Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 24. szám - A jogi oktatás és jogi vizsgálatok reformja

494 Magyar Jogász-Ujság III. évf. de a tanerőik értékét tekintve is valóságos egyetemi fakultások lennének; mert hisz az egyetemi rendszer előnye épen abban áll, hogy a legkiválóbb tudósok közreműködését biztosítja s a tanuló ifjúságot a legmagasabb értékű tudományos hatások alá helyezi. Az e czélra szükséges kiváló erőket magunknak kell nevelnünk. Erre a feladatra jogakadémiáink tanszékei kiválóan alkalmasok, bár a múltban ezt a feladatot teljes mértékben be nem tölthették. Ennélfogva a jogi oktatás szükséges deczentralizácziója csakis a meglevő jogakadémiák közrevonásával vihető keresztül. Hogy ez a felekezeti akadémiákra is kiterjedőleg történik-e, igazságügyi szempontból kevésbé fontos kérdés. E részben csak az szükséges mellőzhetlenül, hogy a jogakadémiák e feladatnak megfelelően szerveztessenek s különösen, hogy tanáraik képesítésében, az intézet fennállásának alapjaiban s a tanulmányi rendszerben meglegyenek az egyetemi színvonalú jogi oktatás biztosítékai. Ebből a czélból jogtanári kvalifikáczióképen az egyetemi magántanári képesítést azokból a tudományszakokból, amelyeknek az illetők előadói, okvetlenül meg kell kívánni, továbbá a tanárok megfelelő dotáczióját s az intézet fentartását állandóan biztosítani és az államilag megállapítandó tanulmányi rend követését valamennyi intézetre nézve legalább főelveiben kötelezővé tenni szükséges. Ily módon lehetséges lesz megteremteni a jogakadémiák fejlődésének és annak az állapotnak feltételeit is, amely az egyetemi rendszerre való átmenetet elő fogja készíteni. A szükséges deczentralizácziót direkt kényszerrendszabályokkal keresztül vinni önként érthetőleg nem lehet. Ily kényszer-rendszabályok nélkül is elő fogják azonban azt mozdítani a jogakadémiai oktatás színvonalának emelésén felül azok az eszközök, amelyeket a jogi oktatás rendszerének és az elméleti vizsgálatoknak reformja fog szolgáltatni. A jogi oktatás rendjét akként szükséges megállapítani, hogy az az oktatás intenzitását, az előadások látogatását és a tanulmányi idő minél teljesebb kihasználását hatályosan biztosítsa. Különösen szükséges a jogi oktatásnak praktikumokkal, exegetikumokkal, szemináriumokkal stb. és általában demonstratív irányú gyakorlatokkal való kiegészítése, ugy, hogy az ezekben való részvétel a lehetőség szerint kötelező legyen. Ebből a czélból a tanári karoknak esetleg segéderőket lehet rendelkezésére bocsátani. A vizsgálati rendszer reformjának súlypontja abban fekszik, hogy a jelenlegi vizsgálatok helyébe minő elméleti képesítő vizsgalatok állapíttassanak meg és hogy a vizsgáló-bizottságok erre a czélra miként szerveztessenek? E részben igen sokféle javaslat merült fel, amelyekkel e helyen tér szűke miatt nem foglalkozhatunk. A kormánynak nyilvánosságra jutott tervei szerint elméleti képesítő vizsgálatul a vizsgálatok jelenlegi bifurkácziójának és különféleségének megszüntetésével az összes jogi és közigazgatási pályákra ugy a jogtudományi, mint az államtudományi tárgyakat felölelő, egységes szigorított államvizsgálat szerveztetnék, amely két egymást kiegészítő vizsgálatból állana. Emellett az egyetemi fokok elvesztenék minősítő hatályukat és tisztán tudományos fokozatokká szerveztetnének át, ugy, hogy azoknak előfeltételéül is az államvizsgálat letétele kívántatnék meg. Az államvizsgálat czéljára Budapesten egy, a tanintézetektől független, országos állami vizsgáló-bizottság szerveztetnék, mely azonban osztályokra oszolva, az egyetemek és a megfelelően szervezett jogakadémiák székhelyein működnék. Az egyes vizsgáló-bizottságok összeállításában irányadó elvül szolgálna, hogy azokban egyfelől a vizsgálatok elméleti jellegének megfelelően a tanári elemnek döntő túlsúly biztosittassék, másfelől a helyi tanintézetek tanári karának is bizonyos mérvig szükségszerű részvétele mellett, delegált bizottsági tagokkal egészíttessenek ki, hogy ily módon a vizsgálatok magas és egyenlő színvonala s az esetleges helyi befolyásoktól való mentessége minden irányban biztosítva legyen. Az egyetemekre nézve a helybeli tanárokkal szemben megállapítandó korlátozások nem foglalnának helyet. A vizsgálatoknak ily irányú reformja teljesen megfelelne annak a czélnak, melyet a reform megvalósítani kiván. Az ügyvédi kar némely köreiből azonban az elméleti vizsgálatok ily irányú reformja ellen aggályok jutottak kifejezésre. Aggályosnak találták e reformot az ügyvédi képzettség színvonala, főként azonban az ügyvédi sukkreszczenczia növekedése szempontjából. Abból indulnak ugyanis ki, hogy az újólag szervezendő államvizsgálat, szemben a jelenlegi jogtudorság három szigorlatával, csakis két vizsgálatból állván, annak letétele könnyebbé fog válni, mint a jelenlegi jogtudorság elnyerése. Az államvizsgálat továbbá az összes, tehát ugy a jogi, mint a közigazgatási pályákra képesítvén, ennek jogtudományi része nem lesz oly magas színvonalon tartható, amely az ügyvédi pálya specziális szükségleteinek megfelelhetne. Mindennek következménye lenne az ügyvédi szukkreszczencziának fokozódása. Ennek elhárítása végett ajánltatott, hogy az ügyvédi és esetleg a birói és ügyészi pálya tekintetében a főbb jogi tárgyakból az államvizsgálaton felül még egy további külön vizsgálat, esetleg az uj doktorátus kivántassék meg. Ez az aggály azonban alaptalannak látszik. Ami a vizsgálatok számát illeti, kétségtelen, hogy a vizsgálatok nagyobb száma nem szükségképeni biztositéka az azok által szerezhető képesítés magasabb színvonalának és annak, hogy e képesítés nehezebben szerezhető meg. E részben inkább a vizsgálatok tárgyi köre és az irányadó, hogy azok tényleg milyen színvonalon tartatnak. Egy oly