Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 23. szám - Az ügyvédi tevékenység kettéosztása Franczlaországban - Berlini levél

476 Magyar Jogász-Ujság III. évf. amelyek az ilyen erkölcstelenségeket bűntetteknek minősitik. Ilyen esetekben a védőnek minden erejével arra kell törekednie, hogy védenczét el ne Ítéljék, ha a törvényben megállapított büntettet nem lehet rábizonyítani. De tartózkodjék attól, hogy azt a látszatot keltse, mintha az erkölcstelenség nem töltené el undorral, megvetéssel. A szív húrját csak azokban a ritka esetekben pendítse meg a védő, amikor a védencze ellen emelt vád csak ellenségeinek fondorlatain épült fel. Ilyen esetekben az érzelmekre való apellálásnak meglesz a megérdemelt hatása. Ezek azok az elvek, amelyeket a védőnek szem előtt kellene tartania. Ezek szerint jár-e el, azt senki sem ellenőrizheti. A védő sem ment gyöngeségektől és bármennyire törekszik is, az igazságot kideríteni, jóhiszeműen tévedhet. Tévesen itéli meg a körülményeket, vagy csalódik védencze jellemében. Az ilyen tévedésekért senki sem vonhatja felelősségre. De arról soha se feledkezzék meg, hogy az a védő, aki a kellő határokat, akár vérmérsékletéből kifolyólag, akár rosszhiszeműen, átlépi, elveszti hitelét a bírónál, az esküdteknél és a közönség tisztességesebb részénél és ezzel súlyos akadályokat gördit a jövőben való működése elé. . V. Az ügyvédi tevékenység kettéosztása Franczlaországban. Francziaországban, hasonlóan Angliához, ahol az ügyvédi ténykedés a sollicitorok és barristereK között oszlik meg, az ügyvédi funkciókat az avoué-k és avocat-k végzik. Az avoué az officiers ministériels közé tartozik, vagyis tisztviselő, akinek működése ugy a bíróságoknak, mint a magánfeleknek bizonyos, a törvény által meghatározott eljárások teljesítésére szolgál. Az avoué-k külön testületet képeznek, mely bizonyos törvényszékekhez tartozik. Avoué-k törvényesen korlátozott számban a tribunaux d'arrondistement, a cours d'appel és a cour de cassation-nál (a magyar bírósági szervezetbea ezeknek a törvényszék, Ítélőtábla és kúria felel meg) működnek, ez utóbbinál azonban az avoué hivatala és az avocat ténykedése egy személyben egyesül. A többi törvényszékeknél, amelyek csak polgári ügyekben illetékesek, nincsenek avouék. A juges de paix és conseil de Prud'liommes (ipari ügyekben eljáró bíróságok) mellé a törvény szintén nem rendelt avouékat, tekintettel az ezen bíróságok hatáskörébe tartozó ügyek tárgyának csekély értékére. A tribunaux de commerce (kereskedelmi bíróságok) szintén nem rendelkeznek avouékkal, mert a perek lebonyolítását a gyors igazságszolgáltatás érdekében nem akarták alakiságokkal késleltetni. De az avouék hiánya a kereskedelmi bíróságoknál csak látszólagos. A valóságban a gyakorlati szükségből kifolyólag megalakult az agréé-k intézménye, mely teljesen analóg az avouék intézményével. Az agréé-k nincsenek ugyan törvényesen elismerve, mindazonáltal a kereskedelmi bíróságok beleegyezésével működnek. Az avouék hatáskörét, ami közreműködésüket a polgári perekben illeti, a törvény következő szavai állapítják meg : „postuler" és „prendre des conclusions." „Postuler" bizonyos percselekmények teljesítését jelenti, amelyeknek érvényességéhez megküveteltetik, hogy azokat avoué végezze. Ilyen cselekmények főképen a következők : a perirat (kereset) benyújtása, amely a peres ügyet a bíróság tudomására hozza és a tárgyalási határnap kitűzését czélozza (avenia), a kitűzött határnap közlése az ellenféllel (piacet), a ministére publicnak bizonyos esetekben előirt értesítése a folyamatba tett perről, bizonyos körülmények között kifogások emelése a makacssági ítélet ellen. A „prendre des conclusions" kifejezéssel a törvény kimondja, hogy az avoué tartozik a felek indítványait és azok indokolását formulázni és a bíróság előtt felolvasni. A postuler és prendre des conclusions a perbíróságnál működő avouéknak a kiváltsága. Polgári perekben az avouéknak elvből nem szabad tárgyalniok. Avalóságban azonban ezt a tilalmatcsakabban az esetben respektálják, ha annál a bíróságnál, amelyhez az avoué tartozik, elegendő számú ügyvivő (avocat) van. Az ügyvivők számára való tekintet nélkül azonban mindenkor tárgyalhat az avoué, ha „incident de procédure"ról (közbeeső kérdésről) van szó. Ahol nincsen elegendő avocat, az avoué is tárgyalhat, ha erre bírói jogosítványa van. Ezt a jogosítványt rendszerint a cours d'appel állítják ki. Az agréé nek nincsen szüksége jogosítványra, e nélkül is mindenkor tárgyalhat. Éppen ugy, mint az avoué-k, az avocat-k is testületet alkotnak. Ennek neve: „barreau" és székhelye a cour d'appel, vagy ahol ilyen nincs, a tribunal d'arrondistement székhelyén van. Az avocat működése lényegében a tanácsadásra és tárgyalásra terjed ki. Ügyvédi kényszer azonban Francziországban nincsen. Az avocat és ügyfele közötti viszony jogi természetét a közvélemény „Iouage de services"-nek (szolgálati viszonynak) tekinti, ellenben az avoué és az általa képviselt fél közötti viszonyra a megbízatás elvei nyernek alkalmazást. Az ok, amely a franczia törvényhozást az ügyvédség fenti értelemben való kettéválasztására indította, abban keresendő, hogy egyrészt a felek szabadságának lehetőleg tág teret akart biztosítani, másrészt azonban szükségesnek találta, hogy bizonyos percselekmények végzésére megbízható és törvénytudó férfiak álljanak a közönség rendelkezésére. Berlini levél. Berlin, 1904. november hó. Nemzeti gyengénk a feltétlen meghajlás a külföld előtt, különösen intézményeik tekintetében. Előttünk minden praktikus, ami külföldi, minden helytelen és rossz, ami hazai. Különösen bálványozzuk a németeket és intézményeiket. Utánozzuk őket, áthozzuk eszméiket, tudományos, irodalmi és művészeti téren egyaránt. Nem akarok itt fejtegetésekbe bocsátkozni és kimutatni, menynyire nemzeti önállóságunk rovására van és mennyire csorbítja előttük is tekintélyünket, de el nem hallgathatom, hogy praktikusnak, produktív alkotó szellemnek a német épenséggel nem mondható. Különösen mi jogászok tudjuk, mennyire idegen nyomokon haladnak; tudjuk, hogy törvényhozásukban mennyire érvényesülnek idegen eszméi, amelyet ők csak hogy ugy mondjam, kifinomitottak. Hogy a magánjogot említsem csak, amit a rómaiak és a francziák alkotó szelleme létesített, azt ők kifinomitották, ugy hogy bizonyos tekintetben még ;z az utánzott alkotás az eredetit is tul-