Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 3. szám - Szemelvények a Tervezet családjogi részéből

3. sz. Magyar Jogász-Ujság 59 natosnak büntetési rendszerünk reformja, s elsősorban egyszerűsítése szempontjából a Novellába felveendőnek, vagyis minő reformok lennének szükségesek nézstem szerint BTK.-ünk mai büntetési eszközei tekintetében abból a czélból, hogy a BTK. ugy az igazságos represz sziót, mint a czéltudatos prevencziót a mainál jobban, eredményesebben megvalósíthassa, illetőleg elérhesse. Előre is ki kell jelentenem, hogy e reformokat nem elméleti szempontból, de gyakorlati tekintetekből tartom szükségesnek, illetőleg igyekezni fogok kimutatni, hogy a gyakorlat által igényelt reformok e téren épen megfelelnek az elmélet kívánalmainak, a tudomány ujabb megállapodásainak, másfelől előre is ki kell emelnem, hogy csak oly reformokról s főleg az eddig kevésbé tárgyalt kérdésekről, illetőleg részletekről óhajtok szólni, melyek minden nehézség, uj intézetek s különösen pénzügyi áldozatok nélkül megvalósíthatók, tehát csak a kivihetöség keretében óhajtok mozogni s épen oly reformokat akarok megbeszélni, amelyek mai büntetési rendszerünk valódi, tényleges végrehajtását — ami ellen még ma is sok alapos panasz van — előmozdítanák, illetőleg lehetővé tennék. Dr. FinTcey Ferencz, sárospataki jogtanár. Szemelvények a Tervezet családjogi részéből. A család az állam és társadalom alapja, kiváló fontossággal bír tehát az általános polgári törvénykönyv tervezetének ama része, mely a családjogot tárgyazza és szabályozza a vele összefüggő magánjogi viszonyokat. Itt mindjárt ki kell emelnem, miszerint a családjog tervezete a maga egészében és a törvényszakaszok legtöbbjében igen helyes intézkedéseket tartalmaz, amiért is arról feltétlen elismeréssel lehet nyilatkozni, ami azonban nem akadálya annak, hogy a törvényszakaszok egyes intézkedéseihez bizonyos észrevételeket fűzzünk, azok módosítását, legtöbb helyen a szakaszok rendelkezésének kibővítését, a bennük szabályozott élet- és jogviszonyok, továbbá családi és vagyoni körülmények és esetek határozottabban körvonalozott szabályozását ne javasoljuk. így a 106. §. első bekezdésének végén, ahol a házastársak közözött szokásos ajándékozásról van szó, jónak látnám hozzáfűzni még azt, hogy: „a szokásos ajándékozások mérvét és értékét, a házastársak állása és vagyoni viszonyaihoz mérten felmerülő kérdés esetében a biró határozza meg harmadik személyekhez való viszonylatban." Amidőn a törvényszakasz eme módosítását javasolom, azon eshetőségre gondolok, hogy a házastársak között szokásos ajándékozásnak kell bizonyos korlátjának lenni, mert ha ily korlát, vagy határ kijelölve nincsen, a szokásos házastársi ajándékozások igen könnyen jóhiszemű harmadik személyek, a házastársak hitelezői jogainak kijátszására is vezethetnek. Ha tehát azt magam sem javasolom és tartom lehetségesnek, hogy a törvényszakaszban a házastársak közötti, szokásos ajándékozás mérve és értéke, taxatíve felsoroltassék és részletesen szabályozva legyen, mégis szükségesnek tartom a jogbiztonság és harmadik személyek jogainak megóvása végett a szakaszt ama rendelkezéssel kibőviteni, hogy felmerülhető kérdés esetében a biró dönt az ajándékozás érvényessége tekintetében, mert pl. egy ünnepi, tehát alkalmi, mondjuk ékszer, vagy értékes tárgy ajándékozása által, — mely a házastársak vagyoni viszonyával-arányban nem áll,— harmadik személyek jogaik kijátszásának lehetnek kitéve, miért is álljon a törvénykönyv ide vonatkozó szakaszában emez élő figyelmeztetés, hogy felmerülő kérdés esetében biró dönt a házastársak közötti alkalmi ajándékozások érvényére nézve. A 111. §. rendelkezéseivel nem értek egyet; a §. első bekezdésében íelállitott azon törvéI nyes vélelem helyett, hogy a férj és feleség közös birtoklásában talált dolgok a férj tulajdonának vélelmeztetnek, helyesebbnek és megfelelőbbnek találnám azon vélelmet felállítani, hogy az ily közös birtoklásban talált dolgok a házastársak közös tulajdonának, a házasság tartama alatt közösen szerzett dolgoknak vélelmezI tétnek. A §. második bekezdésében pedig azon szerzésről, amelylyel a nő vagyonát a házassági . együttélés ideje alatt növelte, a törvényszakaszj ban felállított azon vélelem helyett, hogy ezen szerzés a férj vagyona árán történt, azon vé! leimet állítanám fel, hogy az a nő vagyonának árán történt s eme vagyonok természetes szaporulatának tekintendő. A törvényszakasz első bekezdésében foglalt rendelkezésre tett megjegyzésemet s módosító indítványomat indokolom azzal, hogy a házastársak közös birtoklásában I talált oly dolgokra nézve, amelyek eredete határozottan ki nem mutatható, természetesebbnek és az igazsághoz közelebb állónak tartom azon törvényes vélelmet, hogy azok a házastársak közös tulajdonai, közös s érzésből származnak. A házastársakkal szemben, különösen fejletteb műveltségi fokon lévő államok törvényeiben egyenlő mértékkel kell mérni s nem lehet egyik félnek kedvezni a másik rovására ; a Tervezet eredeti törvényszakasza pedig a férjnek kedvez s bizonyos szuperioritást tételez fel, ami alacsonyabb műveltségi fokon lévő államok törvényhozásában talán helyes lehet, de Magyarországon már az élet és műveltségi viszonyoknak meg nem felelne s számítani kell arra is, hogy az élet és műveltségi viszonyok természetszerűleg még mindig fejlődni fognak, s a törvényszakasz életbe lépése után hamar szemben találná magát a fejlődöttebb életviszonyok-