Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 2. szám - Osztrák uj büntető törvénykönyv - Kriminalstatisztika

2. sz. Magyar Jogász-Ujság 51 Ugyancsak Bécsben történt, hogy az egyik bírósági tárgyaló terembe tárgyalás közben belépett egy ember, létrával a vállán, a tárgyaló biró szeme láttára levette az órát a falról és eltávozott, — persze, hogy nyoma veszett. A tolvajok az ilyen esetekben az emberek hiszékenységére számítanak és többnyire nem is csalódnak. A közönség, ha értesül az ilyen tolvajlásokról, nevet rajtuk és tagadhatatlanul sok humor rejlik az ilyen csínyekben, melyek oly sok furfangról és lélekjelenlétről tesznek tanúságot, hogy ez szinte enyhítő körülménynek volna betudható. Csakhogy a bíróságok nem tűrik a gúnyt, már pedig minden ilyen virluozus- tolvajcsiny nem egyéb, mint a „közbiztonság" kifigurázása, és azért a tettes nagyon pórul jár, de csak — ha el tudják csípni. — A kir. Curia ügyforgalma 1903-ban. A kir. Curiához 1903. évben beérkezett 9680 polgári, 1705 csőd-, váltó- és kereskedelmi, 118 úrbéri, 856 felülvizsgálati, 10622 büntető, 798 fegyelmi, 356 képviselőválasztási, összesen 24,135 ügy. Az 1902. évről maradt 6426 ügygyei együtt elintézendő volt 30561 ügydarab. Elintéztetett 22525, hátralékban maradt 8036 ügy. (Közte két ügy az 1902. évből.) Az előző évvel összehasonlítva, 1903-ban 950-nel több polgári, 133-mal több váltó- és kereskedelmi, 9-czel több úrbéri, 90-nel több felülvizsgálati, 728-czal kevesebb büntető, 122-vel több fegyelmi, 596-tal kevesebb képviselőválasztási ügv érkezett be. Az összes ügyeket tekintve az 1903. évben beérkezett ügyek száma 20-szal kevesebb volt, mint 1902-ben, de az előző évi hátralékokat is számba véve, 1183-mal több volt az elintézendő, mint 1902-ben. Az elintézések végösszege 427-tel csökkent, ellenben a hátralék 1610-zel szaporodott A hátralék különösen nagy a polgári ügyeknél: 5083 (1902-ben 3840), a kereskedelmi és váltóügyeknél: 1054 (1902-ben 820), aránylag kisebb a bűnügyeknél : 1481 (1902.ben 1348.) — A budapesti ügyvédvizsgáló bizottság előtt a mult évben háromszázhúszan jelentkeztek ügyvédi vizsgára. Ezek közül képesítettnek találtatott 258, megbukott 62 jelölt. — A m. kir. közigazgatási biróság joggyakorlatából. Hitelintézeteknek „gyüjtőnapló" czimü könyvei ivenkint 10 f. bélyegilleték alá esnek. (15343/903. P. sz. a.) Valtóhitel biztosítéki okiraton lerótt, úgyszintén ezen váltóhitelből származható követelések biztosítása végett történt zálogjogi bejegyzéstől járó, valamint a bejegyzési kérvényen és Jelzetein felhasznált illetékek nem téríthetők vissza azon a czimen, hogy a biztosított váltóhitel igénybe nem vétetett. (20748/902. P. sz. a.) Oly esetben, midőn a szerződő felek az adásvételi szerződéstől kölcsönösen azért állanak el, mert a vétel tárgyát képező ingatlanra feljegyzett utóöröklési jog miatt a tulajdonjog vevőre átruházható nem volt: az illetékkötelezett fél a megszabott százalékos illeték törlését, vagy ha az már befizettetett, annak visszatérését akkor is jogosan igényelheti, ha a vétel tárgyát képező ingatlanokat birtokába vette és használta is. (427/903. P. sz. a.) LAPSZEMLE. — A német büntető perrendtartás reformja kérdéséhez, a Párisban megjelenő „Le D r o i t" német forrásból a következőket irja: „Rövid időn belül két büntető Ítéletet hoztak Németországban — egyiket egy esküdtbíróság, a másikat egy biróság büntető osztálya, — amelyek magukban véve bármilyen szerencsétlenek is, üdvös hatással lehetnek, mert klasszikus és tipikus módon leplezik le a mai büntető bíróságok összeállításának hiányait. A berlini esküdtbíróság felmentette a vádlottat, aki féltékenységből előbbi menyasszonyára és egy másik férfiura