Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 2. szám - A párbaj jogkövetkezményei a Tervezet szerint

38 Magyar Jogász-Ujság IQ. évf. kedhetnénk. E balszokás ma is, mint annak előtte, szedi áldozatait, anélkül, hogy büntető törvényünk enyhe megtorlásán kivül bárminemű jogkövetkezménynyel járna a párbajozó felekre. A napi sajtó pedig azt a hirt hozza, hogy a kolozsvári kir. főügyész Gyárfás László, egy bizalmas rendeletet adott ki az összes kerületében levő ügyészségekhez, a melyben utasítja a közvádlókat, hogy a párbaj vétségek tárgyalásánál vádirataikban különös tekintettel legyenek a párbajsegédekre is, szigorú megbüntetésüket kérjék és hassanak oda, hogy vádjuknak érvényt is szerezzenek s a segédeket itélje el szigorúan a bíróság. Nem érdektelen tehát vizsgálatunk tárgyává tenni azon magánjogi jogkövetkezményeket, melyek a párbajból az érdekelt felekre nézve előállhatnak. — A Tervezetben a párbajról általában említés sem történik; még azon fejezetben sem, amely a tiltott cselekményekről rendelkezik.1) Mindezek daczára a párbaj számos oly magánjogi jogkövetkezményeket vált ki, amelyeknek megítélése annál nagyobb nehézségeket okoz, mivel egy, a társadalom által megtűrt, vagy talán támogatott is, a vallás és erkölcs által kárhoztatott, a törvény által pedig büntetéssel fenyegetett tényá'ladékról van szó. Előre bocsátva azt, hogy a párbaj alatt minden előzetes megbeszélés szerint, halált okozható fegyverekkel, bizonyos meghatározott szabályok szem előtt tartása mellett két egyén által egymás között megvitt harcz értendő, a feltett kérdés fejtegetése során a következő kérdésekhez jutunk: I. Valaki párbajban megsérül, vagy megöletik : keletkeznek-e ebből kártérítési igények, ha igen, kinek javára, kivel szemben és minő terjedelemben? A Tervezet e kérdésekre közvetlen választ nem ad. Csak az irányban rendelkezik, hogy az, aki másnak a jog által védett valamely érdekét jogellenesen és vétkesen, — szándékosan, vagy gondatlanságból — megsérti, a sértettnek ebből eredő kárát megtéríteni tartozik (1077. §.). A kérdés már most az, hogj jogellenesen sérti-e meg a párbajozó ellenfelének valamely érdekét, illetve annak életét, vagy egészségét ? A kérdésre a válasz csak igenlő lehet, mert legyen bár a párbaj egy, a társadalom által megkövetelt intézmény és különösen egy, a konkrét esetben szóban levő párbaj különös mértékben az és bár légyen lefolyása, a párbajszabályoknak mindenben megfelelő, mindezek daczára minden esetben egy, a törvény által büntetéssel sújtott, tehát jogellenes tényálladékkal állunk szemben. A párbajozó minden esetben jogellenesen cselekszik, minélfogva is jogellenesen sért, vagy öl. Önmagában véve tehát azon párbajozónak kártérítési kötelezettsége, aki ') EL czim. ellenfelének testi épségét megsérti, vagy ellenfelét megöli, fennállónak mondandó ki. A Tervezetnek 1041. §-a azonban akként rendelkezik, hogy ha a kár keletkezésére a károsult fél vétkessége is befolyással volt, a bíróság az eset körülményeinek figyelembe vételével és különösen ahhoz képest, hogy a kárt az egyik, vagy másik fél okozta-e, határozza meg: van-e helye kártérítésnek és ha igen, mennyiben. Különösen azon tényálladék, melyet a Tervezet említettem §-ában szem előtt tart, az, amely párbajoknál rendszerint előfordulni szokott. A legritkább esetben szokott egy párbaj egyoldalulag provokáltatni. Legtöbbnyire vétkes e körül mindkét fél. És ha tekintettel a meggyökeresedett társadalmi felfogásra, eltekintünk attól, hogy szigorúan véve a megsérült párbajozót, a párbajban való részvétele folytán megsérülése körül teljesen egyazon fokú, mérvű vétkesség terheli, mint ellenfelét, ugy az Ítélkező biróra háramlik a feladat, hogy a vétkesség kérdését megvizsgálja. Ennélfogva számos esetben a tapintat, az illem és a társadalmi erkölcs szabályainak szem előtt tartásával és vizsgálatával lesz csak a vétkesség elbírálandó ; ebben pedig a társadalmi szabályosnak a magánjogi jogviszonyok tekintetében oly jelentősége nyilvánulnék, ami markáns ellentétben áll azon tényhez, hogy a büntetőjog a társadalomnak és a társadalmi követelményeknek hasonló befolyást nem engedett. Csak ha és amennyiben a biró a vétkesség kérdését ezirányban is igenlőleg oldja meg, állapitható meg a kártérítéshez való. igény. Kit illet meg azonban a kártérítéshez való jog ? Elsősorban természetesen a károsultat (Tervezet 1140. §.). A sérült fél halála esetén pedig azon személyeket, akiket a megölt halálos sérülésének időpontjában eltartani a törvény erejénél fogva (1095. §.) köteles volt, vagy azoknak eltartására való kötelezettsége beállhatott volna. Ezekhez számitandók a megöltnek házastársa, ha a sérülés időpontjában a házasság már fennállott; a gyermekek és a megöltnek egyéb leszármazói, ha a sérülés idejében már legalább is fogamzottak voltak. Ezek közé számitandók továbbá a szülők és a megöltnek egyéb felmenői (Tervezet 249. s k. §^.). Ami a kártérítési igények terjedelmét illeti, ugy ezek közé sorozandók elsősorban az orvosi gyógykezelés költségei. Említésre méltó e helyen, hogy a munkavállalók, a Tervezet 1607. § értelmében, (például házitanító, nevelő stb.) párbajban szenvedetttesti sérülésök folytán gyógyításra és ápolásra munkaadójukkal szemben igényt nem tarthatnak ! A Tervezet 1607. §. szerint ugyanis a munkavállalók megbetegedésöket ezen esetben mint szándékosan, vagy legalább is súlyos gondatlanságuk folytán önmaguk által előidézetteknek tekintendők. A kártérítéshez tartozik mindazon hátrányok megtérítése is, amelyeket a történt