Magyar jogász-újság, 1905 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám - A biztosítási jog fejlesztése Németországban

'20 Magyar Jogász-Ujság IV. évf. ügyek szaporodásának megfelelően nem emelkedett, de sőt azoknak száma ki nem elégítő; továbbá, hogy az emiitett bíróságnál működő ügyvédek kiválasztása ellen­őrizhetetlen szempontok alapján történik. így azon fel­tűnő tény említendő meg, hogy 25 év óta a berlini fő­törvényszék kerületéből egyetlen ügyvéd sem bocsátta­tott a birodalmi törvényszék előtti gyakorlatra, daczára annak, hogy a birodalmi törvényszék alapításakor éppen Berlin volt az, amely az ottani ügyvédi kar több kiváló tagját küldötte ki a legfelsőbb bíróságnál levő műkö­désre. Az előadó azután a joggyakorlatra tér át, amely­nél konstatálja, hogy a legfelsőbb bíróságnál működő ügyvédek a jogirodalomnak igen kevés szolgálatot tettek és ezáltal közvetve a joggyakorlatra mi befolyást sem gyakoroltak. Az egyes ügyvédek munkával való túlter­heltsége, illetve számuknak csekélysége okozza azt, hogy ügyeket igen könnyen utasítanak el. A felek ezen ügy­védekkel alig beszélhetnek és igy azokat alig informál­hatják. Azért Stranz itt is a szabad ügyvédség utján a szabad konkurrencziát ajánlja. Ajánlja az előadó, hogy mindenkit, aki erre képesített és aki bizonyos életkort és szolgálati időt elért, a birodalmi törvényszéknél való ügyvédségre bocsássanak. /2\ A biztosítási jog fejlesztése Német­országban. A német kormány kezdeményezése foly­tán a német biztosítási jogi egyesület annak a kérdés­nek a megvitatásával foglalkozott, mily módon lehetne a biztosítási jogot Németországban előmozdítani, fejlesz­teni. Abból az alkalomból ugyanis, hogy dr Manes, az egyesület titkára „A biztosítási jogtudomány a német főiskolákon" czimü munkát irt, Posadowsky gróf bel­ügyi államtitkár levelet intézet az egyesülethez, mely­ben többek között a következőket irja: .Tekintettel arra a nagy jelentőségre, amelyet a biztosítási ipar a gazdasági életben már ma is elért és amely mindinkább fokozódik, fontosnak tartom azt a kérdést, mily módon lehetne a biztosítási tudomány minden ágát ugy gyakorlatilag, mint elméletileg is to­vább fejleszteni. Mielőtt azonban erre vonatkozólag esetleges lépések tétetnének, óhajtanám, ha ez iránt a német biztosítási jogi egyesület közölné velem vélemé­nyét. Ezért tehát hálás lennék az elnökségnek, ha ezt a kérdést a legközelebbi rendes gyűlésen megvitatás tárgyává tétetnék." Az egyesület elnöksége és választmánya öt elő­adót rendelt ki, akik a legkülönbözőbb irányok fel­ölelésével, tekintettel a biztosítási ügy jogi, mathema­tikai, orvosi és gazdasági szempontjaira, tették meg javaslataikat. A közgyűlés kimondta, hogy kívánatosnak tartja a biztosítási tudomány gazdasági fejlesztése czél­jából egy központ létesítését, és azt az eszmét vetette föl, hogy a biztositási ügy, különösen a biztosítási jog ismerete, oktatás és a sajtóban közzéteendő népszerű ismertetések utján lehetőleg terjesztendő lenne. A kisebb­ség azon indítványát, hogy a biztositási tudomány és biztositási jognak külön akadémiát állítsanak, nem fo­gadták el; a többség nézete szerint ugyanis az egyete­mek és kereskedelmi főiskolák az ez irányban való szükségletet kielégítik. A közgyűlés után a szakosztályok tartottak ülése­ket, amelyek közül ehelyütt a biztositási jogi és bizto­sítás-gazdasági osztály ülése említendő meg. Ez ülésen tisztán jogi referátumokat tárgyaltak, melyeket Ran ügyvéd (Zweibrücken), Gerhrath vezérigazgató (Berlin), a balesetbiztosításokra vonatkozó törvényekről, valamint Oerhard igazságügyi tanácsos (Berlin) a szavatossági ügyekre