Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1904 / 2. szám - A párbaj jogkövetkezményei a Tervezet szerint
2. sz. Magyar Jogász-Ujság 37 zálogjog, addig a pignus és a hypotheca között lényegileg már alig van különbség, amint azt igen helyesen mondja Marcianus L. T. § 1. D. 20., 1: inter pignus et hypothecam tantum nominis sonus diffent. A fiducia tulajdonképen egy ál-ügylet alakjában honosítja meg a zálogjog intézményét a római jogban. A fejlődő életviszonyoknak szükségük volt ez intézményre, kifejlesztették tehát. A forma, amelyben az uj jogintézmény legkönynyebben kialakulhatott, a tulajdonátruházás volt. A zálogtárgyul szolgálandó dolgot átruházták, tulajdonba adták a hitelezőnek. Tették pedig ezt a rendes civiljogi formákban mancipatio, avagy in iure cessioval, oly módon, hogy a leendő zálogtartó a zálogtárgy teljes, quiritár tulajdonát szerezte meg. Ily módon tehát látszólag egy szabályszerű tulaj donátruházási ügylettel van dolgunk, amelynek alapján a hitelező megszerzi és gyakorolhatja a tulajdonos minden jogát, u. m. a dolgot birtokolhatja, használhatja és tetszése szerint el is idegenítheti. De hogy a hitelező ezt még se tehesse s hogy ne is gerálhassa magát ugy, mint igazi, valódi tulajdonos, arról a felek egy pactum adjedum alakjában gondoskodtak. A hitelező mellékszerződésben (pactum fiduciae) kötelezte magát, hogy az átvett dolog tiszta hozadékát a kamatok, esetleg a tőke törlesztésére számítja és hogy kielégittetés esetére : a zálogos dolgot az elzálogositónak kellő formában (in iure cessio, remancipatio) visszaadja. Ha a visszaváltási jogot az elzálogosító vagy jogutódja igénybe nem veszi, a hitelező a dolgot vagy maga számára megtartja, vagy eladja és a vételárból elégíti ki magát. I Ezeknek a becsvágyóknak nem mindegyike rendelkezik a kellő erélylyel. Néhányukból sohasem lesz több, mint tramp, de ez az élet is, melylyel sok viszontagság és nélkülözés jár, inkább vonzza őket, mint az az élet, amelytől szabadulni óhajtanak. Az erélyesebbekből lesznek az igazi bűntettesek és ezek ugy szellemi, mint fizikai tekintetben, környezetük arisztokratáinak mondhatók. Ez azoknak a férfi és női bűnösöknek az analizisa, akik szabadon élnek és azt hiszem, hogy ez ráillik az egész osztályra. Ami a nemzetiségüket illeti, azt tapasztaltam, hogy rendszerint annak az országnak a benszülöttei, amelyben laknak. Amerikában gyakran azt állítják, hogy a főbünösök külföldiek és sokat irtak már arról, hogyan menekülnek a külföldi bűntettesek Amerika partjaira, de azért a bűnösök többsége — legalább azoké, akik szabadon élnek rendszerint — ir-amerikai származású benszülöttekből áll. Angliában gyakoriabb a tisztavérüség. Azt mondják, hogy az összes európai államok közül Írországban van a legkevesebb bűnös és lehet, hogy igy is van, legalább ami a helyi bűntetteket illeti, de tény, hogy az összes angolul beszélő államok közül épen Írország szolgáltatja a legtöbb bűntettest. Amerikában tényleg egészen szokatlannak tűnik fel, ha valamelyik Az átruházott dolog visszaadására és a fiduciarius pactum megtartására az adós az „actio fiduciaeveP kényszerithette hitelezőjét, amely akczió a pervesztes hitelezőt becstelenséggel sújtotta. Mégis az „actio fiduciae" tisztán személyi kereset volt. Az átruházott dolog tulajdonjogát az adós teljesen elvesztette és ha a hitelező azt hűtlenül egy harmadik személyre ruházta át, azt keresettel vissza nem követelhette. A fiduciárius tulaj donátruházás a zálogjog csirája. Csak külsőleg, csak kifelé teszi a hitelezőt tulajdonossá, befelé valósággal ő csak zálogtartó, aki minden cselekményeért szavatol, a melylyel zálogtartói minőségét túllépi. Mivel pedig a hitelező biztosításához a dolog tényleges birtoklása nem szükséges, ellenben az a legtöbb esetben az adós részéről kardinális fontosságú, a már úgyis fietiv tulaj donátruházást a felek az által tették még fidivebbé, hogy a hitelező a neki mancipált, vagy in iure cédáit dolgot effective át sem vette, hanem egy ujabb pactum adiectummal praecariumként ideiglenes használatra az adósnál hagyta. Dr. Zachár Gyula, budapesti kir. járásbirósági albiró. A párbaj jogkövetkezményei a Tervezet szerint.*) A párbaj elleni mozgalom napjainkban mind szélesebb és szélesebb hullámokat vet anélkül, hogy számbavehető eredmény elérésével dicse*) Tervezet 1077—1106. §§. bűntettes nem áll valamiképen összeköttetésben a „zöldszigettel" és az a körülmény, hogy én alig állottam valami összeköttetésben Írországgal, a bűnösökkel való érintkezésemben sokkal inkább volt hátrányomra, mint minden egyéb. A kor tekintetében bajos pozitív adatokat megállapítani, de azoknak, akiket én ismertem, az átlagos kora 25—30 év volt, — többnyire férfiak voltak, körülbelül minden 20 férfi bűnösre egy nő esett és az amerikai államokban az arányszám még nagyobb. Ebből a körülményből azonban korántsem lehet azt a következtetést levonni, mintha a nők ebben az osztályban kevésbé becsvágyóak volnának, mint a férfiak, csakhogy a nők a buja élethez való eszközöket rendszerint nem büntettek utján szerzik meg, hanem inkább a prostituczió karjaiba vetik magukat abban a reményben, hogy ilyen módon szerezhetik meg azt a gazdagságot, amelyet a férfitársaik rablás által remélnek megszerezni. Itt is csalódik azonban, aki azt hiszi, hogy mindezeket az asszonyokat az éhség kergeti az utczára. Sok nőnél tényleg ez az eset áll fönn, de azt hiszem, hogy sok olyan nő van köztük, aki csak becsvágyát és jólét utáni sóvárgását akarja ilyen módon kielégíteni. (Folytatjuk.)