Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 3. szám - Az újrafelvételi eljárás és a büntetés foganatosítása

68 Magyar Jogász-Ujság III. évf. oda, a honnan az kiindult, a jogerős ítélet elé; vagyis a bíróság köteles őt az ügyésznek nyomban átadni. Ez az intézkedés egyes esetben lehet ugyan merev és méltánytalan, de a törvény szellemének mindenesetre megfelelő és következetes. Némi ellentét mutatkozik ugyan a B. P. 464. és 462. §. ai között azért, mert a 494. §.-ának második bekezdése szerint csak az az Ítélet jogerős (vagyis ennélfogva végrehajtható), a mely ellen a perorvoslat már nem használható, vagy a mely ellen a perorvoslat visszavonatott. A 462. §. pedig egyenesen kimondja, hogy van felebbezett ítélet is, amely végrehajtható, vagyis, amely a végrehajtást megkezdhetővé teszi. Ez az ellentét azonban csak látszólagos, mert az újrafelvételi eljárás egészen elütő dolog az alappertől. Az újra felvételi eljárás kezdete a jogerős Ítélet és vége ismét a jogerős ítélet. Ha a kiinduló ponttól a végpontig a vádlott nem tud olyan bizonyítékokat produkálni, amelyek az alapitéletet hatályon Tcivül helyezhetnék, akkor a régi ítélet lesz ismét hatályos és így az elitélt tulajdonképen annak alapján köteles megkezdeni a büntetést. Az ujrafelvétel folyamán hozott ítélet ellen megengedett felebbezés mint különös kedvezmény nem ronthatja le a régebbi ítélet végrehajthatóságát. Ez csak természetes ! A czikkiró azt állítja, hogy a bíróság a legtöbb esetben az ujrafelvételnek azért nem ad helyet, mert: „feszélyezve érzi magát abban, hogy ő felsőbb bíróságok ítéleteit hatálytalanítsa" s „mert az emberi természetben rejlő gyarlóság az, hogy az ember egyszer kimondott nézetét fentartani akarja." Itt két vád foglaltatik a bíróságok ellen. Mindkettő alaptalan és tévedés eredménye. Mert: 1. A bíróság — amint már fentebb kifejtettem — a legtöbb esetben alaptalan újrafelvételi kérvényekkel állván szemben, ez okból utasítja el a kérvényt. Ha a beszerzett bizonyítékok uj tényállást eredményeznek; ha megdöntik az előbbi Ítélet alapját képező ténykörülményeket, akkor bizony hatályát veszti a régi ítélet és bizony — nyugodt lelkiösmerettel mondhatom — egy bíróság sem fogja magát feszélyeztetni, mert felsőbb bírósági Ítéleteket is hatálytalanítani kell. 2. Mert az ember — bárminő gyarló is — csak addig ragaszkodik egyszer kimondott nézetéhez, a mig a nézetet megérlelő tényekről meg lehet győződve. Ha a tények változnak ; ha az alap a nézet alól kisiklik, higyje el nekem az igen tisztelt czikkiró ur, a nézet is változni fog 1 Lehetetlen, hogy legyen olyan magyar biró, aki Nagy Pált újból elitélné, noha róla az ujrafelvétel során Kis Péter és Kereki János uj tanuk azt bizonyították, hogy nem ő, hanem Fehér István ölte meg Fekete Andrást: mondom, ilyet föltételezni egy ügyvédnek nem lehet és nem is szabad! Magam is büntető biró vagyok és mondhatom, hogy igen szép kis statisztikával szolgálhatnék a tisztelt czikkirónak arra nézve, hogy hányszor hoztunk már itt más újrafelvételi ítéletet, mint a minőt hoztunk az alapperben. Ez okból, én nem tartom olyan veszedelmesnek, ha ugyanazon birák vannak az alapperben is jelen, meg az újrafelvételi tárgyaláson is. A B. P. 462. §-ának végső bekezdését sem tartanám szükségesnek olyképen módosítani, hogy a büntetés végrehajtása az újrafelvételi kérelem jogerős elintézéséig függesztessék fel. Hogy miért nem, a lényeges okokat már felsoroltam ; de másrészt azért sem, mert, ha a bíróságnak nem is lehet az ismertetett és hasonló esetekben a büntetés végrehajtását felfüggeszteni, lehet azt a királyi ügyésznek és pedig saját hatáskörében. Ugylátszik, a tisztelt czikkiró ur elfelejtette elolvasni a m. kir. igazságügyminiszter urnák: „a szabadságvesztésbüntetések elhalasztása és félbeszakítása tárgyában" 1899. évi deczember hó 10-én 5800. sz. alatt kibocsátott rendeletét, a melynek 3. §.-a igen szépen és igen humánusan megérttette volna a tisztelt ügyvéd úrral azt, hogy védenczének nem kellett volna megkezdeni a büntetését azonnal, noha a bíróság át is adta őt a királyi ügyésznek. Erről különben a fenti sz. rendelettel egyezően intézkedik a B. P. 509., illetve 510. §.-a is. Igaz ugyan, hogy nem ösmerem az ügyet, tehát bővebben nem is szólhatok hozzá. Kíváncsi lennék ugyanis, vájjon az illető vádlott milyen és mennyi büntetésre lett elitélve, hogy a védő felejtette-e el a halasztást kérni, vagy különös indokok voltak az azonnali foganatosításra ? Hogy a tábla a B. P. 326. §.-ának melyik pontja alapján mentette fel a vádlottat, s hogy ez a másodfokú felmentő Ítélet jogerős lett-e, vagy ellene perorvoslat adatott be ? A mi a czikkiró ur azon nézetét illeti, hogy az igazságügyminiszternek rendelete után kellene a törvényszékeket és királyi ügyészségeket utasítani, hogy oly esetekben, melyekben az újrafelvételi kérésnek az elsőbiróság főtárgyalása után helyet nem ad, a büntetés felfüggesztése iránti kérésnek hely adandó, ha az ujrafelvételt kérő különben szabadlábon van, én azt állítom, hogy a miniszter ilyen rendeletet nem adhatna ki a törvényszékeknek, mert ilyen rendelet egyenesen ellentétbe helyezkednék a törvénynyel, s igy annak foganatosítását a független és a törvények megtartására esküt tett birák egyszerűen megtagadnák l A királyi ügyészség részére pedig fölösleges lenne, mert hasonló intézkedést, bár nem a B. P. 462. §.-a alapján az általam ismertetett rendelettel is lehet eszközölni.