Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 24. szám - A semmiségi ok megjelölése a kir. Kúria előtti eljárásban

ül. évfolyam. Budapest, 1904. deczember 15. 24. szám. MAGYAR JOGÁSZ-UJSÁG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT. s*\ A semmiségi ok megjelölése a kir. Kúria előtti eljárásban. Tagadhatatlan, hogy a semmiségi panaszoknak igen jelentékeny része vagy azért, mert a semmiségi ok nincs megjelölve, vagy azért, mert a semmiségi panasz a törvény szerint ki van zárva és illetőleg nem érvényesíthető, — utasittatik vissza. Ez annál feltűnőbb jelenség, mert a büntetőtörvény könyv életbeléptetése óta már hoszszabb idő telt el anélkül, hogy a visszautasítások száma csökkent volna s tapasztalati tény az is, hogy a semmiségi panasz érdemleges elintézése ritka esetben jár sikerrel. Hogy ez igy van, ezt eléggé illusztrálja a m. kir. kormány 1903 évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentése, amelyből kitűnik, hogy a kir. Kúria büntető osztálya előtt az 1903. év folyamán 11970 ügy várt legfelsőbb fokú elintézésre s hogy az elintézett 10489 ügy közül 5451 esetben vagyis a befejezett ügyek 52'1%-ában a semmiségi panasz elutasittatott, hozzáadva a 427 esetben megsemmisítő határozattal elintézett ügyet s bizonyos százalékban ülésen kivül ellátott ügyet, az egyéb intézkedéssel, tehát jóformán a semmiségi panasz visszautasításával befejezett büntető ügy jelentékenynek mondható. A tömeges visszautasítások oka ismeretes, — az a kérdés azonban, hogy mit kell érteni a semmiségi ok világos megjelölése alatt, még most is vitás, tehát aktuális. A B. P. alaki és anyagi semmiségi okokat különböztet meg. Ezúttal csupán az anyagi semmiségi okok megjelölésére vonatkozó nézeteltérések feltüntetésére szorítkozom, mert hiszen a gyakorlatban nagyobb részt csak az anyagi semmiségi okokra alapított semmiségi panaszok felülvizsgálata van napirenden. Két ellentétes jogi nézet áll egymással szemben. Vannak sokan, akik azt tartják, hogy a törvényben taxativa felsorolt semmiségi okok megjelölésénél elégséges, ha a törvényhely vonatkozó pontjára, vagy pontjaira történik hivatkozás, mert azok megjelölése nem azonos a semmiségi panasz indokolásával, ami abból is kitűnik, hogy a törvény az indokolást csak fakultative irja elő — a B P. 430. és 557. §-ai értelmében megfelelően alkalmazandó 390. §-a pedig egész általánosságban csak azt rendeli, hogy a semmiségi ok világosan megjelölendő. Ezzel szemben mások azt vitatják, hogy a törvényhelyre való puszta hivatkozással, különösen a B. P. 385. §. 1. a) és b) pontjai eseteiben a sérelem ténybeli adatainak tüzetes megjelölése nélkül a semmiségi ok törvényszerűen nincs megjelölve és igy a semmiségi panasz mint határozatlan visszautasítandó. Az egyik tábor abból a nézpontból indul ki, hogy annak vitatása, forog-e fenn, vagy nem forog fenn büntetendő cselekmény, vagy hogy másként minősülő cselekmény tényálladékát meriti-e ki a vád alapjául szolgáló tett, rendszerint vagy abból az okból történik, hogy a tény megállapítás hibás és a cselekmény alkatelemeit képező tények egyike, vagy másika helytelenül van bizonyítottnak elfogadva, vagy abból az okból, hogy a jogi mérlegelés téves és oda konkludál, hogy a semmiségi panasznak oly bejelentése, a mely a B. P. 385. §. 1. a) és b) pontjára való hivatkozással a sérelem ténybeli adatainak megjelölése nélkül történik, kétséget hagy az iránt, hogy a panasz a ténymegállapítás ellen, vagy a jogi következtetés ellen van-e irányítva ? Az ily panasz pedig — miután a törvény czélja a jogorvoslatok korlátozására irányul, — mint határozatlan visszautasítandó. E nézet szerint a semmiségi panasz csak csak akkor tekinthető a B. P. szellemében szabályszerűen megokoltnak, tehát a semmiségi ok világosan megjelöltnek, ha az okok ténybeli adataiból kétségtelen, hogy az a jogkérdés ellen irányul, vagyis ha a B. P. 385. §. 1. a) pontja esetében megjelöltetik a bűncselekménynek az a jogi ismérve, a melynek hiányából a bűncselekmény fenn nem forgása, vagy megfordítva vitattatik; a B. P. 385. §. 1. b) pontja esetében pedig megjelöltetik a cselekménynek az a tényeleme, a melyből más büntetendő cselekmény fennforgására vonatik következtetés. Ugyanezt az álláspontot foglalja el az osztrák B. P. novella is, a melynek értelmében köteles az alsó fokban eljárt bíróság (törvényszék) az ítélete ellen bejelentett semmiségi panaszt visszautasítani akkor, ha ennek bejelentésekor, vagy írásbeli kifejtésekor a 281. §. 1—11. és illetőleg a 344. §. 1—12. szám alatt felsorolt semmiségi okok valamelyike világosan és határozottan nem jelöltetett meg s jelesül,