesek azok. Egy angol lap irja: a mi-