Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 24. szám - A semmiségi ok megjelölése a kir. Kúria előtti eljárásban

490 Magyar Jogász-Ujság 111. évf. ha az a ténykörülmény, mely semmiségi okot képez, határozottan, vagy arra való világos reá utalással nem hozatik fel. A különbség az osztrák B. P. novella és a magyar B. P. között csak az, hogy az előbbi a semmiségi ok megjelölésének módját tüzetctesen szabályozza, az utóbbi pedig ez irányban csak általánosságban, a pontokba foglalt semmiségi okok egyszerű felsorolásával és illetve megjelölésével intézkedik, tehát a semmiséget esetleg megállapító tények, vagy adatok megjelölését kifejezetten nem irja elő. Ugy látszik, hogy az osztrák novella kérdéses rendelkezése sokban járult hozzá az ellentétes nézet megerősítéséhez. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni azt, hogy az osztrák B. P. perorvoslati rendszere sok tekintetben lényegileg elüt a magyar B. P. perorvoslati rendszerétől, a mi más világításba helyezi, tehát indokolttá teszi az osztrák novelláris intézkedése-szükségességét. Mert tudni való, hogy az osztrák B. P. 283. §-a érteiméten a felebbezésnek csak a büntetés kiszabása miatt, amennyiben a 281. §. 11. száma alatt emiitett semmi;égi ok nem forog fenn és a magánjogi igények tárgyában van helye, a semmiségi panaszok felett pedig a semmitőszék intézkedik, következően a bűnösség kérdése nem képezi a másodfokú felülvizsgálat tárgyát, oly értelemben, a mint ezt uj büntető perjogunk meghatározza, de más eljárás és illetőleg lényegileg különböző perorvoslati rendszer van elfogadva s törvényileg szabályozva az osztrák cs. kir. járásbíróságok hatáskörébe utalt büntetendő cselekmények eseteiben is. Mások, akik az ellenkező nézetet vallják és akik közé magamat is sorozom, abból az elvből indulnak ki, hogy a kir. Kúria a B. P. életbe léptével a ténykérdéssel egyáltalán nem foglalkozik, hanem mindenkor csak azt vizsgálja, hogy az alsófoku bíróság a törvényt és pedig ugy az alakit, mint anyagit helyesen alkalmazta-e? Következően, hogy a kir. Kúria kizáróan csak a jogi megállapítások vizsgálatára szoritkozhatik, — ami mindenkor birói funkczió, birói kogniczió tárgya, — elbírálása körét tehát csak az képezheti, hogy a vád alapjául szolgáló tett az alsóbiróságok által megállapított és illetve a B. P. 426. §. 4. és 5. pontjai esetében a másodfokú bíróság által valóknak elfogadott és a B. P. 437. §. első bekezdése a kir. Kúria határozatára nézve irányadó tények alapul vételével megáilapitja-e valamely bűncselekmény tényálladékát és illetve, hogy az a tett a törvénynek megfelelően minősittetett-e ? Ez pedig tisztán jogkérdés. Mert a mondottak szerint a kir. Kúria a bizonyításra tartozó bűnösség kérdését, vagyis azt, hogy be van-e bizonyítva a vádbeli cselekmény, vagy nincsen, sohasem vizsgálhatja felül, szóval az adóbíróságok által megállapított tényállásra a törvény megfelelő rendelkezéseit alkalmazza. Ebből az a következtetés vonatik le, hogy a B. P. 385. §-ában taxatíve felsorolt anyagi semmiségi okokat felölelő pontok egyikére, vagy másikára, de jelesül a 385. §. 1. a) és b) pontjára való hivatkozás a semmiségi ok megjelölését kimeríti, amennyiben nem foroghat fenn kétség arra nézve, hogy a jelzett törvényhely és pont ának megjelölésével mily irányban kerestetik orvoslás. Ily esetben kétségtelen, hogy a bejelentett semmiségi panasz az Ítéletnek nem ténybeli megállapításai, hanem félreismerhetlenül csak annak jogi megállapításai ellen irányul. Vagyis a perorvoslattal élőnek a B. P. 385. §. 1. a) és b) pontjaira való hivatkozás esetében azon sérelme ellen, hogy az alsóbiróság a megállapított tényállásból tévesen vonta le jogi következtetését abban az irányban, hogy a vád alapjául szolgáló tett megállapitja-e valamely büntetendő cselekmény tényálladékát és illetve, hogy a vádbeli cselekmény tévesen, nem a törvénynek megfelelően minősittetett-e, aminek megítélése mindenkor önálló, szabad birói kogniczió tárgya. Aminél a legfelsőbb bíróságnak külön útmutatásra szüksége sincs. Mert hiszen ha egy vagy más irányban kétely merül fel, azt — a per anyaga, — az eljárás adatai világítják meg. Emellett szól az az érvelés is, hogy a korona-ügyésznek a semmiségi panasz tárgyalásánál való kötelező aktív közreműködése, sok esetben pedig a védőnek, vagy a kir. Kúria által hivatalból alkalmazott védőnek a felszólalása felvilágositólag hat a sérelem okainak felismeréséhez, ugy, hogy a kir. Kúria tisztán látja azokat a ténybeli mozzanatokat, amelyek az érvényesíteni kívánt semmiségi ok alapjául szolgálnak. Nem lehet tagadni, hogy az ily módon érvényesített semmiségi ok könnyen tért nyithat a perorvoslattal való visszaéléseknek. Ámde ennek gátat lehet vetni novelláris uton az osztrák B P.-ben is érvényre emelt oly megtorló rendelkezés elfogadása által, mely szerint az a fél, akinek perorvoslata merően alaptalannak és az ügy érdemleges eldöntésének késleltetésére irányzottnak bizonyult, pénzbüntetéssel volna sújtható. Igaz, hogy más tekintet alá esnek az oly perorvoslati nyilatkozatok, vagy kijelentések, a melyek akár önmagukban, akár a törvényhelyre hivatkozással a bizonyítás körébe tartoznak és aminőkkel lépten nyomon találkozunk ; ilyenek például ha a vádlott ,,elitéltetése", a „bűnösség" megállapítása miatt, vagy azért, mert „bűnös", mert nem érzi magát ,,bünös"-nek, mert „ártatlan" stb. jelent be semmiségi panaszt. Erre nézve egyszerűen az jt gyezhető meg, hogy a törvényben kizárt ily nemű semmiségi okra alapított semmiségi panaszok ugy, mint eddig, ezentúl is visszautasitandók lesznek. Amin már azután könnyen lehet segíteni, még pedig az érdekelt feleknek megfelelő, de a törvényen is alapuló felvilágosítása, illetve kitanitása utján. Mert egy, a műveltség alacsony fokán álló, tájé-