Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 23. szám - Részletek bíróságaink 1903. évi ügyforgalmából

482 Magyar Jogász-Ujság 111. évf. majdnem hétszázzal több, mint a megelőző évben s az e tárgyalások eredményéül jelentkező ítéletek száma 22.881 (1902-ben 21.352, 1901-ben 19.651). Esküdtbirósági íőtárgyalást 1372-t (1902-ben 1451-et, 1901-ben 1305-ÖI) tartottak, magán a budapesti Ítélőtábla területén 289 ízben. Az esküdtbirósági főtárgyaiások közül sajtóügyben 133 főtárgyalás tartatott, vagyis majdnem mégegyszer annyi, mint 1902-ben, a mikor a sajtóbirósági ügyben tartott főtárgyaiások száma 70 volt. Ez annál szembetűnőbb, mert 1901-ben még csak 35 volt e főtárgyaiások száma, vagyis csak félannyi, mint a rákövetkező évben. Az esküdtbirósági főtárgyaiások 1082 esetben (1902-ben 1115 esetben) Ítéletet eredményeztek, 47 esetben az eljárás megszüntetését és 34 esetben az ügynek uj esküdtbíróság elé utalását vonták maguk után. Hogy mily nagy és egyre fokozódó mértékben szaporítják a törvényszékek munkaterhét a másodfolyamodásu büntetőügyek, mutatják a következő adatok : Másodfokú elbírálás végett a törvényszékekhez érkezett : 1899- ben 17.505 1901-ben 26.968 1903-ban 30.088 1900- ban 21.658 1902-ben 28.120 büntetőügy. 1903-ban tehát a mult évről maradt 3986 büntetőügygyei együtt 34.074 felebbvitt büntetőügy várt elintézésre s ebből 30.800 befejeztetvén (még pedig 27.169 esetben ítélettel), az év végén 3274 felebbvitt büntetőügy maradt folyamatban, 700-zal kevesebb, mint a megelőző év végén. — Foglyok a vakok ápolása körüli szolgálatban. Az osztrák büntetőjogirodalomban nem régen vetették fel azon eszmét, hogy az osztrák törvényszéki fogházakban uralkodó foglalkozásnélküliséget megszüntetendő, a foglyokat irodalmi müveknek a vakok részére szánt B r a i 11 e-féle ügynevezett pontozatos Írásba való áttételére felhasználják. Az osztrák igazságügyminiszteriumban ezen kezdeményezést szívesen fogadták és ezidő szerint ezen munka a bécsi törvényszéki fogházakban próbaként meghonosittatott. Egy újsághír szerint már körülbelül 20 fogoly dolgozik a vakoknak szánt irodalom átültetésén és az eredmény annyiban kedvezőnek mondható, hogy azoknak mindegyike rövid gyakorlat után átlag 20—25 oldalig terjedő átültetésre volt képes. Kár mindemellett, hogy a foglyoknak ezen a vakok részére készítendő munka körüli igénybevételük daczára a foglalkozásnélküliség az osztrák fogházakban csak csökkent, de semmiképpen sem szűnt meg. Mert ha általában a modern kriminálstatisztika, azon bár bizonyára fáradságos munkától nem riadna vissza, hogy a visszaesőket aszerint osztályozná, amint korábbi fogságuk ideje alatt foglalkoztatva lettek és akik foglalkozás nélkül voltak, ugy ez bizonyára egy oly beszélő százalékarányt tenne ki, mely kellő alapot nyújtana a foglalkozásnélküliség problémájával alaposabban foglalkozni. Mert ezen probléma nehéz ugyan, de nem megoldhatatlan. — A fogság lélektanához. Dr. Auer Frigyes, — miként lapunk egyik előző számában erről már megemlékeztünk, — az elmúlt nyáron a fogság pszikológiája tekintetében egy körkérdést intézett az érdekeltekhez. Ezen ankét eredményének első kiadása legközelebb a müncheni könyvpiaczon fog megjelenni. Dr. Auer biztosítja a jogászközönséget, hogy távolról sem áll szándékában szenzácziós leleplezésekkel előállani, hanem csak szigorúan felülvizsgált anyag lelkiismeretes megválasztása és a kérdésnek eredeti összeállítása és elbánás utján a legszélesebb köröknek komoly