Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 3. szám - A fiatal koruak kriminalitása

72 Magyar Jogász-Ujság m. évf. — a poroszországi Köuigsbergben nagyobbszabásu ünnepélyeket rendeznek. Ez ünnepélyek a Gezekus-téren megtartandó emléktáblaleleplezéssel veszik kezdetöket, mely alkalommal a königsbergi főpolgármester szónoklatot mond. Az ünnepélyeknek kétségtelenül betetőzését fogja képezni az az ünnepi aktus, amelyet az egyetem disztérmében, az auditórium maximum-ban fognak megtartani. A kultuszminiszter az egyetemnek ez irányú felterjesztéseit jóváhagyta és a költségekre is megadta az engedélyt. Az egyetem emlékünnepélyére meghivták a német főhatóságokat és valamennyi nemzet legkiválóbb Kant-kutatóit. Az egyetemi ünnepélyt követni fogják a Kant emlékszobránál és a nasy bölcselő pihenő helyén (a stoa Kantianá-Tí) megtartandó ünnepélyek. Jutalomkiosztás lesz a Kantról irott pályamunkák nyertesei részére. Tiszteleti doktorokban sem lesz hiány. — Február 13-án a königsbergi diákság klubháza, a Palaestra Albertina nagytermében emlékünnepélyt tartanak Kantról szóló különböző előadásokkal. Emlékirat kiadását is is tervezik, amelyben a bölcsészet kitűnőségei Kant tanait és életét méltatni fogják. — Gyakorlati birói vizsgálat 1903. évben 212 tartatott. Ezek közül képesittetett 171, és pedig kitüntetéssel 10, egyhangúlag 89, szótöbbséggel 72. Egészen visszavettetett 12, részben 29 jelölt. A 212 vizsgálatból első vizsga volt 1^0. Ezek közül képesítést nyert 141, egészben bukott 11, pótvizsgára utasíttatott 26. A pótvizsgára jelentkezett mind a 19 jelölt képesittetett. Az ismétlő vizsgára jelentkezett 13 jelölt közül egy ismét teljesen megbukott, egy pótvizsgálatra utasíttatott. — Az erkölcsös ügyvédi kamara. A bécsi ügyvédi kamara fegyelmi tanácsa dr. S. Károly ügyvédet irodalmi működése miatt felelősségre vonta. A nevezett ügyvéd múzsája „csak urak részére" szánt művekben szólalt meg. Dr. S. Károly több olyan paródiát irt, amelyeket zártkörű „férfiestélyeken" adtak elő és amelyet állítólag még annál a közönségnél is, mely pirulni nem szokott, zajos tetszést arattak. Egy az ügyvédi kamarához érkezett névtelen feljelentés folytán a fegyelmi tanács megindította dr. S. Károly ellen a fegyelmi eljárást és e napokban hozta meg ítéletét, mely eléggé súlyos. Dr. S. Károlyt 600 korona pénzbüntetésre ítélték, sőt a kamara ügyésze azt indítványozta, hogy a vádlottat hat hónapra függeszszék föl az ügyvédség gyakorlásától. A fegyelmi tanács nem azért ítélte el dr. S. Károlyt, mert ez a borsos jeleneteket megírta, hanem azért, mert azoknak előadását megengedte. Mint tanút kihallgatták Koller ismert komikust, aki az inkriminált paródiákban fellépett, és aki azt vallotta, hogy a drasztikus hatások nagy része a közreműködők extemporizálásának volt tulajdonitható. Minthogy a vádlott vocakodott az általa irt darabok kéziratát bemutatni, a fegyelmi tanács tagjainak meg kellett elégedniök azzal a borzalommal, amelyet egy kiirt szerep keltett bennük. Az Ítélet szerint dr. S. vétett az ügyvédi kar becsülete ellen. Nem tudjuk ugyan megérteni, mi köze lehet a „pikáns irodalmi működésnek" a speczifikus ügyvédi becsülethez. Az ilyen irodalmi működés talán irritálhatná a szüziességi fogadalmat tett papnak kari becsületét, de