lőtt. A felmentés magát a laikus közönséget is szerfölött meglepte. Mi nem találjuk az Ítéletet olyannyira meglepőnek, hiszen a franczia esküdtszékek Ítéleteiből elég hasonló pélüát ismerünk ; mondhatni, hogy Francziaországban minden második embert, aki féltékenységből gyilkosságot követ el, felmentenek. Minek a következménye a felmentés ? A „sentiments" felköltik az esküdtek részvétét a szerencsétlen ember iránt, kinek elrabolták a becsületét és a boldogságát; és ez a részvét hatalmasabb minden jogi mérlegelésnél. És habár az ilyen „vaskos" esetek, mint a mostani, a német esküdtbiróságoknál eddig nagyon ritkán fordultak elő, mégis egészen megszokott dolog, hogy az esküdtek például tisztán emberi érzésből enyhítő körülményeket látnak olyan esetekben, ahol ilyeneket már az ügy természeténél fogva kizártnak kellene tekinteni. A másik nevezetes ítélet, melyet egy biróság büntető osztálya hozott, a következő : Egy nyomdatulajdonos községének polgármesterét, akivel ellenséges viszonyban volt, évek óta „felség"-nek nevezte. Amikor pedig egy alkalommal a „felség" szóval kapcsolatban durva, sértő kifejezéseket használt, felségsértés miatt denuncziálták, vád alá helyezték és el is ítélték, noha nem kevesebb, mint 28 kifogástalan tanú bizonyította, hogy a sértő kifejezések a polgármesterre vonatkoztak, és senkinek sem jutott eszébe azokat a császárra vonatkoztatni. Mire vezethető vissza ez az Ítélet, mely nem kevesebb fejcsóválásra adott okot, mint a fentebb emiitett esküdtbirósági ítélet ? Az igazságügyi formalizmusra, melynek békóiból a kizárólag jogász birákból összeállított biróság nem egy könnyen tudja magát kivonni. Bátran állithatjuk, hogy ha a büntető rendes biróság és az esküdtbíróság helyett söffenbiróság ítélkeznék, a fentebbi Ítéletet meg nem hozták volna. Az egyik ügyben a laikus birák így okoskodtak volna: „Ha a tanuknak a sértő kifejezésekről az volt a felfogásuk, hogy azok nem a császárra, de egy másik személyre vonatkoztak, eszünkbe se jut, a vádlottat felségségsértés miatt elitélni, még ha ezerszer is „felség"-nek nevezte ezt a másik személyt." A másik esetben a jogászbirák az esküdtszék nem jogász tagjait nyomatékosan figyelmeztették volna, hogy bármilyen nemes érzés is a részvét, az nyilvánvalóan jogellenes felmentésre nem szabad hogy vezessen. És a tűzbe merjük tenni a kezünket, hogy a laikus birák közül annyian álltak volna a pártjukra, amennyi az esztelen felmentés megakadályozására elég lett volna. Azt hiszszük, hogy sikerült azt az állításunkat, hogy ennek a két ítéletnek üdvös hatása lehet, bebizonyítani. Mert még azoknak is, akik a leghevesebb ellenzői annak, hogy a bíróságok büntető osztályába laikusok „befúródhassanak", valamint azoknak is, akik az esküdtbiróságok mostani összeállításának megváltoztatását ellenzik, be kell ismerniök, hogy legalább is meg kellene kisérleni, hogy a bűnügyekben Ítélkező bíróságok más módon való összeállítása által az igazságszolgáltatást az általános jogérzetnek megfelelőbbé tegyük. Ezek az Ítéletek a német büntető perrendtartás folyamatban levő reformja alkalmából nagyon aktuálisak. Néhány nap múlva a német büntető perrendtartás reformját előkészítő bizottság újra megkezdi munkáját; a bizottság tagjai jól tennék, ha a fentemiitett ítéleteket megfontolnák, és azokból a jövő törvényhozás számára a megfelelő konzekvencziákat levonnák." — „Das Recht", egy előkelő német jogi szaklap, éles hangon itéli el egyes büntető bíróságoknál lábrakapott azt a szokást, hogy a tárgyalásokon olyan ügyek fejtegetésébe bocsátkoznak, amelyek nem tartoznak szorosan magához a tárgyhoz. „Az ember néha kísértésbe jön — irja az emiitett lap, — hogy megkérdezze, vájjon tényleg bírósági tár-