érdeklődését felkelteni, a mai vizsgálati fogság és a korunkban szokásos büntetésvégrehajtási módok igen égető reformkérdései iránt. — Közjegyzők tevékenyégé 1903-ban. A kir. közjegyzői kamarák az 190;!. év folyamán 5.931 beadványt és 79 panaszt és fegyelmi ügyet intéztek el, 11 évi közgyűlést és 124 kamarai ülést tartottak, az év folyamán betöltésre került 10 közjegyzői állásra 288 pályázati kérvényt terjesztettek föl. A kir. közjegyzők az 1903 év folyamán 11.898 közjegyzői kényszer alá eső okiratol és 53 954 egyéb okiratot vettek föl. A közjegyzői kényszer alá eső okiratok száma ugyanannyi, mint 1902-ben, a kényszer alá nem eső okiratoké vagy kétezerrel több. A kényszer alá eső okiratok legnagyobb része, szám szerint 8.172 okirat házastársak és jegyesek közti vagyonátruházási szerződést tartalmazott, az ily kényszer alá nem eső okiratok között 17.198 adásvevési szerződés. 13.057 kölcsönszerződés, illetőleg kötvény és egyéb adóssági nyilatkozat volt. Az adásvevési szerződések száma 1.400-zal, a kölcsönszerződéseké 500-zal volt több, mint a megelőző esztendőben. A kiadott tanúsítványok összes száma 233.516 volt, ötezerrel kevesebb, mint Í902-ben. E tanúsítványok között volt 113.952 (1902-ben 121.677) váltóóvás, 59.831 névaláiráshitelesités, 11.241 fordilashitelesités, 43.077 másolat- és könyvkivonathitelesités. A halálesetre szóló intizkedések összes száma 7.997 volt, 400-zal több, mint 1902-ben. Hagyatéktárgyalási ügy 142 624 darab fordul meg 1903-ban a közjegyzők kezén (kétezerrel kevesebb, mint 1902-ben) s ezek közül 13.160 hagyatéktárgvalási ügy maradt az év végén befejezetlen. A 131.638 magánokirat közül 129.646 (98o° o) magyar nyelvű volt; német nyelven 1.684, oláhul 201, tótul 102, szerb nyelven 5 okirat állíttatott ki. — Az amerikai egyetemekről. Négy amerikai egyetem adta most ki az évi értesítőjét: a Yale, a Harvard, a Princefon és a kolumbiai egyetem. Nagyon érdekesek ezek az értesítők, mert meg tudjuk belőlük, mely pályák azok, amelyekre az újvilág müveit fiatalsága legszívesebben megy. Az amerikai egyetem szervezete más, mint a mi egyetemeinké, de hogy más az emberek gondolkodása, fölfogása is, azt élénken bizonyítják a következő adatok. A legtöbb fiatalember, az egyetemi fjuság legnagyobb csoportja a kereskedői pályára készül, számszerint háromszázlizennégy. Tanárnak, tanítónak készül 102, papnak 28, újságírónak 17, politikusnak egy, mérnöknek 106, építőnek 24, művésznek egy, zeneszerzőnek egy, gazdálkodónak kettő, természettudósnak egy, kertésznek egy, közgazdaságot tanul és bankár akar lenni 32, medikus van 46, a jogászok száma ott is tekintélyes : kétszázötvenöt. — Igazságszolgáltatás Tuniszban. Tuniszban még ma is roppant patriarchális az igazságosztás. Háromszor hetenkint ugyanis maga a bej méri ki alattvalóinak a törvényt. A bej megjelenik a törvénylátó teremben s elfoglalja a nagy terem emelvényére helyezett zöld bársonykarszéket. Az Ítéleteket nargiléjának szívása közben gondolja ki. A büntetések között még most is legáltalánosabb a botozás, mely azonban bizonyos — valóban eredeti — elővigyázati rendszabályok alkalmazása által lényegesen szelidittetett. A botozó vagy végrehajtó ugyanis egy kenyeret kénytelen hóna alatt tartani, hogy a mozgásban akadályozva lévén, teljes erővel ne sújthasson. Ha a kenyér leesik, akkor az ügyetlen végrehajtó helyet cserél a bűnössel s a még hátralévő ütéseket ő kénytelen elszenvedni. A bej alattvalóit csupán e kenyér biztosítja attól, hogy minden