nem az ügyvédét, akire nézve az ügyvédi rendtartás az egyéni szabadság ilyen korlátozását nem mondja ki. Tulajdonképen dr. S. nem követett el rosszabbat, mint amit elkövetne az az ügyvéd, aki nagyobb uri társaságban, néhány borsos adomát mondana el a fekete kávénál. Sőt az ilyet még súlyosabban kellene büntetni, mert ez maga követné el azt a büntetendő cselekményt, amelyet dr. S. csak mással követtetett el. Minthogy ebben az ügyben csak az ominózus nyilvánosság szolgált okul az elitélésre, ezentúl az ügyvéd legfeljebb csak egy i kartársának mondhatna el hasonló adomákat, mert a bíróság a második kartársban már a megbotránkozó emberek, betegségek következtében, hanem mindegyiküknek erőszakos halállal kell kimúlnia. És tényleg, ez a sorsa a legtöbb trampnek; éjjel lebukik valamely teherszállító vonatról, vagy pedig valamely kocsiszínben az éhhalál éri utói. A tudósok szerint a bűnös testileg beteg és elfajult, természetes tehát, hogy szellemileg is elfajultnak tartják, én azonban ezt nem tapasztaltam. A kriminológia szerint például az akaraterő hiánya a bűnösnek egyik legjellegzetesebb tökéletlensége, de a börtön falain kivül, a szabadban épen az erős akarat egyik kiválóan jellegzetes tulajdonsága a bűnösöknek — főleg fiatalabb korukban — és ha arra lehetne őket birni, hogy akaraterejüket tisztességes, becsületes foglalkozás terén érvényesítsék, többnyire a legnagyobb sikereket érnék el. Csakhogy ők — sajnos — ragaszkodnak ahhoz, hogy olyanokat tegyenek, amiket a társadalom bűntetteknek tart és mint ilyeneket büntet. Ők azt hiszik, hogy hivatásukban sokkal előbb vihetik valamire, mint bármely más életpályán és egész életenergiájukkal arra törekednek, hogy becsvágyuk czélját elérjék. Minthogy pedig becsvágyuk homlokegyenest ellenkezik minden becsületes törekvéssel, a tudományos kutatók — nemcsak a kriminológusok — azt szokták róluk állítani, hogy az akaraterejük gyönge. Én azt az állítást a legnagyobb pszikologiai tévedések egyikének tartom. I. Napóleon például, közvetlenül, vagy közvetve, majdnem két millió embernek a halálát okozta és ha becsvágyának a kielégítéséről volt szó, legkevésbé sem válogatott az eszközökben, — mégis elismerik róla, hogy páratlan akaraterejü ember volt. Másrészt a pszikológusok a bűntettest, aki nem ért el nagy sikereket, csak azért osztályozzák a kóros emberek közé, mert akarata bűnös cselekményekre irányul. Ez a különös osztályozás kétségkívül abból eredt, mert a börtönbe zárt bűnöst azonosnak tartották a szabadon élő bűnössel. A börtönben csakugyan némileg elzüllik a bűnös, szellemi erejét csak nehezen tudja összepontositani, ennek azonban kevésbé a veleszületett gyöngeség az oka, mint inkább a rabélet nyomasztó volta. Hasonló életviszonyok a legerősebb akaraterőt is megtörnék és pedig a nem bűnösét még előbb, mint a bűnösét, mert hiszen a bűnös már akkor, amikor erre az életpályára lép, számot vet azzal a körülménynyel, hogy időközönkint elcsukják. Hasonló módon lehet megczáfolni a türelmetlenséget is, amelyet szinte a bűnösök jellegzetes tulajdonságának mondanak. Erre nézve is meggyőző példát nyújtanak a trampek. Ezek, mint osztály, a képzelhető legtürelmesebb emberek, akik a legnagyobb kényelmetlenséget és akadályokat eltűrik, anélkül, hogy jó kedvüket elveszi-