Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 3. szám - A fiatal koruak kriminalitása

3. sz. Magyar Jogász-Ujság 73 nyilvánosságot látná. Valóban kíváncsiak vagyunk a legfelsőbb bíróság döntésére ebben az ügyben, minthogy dr. S. a fegyelmi tanács Ítéletét minden bizonynyal meg fogja felebbezni. Addig azonban a bécsi ügyvédek jól teszik, ha azokat az adomákat, amelyeket el akarnak mondani, gondosan megválogatják. — Az ügyvédvizsgáló bizottság megalakulása. A budapesti ügyvédvizs»áló bizottság a napokban tartotta alakuló közgyűlését Székely Ferencz koronaügyész elnöklete alatt. Az egyik bizottság elnöke Gottl Ágost, tagjai pedig Grecsák Károly, Antal Gyula, Pap József, Okolicsányi Géza lettek. A másik bizottság elnökének Székely Ferencz koronaügyészt választották meg, tagjai pedig Ádám András, Mezey Albert, Havas Károly, Nagy Dezső és Darányi Gyula kúriai birák. — A német egyetemek látogatottsága. A német birodalom 21 egyetemének a folyó, téli félévben 37,881 hallgatója van. A tavalyi téli félévben még csak 36,652, azonban nyáron már 37,813 volt. Jelenleg (az utolsóelőtti két félév 1580 és 1509 papnövendéke ellenében) 1648 katholikus hittanhallgató van és 2093 evang. theologus (2207 és 2149 ellenében), 11,259 joghallgató (11352 és 11,063 ellenében), 5965 orvostanhallgató (6204 és 6351 ellenében), 7257 bölcsészettanhallgató (6983 és 6332-vel szemben) hallgatta a bölcseletet, nyelvészetet és történelmet, 5801 a mathematikát és természettudományokat (5849 és 5614 ellenében), 1120 gyógyszertant (1103 és 1104 ellenében); gazdász 1169 volt (921 és 655 ellenében), erdész 1053 (953 és 968 ellenében), fogászatot 520-an tanultak (592 és 459 ellenében), és végül 156-an állatorvostant. Az egyetemi hallgatók fenti száma a következőképen oszlik meg : Berlinre 7503 jut (5781 és 7091 ellenében). Bonn 2204 (2491 és 2214), Boroszló 1770 (1794 és 1755), Erlangen 982 (937 és 964), Freiburg 1331 (1962 és 1271), Giessen 1071 (1092 és 1018), Göttingen 1370 (1441 és 1335), Greifswald 687 (798 és 706), Halle 1753 (1741 és 1740), Heidelberg 1359 (1371 és 1352), Jéna 816 (841 és 797), Kiel 758 (1052 és 879), Königsberg 925 (948 és 976), Lipcse 3772 (3605 és 3764), Marburg 1154 (1205 és 1111), München 4609 (46)6 és 4279), Münster 1305 (1211 és 1153), Rostock 519 (520 és 547), Strassburg 1333 (1121 és 1193), Tübingen 1387 (1506 és 1301), végül Würzburgra 1283 (1300 és 1306-tal szemben). — Lányi Bertalan igazsagügyminiszteritanácsosnak, az igazságügyminiszteriumban szervezett kodifikaczionális bizottság vezetőjének a tulajdonjogról szóló nagyérdekü munkája a napokban hagyta el a sajtót. E kiváló munka részletes ismertetésére rövidesen visszatérünk. — Egyetemi adó. A német lapok Wagner Adolf egyetemi tanár „A községek pénzügyi részvétele az állam kulturális intézményeiben" czimü könyvének ismertetése kapcsán hosszasan foglalkoznak a szerzőnek az egyetemekkel biró városokban egyetemi adó behozatalára irányuló javaslatával. A javaslat — amennyiben már régebben is felmerült — nem bir éppen az újdonság ingerével, de — uj adóról lévén szó — kétségtelenül felingerlő. Ha azon indok, hogy az egyetemmel biró városok ezáltal sokszerü előnyhöz jutnak, az egyetemi adó behozatalának alapja lehetne, ugy más városokban meg azon alnpon lehetne uj adókat behozni, hogy azok egyéb állami intézetek által jutnak bizonyos tagadhatlan előnyökhöz. Mindazonáltal ma már nem zárkóznak el annyira a felvetett eszme elől, mint régebben, aminek oka egyrészt Wagner tanár személyiségében van, kinek állásfoglalása az egyetemeket illető kérdésekben már régóta irányadó jelentőséggel bir, másrészt talán a közvetlen és oly jelentős kulturális czél varázsában. — Biztosítási automata. Ez a legújabb angol találmány. Az automata nyílásába egy pennyt kell tenék. Ho) van például stoikusabb és türelmesebb ember, mint az amerikai „hobo", aki a legrosszabb időben a szénrakodó állomáson várja a tehervonatot, amelyen tovább akar utazni. Ha kell, napokig is elvár inkább, semhogy megfizesse a vasúti jegy árát és mély megvetést érez a dilettáns iránt, aki megunja a várakozást és pénzen váltja meg a vasúti jegyet. Bizonyos koron tul csökken a bűnösnek ez a kitartása, csakhogy akkor már a börtönélet megingatta a lelki egyensúlyát. Még a tramp is sokkal kevésbé türelmes a községi kalodában, mint a szabadban, csakhogy oly rövid ideig marad a községi fogházban, mely nagyon sokkal könnyebben viselhető el a valóságos börtönnél, hogy csakhamar ismét helyreáll. És ezt személyes tapasztalatból mondhatom, hogy soha sem voltam annyira türelmetlen és ideges, mint a fogházban, viszont soha sem éreztem magamat annyira jól és tetterősnek, mint a csavargók tanyáján. Ha már néhány napi szabadságvesztésnek is akkora a hatása a teljesen önkéntes fogolyra is, mekkora lehet a hatása az évekig tartó börtönéletnek az olyan emberre, aki a börtönt a balálnál is inkább gyűlöli és aki még azt sem tudja, vájjon büntetésének leteltekor nem zárják-e újra el. A kriminológusok, akik a bűnösnek veleszületett ideggyöngeségében hisznek, jól tennék, ha saját idegeiket csak néhány napi önkéntes fogsággal próbára tennék, hogy tudják, mily könnyen ingatható meg a természetes egyensúly. Sokan állítják azt is, hogy a bűnös nagyon sok esetben eskóros (epileptikus). Lombroso erre igen nagy súlyt fektet és a többi specziálisták osztják a nézeteit. Én a csavargók tanyáin soha sem láttam félreismerhetlenül eskóros bűnöst és nem emlékszem, hogy a trampek valaha olyan értelemben beszéltek volna az eskórról, mintha ez a betegség náluk gyakrabban fordul elő. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a trampek gyakran használják azt a fogást, hogy epileptikus rohamot színlelnek és pedig — mint alkalmam volt látni — oly természethüen, hogy a szakembert is megtévesztik. Nem tudom, vájjon a bűnösök is élnek-e ezzel a fogással a börtönben, de ha ezt oly ügyesen teszik, mint a tramp-ek, akkor elhiszem, hogy a legtapasztaltabb spccziálistákat is félre tudják vezetni. Azt sem tapasztaltam, hogy a bűnösöknél elmebetegségek a szokottnál gyakrabban fordulnának elő. 25 éven aluli bűnösöknél egyetlen egy kétségtelen esetről sincsen tudomásom, az a néhány idősebb ember pedig, aki elmebajos volt, mind hosszabb időt töltött a börtönben és ez a körülmény kétségtelenül hozzájárult az elmezavar előidézéséhez. (Folytatjuk.)