Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 3. szám - Eljárás a házassági perekben

3. sz. Magyar Jogász-Ujság 61 nem találkozik más hitelezőkkel, könnyen boldogul haszonbérlőjével anélkül, hogy törvénybiztositotta zálogjogát érvényesítse. Nem is szorul rá, mert hiszen a haszonbérelt jószágon talált ingók mind az ő követeléseinek kiegyenlítésére szolgálnak. Sokkal gyakoribb, hogy a haszonbérbeadó más hitelezőkkel találkozik, kikkel szemben haszonbér-követelését csak törvényes zálogjogára támaszkodva birja megmenteni. Helyénvaló, hogy a Tervezet a többi hitelező jogának védelmére kel s a haszonbérbeadó törvényes zálogjogát csak bizonyos bérösszeg erejéig ismeri el, de ha a mostani viszonyokat vesszük, — melyek legalább hirtelen meg nem változhatnak, — kevésnek találom az egy évi haszonbérösszeg erejéig engedélyezett törvényes zálogjogot. A beperléstől a kiutalványozásig — mint tudjuk — nagyon hosszú idő telik el. A végrehajtási törvény egyes szakaszaiban előirt rövid határnapok épen nem rövidek, mert a legtöbb esetben rövidre nem adhatók. A haszonbérbe adó, ki félévi haszonbérét a lejárt félévet követő első köznapon perli, kényszer behajtás esetén a legritkább esetben jut a legközelebbi félévben pénzéhez s épen nem, ha több hitelezővel találkozik, kik közül valaki a rendelkezésre álló összes jogorvoslatokat használja. A legközelebb lejárt félév végén újból perelni kénytelen s mert nem áll jogában vagyonáról másképen intézkedni s egy évvel törvényes zálogjoga ki van merítve, veszíti a legközelebbi fél vagy egy évi haszonbérét. Mig bérleteknél a félév untig elég, haszonbérleteknél a birói székhelytől való távolság, terméslefoglalása, annak értékesítése, zárgondnoki kezelés stb.-re való tekintettel, az egy év legalább 2-re volna felemelendő. A kérdés a koukurráló hitelezők szempontjából bir csak jelentőséggel, amennyiben ezek vannak kitéve annak a veszélynek, hogy a haszonbérbeadó és a haszonbérlő összejátszanak, hogy amannak oly követelésre jusson törvényes zálogjoga, mely fenn nem áll. Ezt a veszedelmet a körültekintő hitelező könnyen elkerülheti, mert a beperlésnél nincs időhöz kötve s törvény létesítése esetén a törvényes zálogjog számbavételével adja meg a hitelt. Az 1588., 89, és 90. §§.-at, melyek különben annyira összefüggenek, hogy egy §. ba is összevonhatók volnának, egészen elhagynám. Hamar Gyula, szakolczai kir. járásbiró. / Eljárás a hátság! perekben. Polgári perrendtartásunk javaslata XI. czimének némely intézkedésével kívánok foglalkozni, helyesebben ezen intézkedések egyikéhez, vagy másikához egy-egy megjegyzést óhajtanék fűzni. Nem tagadható, hogy ezen czim alatt foglalt intézkedésekben is ugyanazon alapgondolat húzódik végig, mely egész perrendtartási javaslatunkat mint éltető szellem lengi át és ez „a szóbeliség és közvetlenség." Az uj rend szerint, ha egyszer majdan életbe lép, ezek a perek is, melyek eddig sommás jegyzőkönyvi uton lettek elintézve, szintén szóbeli módon lesznek tárgyalva és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve ezen a téren is intenzivebb módon fog érvényesülhetni. A perek ezen neme eddigelé sem adott nagyobb panaszokra okot az eddigi eljárás mellett sem. Oka pedig ennek — nézetem szerint — ezen perek jogalapjainak egyszerűségében rejlett. Házasságjogi törvényünk intézkedései folytán a házassági perek judikaturája oda fejlődött, hogy a legtöbb perben csupán az képezi a meritorius vizsgálódás tárgyát, hogy alperes, vagy viszontkereset esetében a felperes is elkövették-e azon cselekményt, mely a válókereset jogalapját képezi; tehát csakugyan megverte-e, csakugyan durva, sértő kifejezésekkel illette-e házastársát; csakugyan nem állitotta-e helyre a házassági életközösséget a bíróság meghagyására és az utóbbi esetben a kérelmező felperes elég kitartással bírta-e magát a per befejezéséig ugy gerálni. hogy csakugyan szereti házastársát és életének egyetlen vágya, hogy az őt hűtlenül elhagyott házastárs ismét szerető karjaiba borulva, vele boldog házasságot újból kezdjen. És itt mindig tekinteten kívül marad egy szempont, hogy a házasságot felbonthatónak nem a jogsértő cselekmény indikálja, hanem az a körülmény, hogy a házasságnak erkölcsi alapja, a kölcsönös vonzalom és becsülés meginogván, annak fentartásától jót remélni nem lehet sem a szerencsétlennek bizonyult családi kötelékre, sem a társadalomra nézve. Mert két egymással szemben gyűlölködő egyén kényszerű együttéléséből a legtöbb esetben inkább roszszat, mint jót lehet várni. Miután a kereset alapját mindig deliktumszerü, meghatározott tények képezik, a per súlya rendszerint a bizonyítékokon fekszik és a bizonyítás-felvétel tekintetében teknikai okokból inkább az egyes birói eljárás mellett lehetne állást foglalni. A jegyzőkönyv pedig rendszerint igen jól visszatükrözteti a tanuk vallomását, merta tanuk vallomása a legtöbb esetben abból áll, hogy láttam, hogy X. alperes elkövette azt a bizonyos rossz cselekvényt, vagy nem láttam, nem hallottam stb. ; speczifikus okok nem indokolják tehát azt, hogy ezekben a perekben a bizonyítás felvétele a szóbeli tárgyalás keretébe van utalva és az előkészítő eljárásból általában kizárva vannak, de kívánatossá teszi ezt az a bizonyosan megvalósulandó eszmény, hogy a házassági perek is a bontó okok mozaikszerű formalizmusából egyszer kiemelkedni és a konkrét házassági kötelék belvilágába birói betekintést fognak engedni és módot nyitni a