vonatkozó döntvények tárgyában terjesztett elő. Behatóan tárgyalták a baleset fogalmát a baleset és biz­tosítás közötti okozati összefüggés szempontjából. A kérdés megvilágítására két jogeset szolgált. Az egyikben egy beteg asszony, kinek életbenmaradásáról az orvosok már lemondtak és aki baleset ellen biztosítva volt, kar­bolmérgezés folytán meghalt. Az ápolónő ugyanis téve­désből orvosság helyett karbolsavat adott a betegnek. Az orvosszakértők véleménye szerint a beteg két nap­pal későbben amúgy is meghalt volna természetes ha­lállal, betegsége következtében. — A másik esetben egy munkás látóidege baleset folytán oly sérülést szenvedett, hogy a munkás megvakult. Alapos vizsgálat után azonban kiderült, hogy a látóideg a munkás hátgerinczbaja foly­tán már kórosan elváltozott és ezen kóros elváltozás nélkül a munkás balesete a látóideg elpusztulását nem vonta volna maga után. Gerhrath referátumával kapcso­latosan a szakosztály kifejtette, hogy a szavatossági biztosítás fogalma lényegesen meg fog változni, ha a biztositási szerződésről szóló törvénytervezet szövege törvényerőre emelkedik. Most ugyanis a szavatossági biztosítás csak a kártérítési kötelezettséget fedezi, a Tervezet 138. §-ának szövegéből azonban azt is ki lehet magyarázni, hogy az eredeti szerződés teljesítésére is kiterjed a szavatossági biztosítás. Ugyanez áll a Terve­zet 143. §-a szerint arra a kérdésre vonatkozólag, váj­jon a vállalkozó által kötött szavatossági biztosítás ki­terjed-e alkalmazottainak és képviselőinek visszatérítési kötelezettségeire is. Ezt a gyakorlatban eddig többnyire tagadták, de a Tervezet törvényre emelkedése után erre a kérdésre is valószínűleg igennel kell majd felelni. Felsőbb bíróságaink tevékenysége 1903­ban. A k\r. ítélőtáblák ügyforgalmának legtekintélyesebb részét alkotó felebbvitt rendes polgári perek és ügyek forgalma kisebb volt 1903 ban, mint a megelőző évek­ben. A mult évről folyamatban maradt 6063 ily perhez az év folyamán 36.953 per és ügy érkezvén, az elinté­zésre váró felebbvitt rendes polgári perek és ügyek száma 1903-ban 43.016 volt, míg 1902-ben 48.869, 1901­ben 48.331. Az év folyamán 37.332 per és ügy (86-8%) elintéztetvén, 5684 maradt az év végén hátralékban. Az év folyamán érkezett perek és ügvek között volt 26.873 közpolgári, 4423 házassági, 3260'váltó, 2009 kereske­delmi, 343 birtokrendezési, 32 bánya- és 13 tengerészeti per és ügy, az év végén folyamatban levő perek és ügyek legnagyobb része közpolgári (4001), azután házassági per (710) volt. Legnagyobb volt a budapesti ítélőtábla ügyforgalma, a melynél 12.751 per és ügy várt elinté­zésre és 2579 (20'2°/o) maradt az év végén folyamatban, legkisebb a pécsi Ítélőtábla ügyforgalma, a hol 1948 per­és ügy volt elintézendő s 103 (5-3°/o) maradt hátralék­ban. A felebbvitt rendes polgári perek és ügyek elinté­zésében 34.068 határozat hozatott, ebből 19.554 (57'4°/o) helybenhagyó, 6604 (194°/o) egészben megváltoztató, 4681 (13-7%) részben megváltoztató, 862 (2-6°/o) meg­semmisítő és 2367 (7-o°, o) feloldó intézkedést tartal­mazott. A felebbvitt sommás perek és ügyek forgalma vala­mivel nagyobb volt 1903-ban, mint 1902-ben. A mult évről folyamatban maradt 369 felülvizsgálathoz az év folyamán 2297 ily per érkezvén, 26C6 felülvizsgálat várt elintézésre, 1902-ben pedig 2472. Felfolyamodás — a mult évről maradt 7 hátralékos ügygyei együtt — 167 volt elintézendő, 1902 ben 153. A felülvizsgálatokbó el­intéztetett 2219 (83'2%), a felfolyamodásokból 156 (93-2%). A felülvizsgálatok legnagyobb része, számszerint 1211 per helybenhagyólag intéztetett el, megváltoztatással

Next

/
Oldalképek
Tartalom