Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 24. szám - A jogi oktatás és jogi vizsgálatok reformja

24. sz. Magyar Jogász-Ujság 493 káztatja, hanem egyúttal túlságos nagy terhet hárit az egyetemek tanáraira, amely azokat tu­dományos működésükben is akadályozza. Sőt ennek következtében a joghallgatók nagy töme­geire nézve egyáltalán fiktivvé lett a jogi okta­tás lehetősége, mely végeredményében gyakran csak az indexláttamozások és vizsgálatok tény­kedésében merül ki. Ebből ismét az a további baj származik, hogy könnyűvé válik a jogi tan­folyam elvégzése, mert annak ideje alatt a jog­hallgatók kereső munkát folytathatnak, s ezzel lényegesen előmozdittatik a jogi pálya szukk­reszczencziájának növekedése. Egyébiránt jogi oktatásunk módszere több irányban különben sem kielégítő. Többnyire praelekcziók tartásában merül ki; ellenben sem a tudományos, sem a gyakorlati működés fel­adataival és módozataival meg nem ismertet s főként gyakorlati czéljai vannak elhanyagolva. E részben mindössze csak az történik, amit egyes kiváló férfiak önkénytes buzgalma létesít, ellen­ben intézményszerüleg a fennálló akadályok kö­zött nem lehet a jogi oktatást megfelelően szer­vezni. Ami különösen a jogakadémiai oktatást illeti, ez leginkább sínylette meg a jogakadé­miákra nézve kedvezőtlen felfogás következmé­nyeit. A jogakadémiák elnéptelenedése és a ró­luk elterjedt kedvezőtlen ítélet, nemcsak elked­vetlenitöleg s bénitólág hatott tanáraik műkö­désére, hanem több akadémiát fennállásában ingatott meg. Már pedig bizonytalan alapon nyugvó és kihalásra szánt intézetek nem alkalmasak arra, hogy kiváló férfiakat állandó szolgálatukban megtartsanak. így történt azután, hogy ezen korszak alatt ez intézeteket bizonytalan helyzetük és jövőjük miatt egész sora hagyta el a kiváló hivatásu tanároknak s ennek hatása a jogi ok­tatás színvonalában annál is inkább érezhetővé vált, mert ugyanezek az intézetek ebben a hely­zetükben nem gyakorolhattak kellő vonzerőt a kiváló fiatal erőkre sem, akik az eltávozottak helyét betölteni hivatva lettek volna. Számos tanintézeten ennek következtében átmeneti állá­sokká lettek a tanári kathedrák, a honnan a tanárok minél hamarább biztosítottabb pozi­cziókba törekedtek. Kész tudósok ily állások be­töltésére nem is igen vállalkoztak, ugy, hogy a felekezeti jogakadémiákon tanári kvalifikáczió­képen az egyetemi habilitácziót sem ílehetett megkívánni, sőt sok esetben a tanszékeket oly egyénekkel kellett betölteni, akik még a dok­tori fokkal sem voltak felruházva. Hogy e körülményeknek kárát vallotta a jogakadémiai oktatás színvonala, ez könnyen érthető. De sokkal súlyosabb volt ennek az a kö­vetkezménye, hogy akadályául szolgált egyetemi színvonalon álló tanári karok képződésének, me­lyeknek hiánya némely üresedésbe jövő tan­szak ellátásánál meglevő két egyetemünkön is érezhetővé válik. Mi sem jellemzi jobban az érintett irányzat hatását, mint épen az, hogy ott, a hol az intézetek viszonyai csak némileg is kedvezőbbek voltak, inkább sikerült kiváló tanárok szolgálatát biztosítani és hogy ujabban, a mióta az irányzat a jogakadémiákra nézve általában kedvezőbben alakul, e részben már most is biztató jelenségek mutatkoznak. Elméleti képesítő vizsgálataink rendszeré­ben is számos hibát és visszásságot észlelünk. E vizsgálatok rendszere a jog és államtudo­mányok bifurkácziójára van alapítva. Ismer jog­tudományi és államtudományi államvizsgálatot, jogtudományi és államtudományi doktorátust. Ez a megkülönböztetés azonban sem e tudomány­szakok természete, sem a gyakorlati pályák szükségletei szempontjából nincs kellően iga­zolva. E tudományszakok kölcsönös összefüggése és egymásra hatása ugyanis kizárja azoknak rendszerbeli teljes szétválasztását, a gyakorlati pályák pedig azoknak összes köreiben való jár­tasságot kívánják meg, ugy, hogy helyes vizs­gálati rendszer csakis ezeknek egybefoglalására építhető fel. Mindenesetre szembetűnően visszás az, hogy jelenleg a közigazgatási pályára lé­pőktől a magánjog és a büntetőjog ismerete nem kívántatik meg, holott annak elveit lépten­nyomon alkalmazniok kell. E vizsgálatoknál to­vábbá, jóllehet közfunkeziókra képesítenek, nincs megóva a képesítés állami jellege és jelentő­sége ; mert belső, intézeti vizsgáló bizottságok elé vannak utalva. E vizsgálatok ezen kívül értéküket tekintve is egymástól igen különböznek és intézetek sze­rint is eltérő színvonalon állanak, mert a vizs­gálóbizottságok szervezetében nincs semmi biz­tositéka az egyenlő színvonal megtartásának. Az egész vizsgálati rendszerből végül ki van kü­szöbölve az oly vizsgálat, a mely tisztán tudo­mányos képesítést volna hivatva szolgáltatni, mert a jelenlegi doktori szigorlatok gyakorlati pályákra képesítő vizsgálatokként lévén meg­állapítva, ezek czéljának felelnek meg. A jogi oktatásban mutatkozó bajok elhárí­tásának nélkülözhetetlen előfeltétele az egye­temi hallgatók fölös számának a vidéki intéze­tekre való terelése, vagyis az oktatás deczen­tralizácziója. Ehhez szükséges, hogy az illető tanintézetek a reájuk háruló feladatra képesítve legyenek s a jogi oktatást ugy teljesítsék, hogy az az egyetemi oktatás értékének megfeljen s azt egészben véve pótolja. Minden várakozást kielégitőleg ez csak ugy volna lehetséges, ha a vidéken megfelelő számú egyetem, vagy legalább is egyetemi kar szerveztetnék. Ámde a közoktatás­ügyi kormány nyilatkozatai szerint ennek ez idő szerint leküzdhetetlen akadályai vannak. Ez aka­dályok között kétségtelenül legfontosabb az, hogy ez idő szerint hiányoznak a megfelelő szín­vonalú egyetemi tanári karok szervezésének fel­tételei. Már pedig ily intézetek alkotásának csak ugy lenne jelentősége, ha azok nemcsak névleg,

Next

/
Oldalképek
Tartalom