Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 21. szám - Berlini jogász-egylet

4-24 Magyar Jogász-Ujság III. évf. legi elnöke az, akiben a magyar jogászság legfelsőbb bíróságunk hivatott másodelnökét látja. Midőn ezen tényt regisztráljuk, ehhez csak azt akarjuk megjegyezni, hogy Oberschallt hosszú birói pályáján szerzett tapasztalatai a gyakorlati téren, mint a marosvásárhelyi, a kassai és a budapesti táblának volt elnökét, az adminisztraczionális téren, excellenter hivatottá teszik ezen állásra. Másika ezen személyi aktuálitásoknak ama magas kitüntetés, amelyben a király Lányi Bertalant, a magy. kir. igazságügyminiszterium törvényelőkészítő osztályának fejét részesítette. Lányi közhasznú tevékenységét mi sem bizonyítja jobban, mint a magyar általános polgári törvénykönyv előkészítésének hatalmas munkálatai, a melyek mind az ő vezetése, az ő irányítása mellett haladnak a törvényjavaslat gyors elkészülte felé. A jogirodalom is egyik kiváló munkását tiszteli Lányiban, a mely munkásság előterében több különböző törvényjavaslat előkészítésén kívül, a tulajdonjogról készült legutóbb megjelent hatalmas munka áll. Igazi érdem érdemes jutalma e kitüntetés. Október hó 23-án és 24-én tartotta ülését Budapesten az elmeorvosok országos értekezlete. Nemcsak orvosi, de jogi szempontból is igen fontos anyagot produkált. Eltekintve a szorosan vett orvosi kérdésektől. Balogh Jenő egyetemi tanáriak és Márkus Dezső kir. Ítélőtáblai bírónak előadása bírt jogi szempontból különös érdekességgel. Előbbinek tárgya az elmebetegségnek és elmegyengeségnek jogi szempontból való fejtegetése volt, utóbbi pedig az elmebetegek gondnokság alá helyezésének és a gondnokság megszüntetésének eljárását ismertette. Az értekezlet különösen azon szempontból is érdekes megfigyelésre adott alkalmat, hogy a szóban lévő két tudományágnak mily sok rokonvonatkozásai vannak. A korlátolt beszámithatóságról szóló és a gyengébb elméjűek, mint tanuk, czimmel tartott felolvasások élénken demonstrálták, hogy a jogtudomány bizonyos irányban való haladása és fejlődése bizonyos tekintetben csak az orvosi tudománynyal karöltve lehetséges. * A kir. Curia fegyelmi judikaturája nem először ad alkalmat kifogásokra. Nem uj dolog, hogy az ügyvédeknek fegyelmi ügyeiben oly messzemenő elnézést tanusit, amely semmiképpen sem alkalmas az ügyvédi erkölcs megszilárdítására éppen ott, a hol arra szükség volna. Legutóbb a kir. Curia egy hivatalvesztésre itélt birót alkalmasnak tartott arra, hogy az a kebelbéli kamara határozata megváltoztatásával az ügyvédek lajstromába felvétessék. A kir. Curia tehát külön birói tisztességet és külön ügyvédi tisztességet ismer: az ügyvédtől kevesebb becsületet kiván, mint a birótól. Az ügyvédi pálya túlzsúfoltsága oly elismert tény, a melyet erősítgetni nem kell. Sok szellemileg kiváló és jellemben kifogástalan ügyvéd tengődik e pályán, vagy mellékfoglalkozást üz, hogy megélhetésének létfeltételeit megszerezhesse. Ily körülmények között az ügyvédséget számbelileg, mesterségesen növelni, kárhozatos és a társadalmi fejlődés irányára káros befolyást gyakorló politika. És ha ez kétségtelen, ugy még bizonyosabb annak kárhozatos volta, ha a kir. Curia a magyar ügyvédség amúgy is túltengő számbeliségét, oda nem való, a birói tisztségre érdemetlennek bizonyultakkal, tehát olyanokkal növeli, akik erkölcsi kvalitásuknál fogva az ügyvédi testület erkölcsi színvonalának átlagát sülyeszteni alkalmasak és semmiképen sem nyújtanak kilátást, annál kevésbbé biztosítékot arra, hogy az ügyvédi kar nehéz megélhetési viszonyaiban tisztességes módon, — tehát nem tisztességtelen versenyben — fognak osztozni. Az ehhez hasonló joggyakorlat legfelsőbb bíróságunk fegyelmi reviziónális jogának csődjére kell, hogy vezessen. JOGÉLET. ^^Berlini jogász-egylet. A berlini jogász-egylet október havi ülésén Hnnitz Ernő igazságügyi tanácsos a társasbiróságok előtti perek reformjáról értekezelt. A német polgári perrendtartást — úgymond előadó — már az életbeléptetést követő első években támadták, ezen támadások folytán később kibővítették, az alapelveket mind e mai napig érintetlenül hagyták. A polgári törvénykönyv, valamint az 1893. január 1-én életbelépett osztrák polgári perrendtartás, amely szerint a pereket gyorsabban intézik el, mint a német perrendtartás szerint, aktuálissá tették a német perrendtartás gyökeres reformját. Sokan a felek közreműködésében látják a perek gyors elintézésének akadályát, de ez egyéb okokkal szemben egészen háttérbe szorul. Az előadó csak az elsőfokú társasbiróságok előtti eljárást kivánta ezúttal vizsgálata tárgyává tenni, sőt az egyes és társasbiróságok megkülönböztetésénél még az értékhatárt is figyelmen kivül hagyta. Legközelebb fekvő kérdés az ügyvédi kényszer a törvényszékeknél, amelynek fentartását még Peters és Vierhaus is (az ügyvédi kényszer kiterjesztésének ellenzői ; a szerk.) szükségesnek tartják. Szükségese az ügyvédi képviselet mellett az elsöfokon folytatott pereknek a reformja? Ha a peres eljárás megszabott menetét nézzük, a keresetre a szóbeli tárgyalásra kitűzött határidő következik. A felek periratai alapjául szolgálnak a tárgyalásnak, amely Ítélethozatallal vagy a bizonyítás felvételének elrendelésével végződik; részitélet vagy közbeeső Ítélet is hozható. Csakhogy az eljárás — eltekintve a kezdettől és befejezéstől — a gyakorlatban nagyon is eltér erről az egyenes útról. Mindent, ami az eljárás kezdete és befejezése között közbül esik, átalakítottak a felek, az ügyvédek, sőt maguk a bíróságok is. A periratok nem szorítkoznak többé a tényállás előadására, hanem sok esetben terjedelmes jogi fejtegetéseket is tartalmaznak. A szóbeli tárgyalások a különböző bíróságoknál követett gyakorlat szerint, az ügyvédek és a tárgyalási elnök szokása szerint, mindenütt különbözők. A tiszta szóbeliség jóformán sehol sem érvényesül teljes mértékben. Azután következnek a bizonyításra vonatkozó kérdések, melyek majdnem minden esetben ujabb tárgyalási határnapot tesznek szükségessé