Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 2. szám - A párbaj jogkövetkezményei a Tervezet szerint

2. sz. Magyar Jogász-Ujság 37 zálogjog, addig a pignus és a hypotheca között lényegileg már alig van különbség, amint azt igen helyesen mondja Marcianus L. T. § 1. D. 20., 1: inter pignus et hypothecam tantum nominis so­nus diffent. A fiducia tulajdonképen egy ál-ügylet alakjá­ban honosítja meg a zálogjog intézményét a római jogban. A fejlődő életviszonyoknak szükségük volt ez intézményre, kifejlesztették tehát. A forma, amelyben az uj jogintézmény legköny­nyebben kialakulhatott, a tulajdonátruházás volt. A zálogtárgyul szolgálandó dolgot átruházták, tulajdonba adták a hitelezőnek. Tették pedig ezt a rendes civiljogi formákban mancipatio, avagy in iure cessioval, oly módon, hogy a leendő zálogtartó a zálogtárgy teljes, quiritár tulajdo­nát szerezte meg. Ily módon tehát látszólag egy szabályszerű tulaj donátruházási ügylettel van dolgunk, amelynek alapján a hitelező megszerzi és gyakorolhatja a tulajdonos minden jogát, u. m. a dolgot birtokolhatja, használhatja és tet­szése szerint el is idegenítheti. De hogy a hi­telező ezt még se tehesse s hogy ne is gerál­hassa magát ugy, mint igazi, valódi tulajdonos, arról a felek egy pactum adjedum alakjában gondoskodtak. A hitelező mellékszerződésben (pactum fiduciae) kötelezte magát, hogy az át­vett dolog tiszta hozadékát a kamatok, esetleg a tőke törlesztésére számítja és hogy kielégit­tetés esetére : a zálogos dolgot az elzálogositó­nak kellő formában (in iure cessio, remancipa­tio) visszaadja. Ha a visszaváltási jogot az el­zálogosító vagy jogutódja igénybe nem veszi, a hitelező a dolgot vagy maga számára megtartja, vagy eladja és a vételárból elégíti ki magát. I Ezeknek a becsvágyóknak nem mindegyike rendel­kezik a kellő erélylyel. Néhányukból sohasem lesz több, mint tramp, de ez az élet is, melylyel sok viszontagság és nélkülözés jár, inkább vonzza őket, mint az az élet, amelytől szabadulni óhajtanak. Az erélyesebbekből lesznek az igazi bűntettesek és ezek ugy szellemi, mint fizikai tekintetben, környezetük arisztokratáinak mondhatók. Ez azoknak a férfi és női bűnösöknek az anali­zisa, akik szabadon élnek és azt hiszem, hogy ez ráillik az egész osztályra. Ami a nemzetiségüket illeti, azt tapasztaltam, hogy rendszerint annak az országnak a benszülöttei, amely­ben laknak. Amerikában gyakran azt állítják, hogy a fő­bünösök külföldiek és sokat irtak már arról, hogyan menekülnek a külföldi bűntettesek Amerika partjaira, de azért a bűnösök többsége — legalább azoké, akik szabadon élnek rendszerint — ir-amerikai származású benszülöttekből áll. Angliában gyakoriabb a tisztavérüség. Azt mondják, hogy az összes európai államok közül Írországban van a legkevesebb bűnös és lehet, hogy igy is van, legalább ami a helyi bűntetteket illeti, de tény, hogy az összes angolul beszélő államok közül épen Ír­ország szolgáltatja a legtöbb bűntettest. Amerikában tényleg egészen szokatlannak tűnik fel, ha valamelyik Az átruházott dolog visszaadására és a fidu­ciarius pactum megtartására az adós az „actio fiduciaeveP kényszerithette hitelezőjét, amely akczió a pervesztes hitelezőt becstelenséggel sújtotta. Mégis az „actio fiduciae" tisztán sze­mélyi kereset volt. Az átruházott dolog tulajdon­jogát az adós teljesen elvesztette és ha a hite­lező azt hűtlenül egy harmadik személyre ru­házta át, azt keresettel vissza nem követelhette. A fiduciárius tulaj donátruházás a zálogjog csirája. Csak külsőleg, csak kifelé teszi a hite­lezőt tulajdonossá, befelé valósággal ő csak zá­logtartó, aki minden cselekményeért szavatol, a melylyel zálogtartói minőségét túllépi. Mivel pe­dig a hitelező biztosításához a dolog tényleges birtoklása nem szükséges, ellenben az a leg­több esetben az adós részéről kardinális fon­tosságú, a már úgyis fietiv tulaj donátruházást a felek az által tették még fidivebbé, hogy a hite­lező a neki mancipált, vagy in iure cédáit dol­got effective át sem vette, hanem egy ujabb pactum adiectummal praecariumként ideiglenes használatra az adósnál hagyta. Dr. Zachár Gyula, budapesti kir. járásbirósági albiró. A párbaj jogkövetkezményei a Tervezet szerint.*) A párbaj elleni mozgalom napjainkban mind szélesebb és szélesebb hullámokat vet anélkül, hogy számbavehető eredmény elérésével dicse­*) Tervezet 1077—1106. §§. bűntettes nem áll valamiképen összeköttetésben a „zöld­szigettel" és az a körülmény, hogy én alig állottam va­lami összeköttetésben Írországgal, a bűnösökkel való érintkezésemben sokkal inkább volt hátrányomra, mint minden egyéb. A kor tekintetében bajos pozitív adatokat megálla­pítani, de azoknak, akiket én ismertem, az átlagos kora 25—30 év volt, — többnyire férfiak voltak, körülbelül minden 20 férfi bűnösre egy nő esett és az amerikai államokban az arányszám még nagyobb. Ebből a körül­ményből azonban korántsem lehet azt a következtetést levonni, mintha a nők ebben az osztályban kevésbé becsvágyóak volnának, mint a férfiak, csakhogy a nők a buja élethez való eszközöket rendszerint nem bün­tettek utján szerzik meg, hanem inkább a prostituczió karjaiba vetik magukat abban a reményben, hogy ilyen módon szerezhetik meg azt a gazdagságot, amelyet a férfitársaik rablás által remélnek megszerezni. Itt is csaló­dik azonban, aki azt hiszi, hogy mindezeket az asszo­nyokat az éhség kergeti az utczára. Sok nőnél tényleg ez az eset áll fönn, de azt hiszem, hogy sok olyan nő van köztük, aki csak becsvágyát és jólét utáni sóvárgá­sát akarja ilyen módon kielégíteni. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom