Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 23. szám - A gyengeelméjüek mint tanuk

23. sz. Magyar Jogász-Ujság 473 A Stern-féle módszer lényege az, hogy valamely nem túlságosan bonyolult, pl. a szemléltető oktatásra szolgáló színes képet, melyen tárgyak, személyek s ezek cselekményei láthatók, mutatunk külön-külön mindegyik vizsgálandó egyénnek pontosan 1 perczig, azon felszólítással, nézze azt meg jól. A perez lefolytával az egyénnek el kell mondania azt, amire a látottakból emlékezik: ez a spontán bemondás, melynek minden szavát feljegyezzük. Ezt nyomon követi a kihallgatás, melynél a kép minden részletére (a tárgyak, személyek jelenlétére, elhelyezésére, színére, cselekményeire) vonatkozó, állandó kérdőívbe foglalt u. n. „normál-kérdések" közül mindazokat, melyek az önkéntes bemondásban benn nem foglaltattak, a kikérdezendőhöz intézzük, s a választ feljegyezzük. E kikérdezés kérdései közé vegyitünk olyanokat is, melyek a képen nem is létező dolgok részleteire vonatkoznak: ezek a félrevezető, szuggesztív kérdések. A vizsgálat befejezése után, mely 1/4—1/2 óráig tart el, előbb a spontán bemondásokat, majd a kérdésekre adott válaszokat értékeljük olyképen, hogy megállapítjuk, hány helyes, hány téves és hány kétes adat foglaltatik azokban s ezen egységeket összeszámítjuk. Stern vizsgálatait 7—18 éves gyermekeken végezte, midőn is egyszersmind az életkornak és a nemnek befolyását is kutatta a tanúságtétel helyességére. Főbb eredményeit, melyek különféle szempontból fontosak, s melyek részben ismeretes tapasztalati tények ekszaktabb kifejezői, a következőkben foglalhatjuk össze. 1. Legkedvezőbb feltételek mellett, midőn idő van bőven s az észlelés a megjegyzés szándékával történt, valamint a bemondás az észlelést nyomon követi, a tanúságtétel egy negyed részében téves. 2. A „kihallgatás" vagyis a, kötött" t a n u z á s 51/2-szer több hibát mutatott fel, mint a spontán bemondás. 3. Az emlékezet tartalmának erejére, bőségére és frisseségére legkedvezőbb feltételek mellett is a kérdezés szuggesztív formája a bemondások durva pozitivszubsztancziális hibáit eredményezheti. Az ily szuggesztív kérdések hatékonysága a haladó korral erősen csökken. 4. A vallomás személyi kategóriái megbízhatóbb adatokat szolgáltatnak, mint a tárgyiak 5. A látóérzéki tényezők körében a színekre vonatkozó adatok legnagyobb mértékben megbizhatlanok. Tér-adatok általában megbízhatóak. Számadatok csak akkor valamennyire megbízhatóak, ha már észlelés közben tudatos számlálás történt és az észlelő magát a számnevet jegyezte meg. Rendszerint azonban az igazi számlálás helyébe a becslés és értelmezés lép, mely legnagyobb mértékben ki van téve a meghamisulásnak. 5. A valamely kategória felé irányuló spontán érdeklődés foka befolyik az odavágó vallomások helyességének és megbízhatóságának mértékére. G. A szellemi munkaképességnek növekedése a korral a 7-ik és 18-ik év között folytonosságában megszakításokat mutat, amennyiben a gyors haladás szakait lassú haladás vagy teljes megállás időszakai váltják fel. Az erős haladás lányoknál és fiuknál a serdülés időszakával esik egybe. A munkabírás mennyisége az egész iskolázási időn belül — egyforma feladatbeli nehézségekre vonatkoztatva — csak 50%-kal nő, s az ezt követő fejlődési években, a 14—15-ik éven tul, egyáltalán nem gyarapszik többé. A szuggesztibilitás a 7 évesek 50%-áról a 15 éveseknél 20°/o-ra száll le. 7. A nemeket illetőleg a feladat egyenlő megnehezítése a lányoknál határozott elmaradást eredményez a fiukkal szemben. Úgyszintén a szuggesztív befolyásolhatóság is nagyobb a lányoknál, mint a fiuknál. A lányok vallomásaikban inkább a személyi, a fiuk inkább a tárgyi vonatkozásokat részesitik előnyben. Érdekes, hogy más búvárok által hasonló czélzattal, de részben eltérő módszerekkel végzett vizsgálatok a Stern-féle eredményekhez mennyire közelező számokat adnak. Így főleg a „kihallgatás" eredményei egyeznek egymással. Ezekből Stern szerint oda következtethetünk, hogy: Egyforma szubjektív nehézségű észlelésekre vonatkozó tanuzások aWeber-féle törvényt követik, azaz a munkaeredmény abszolút nagyságának különböző volta mellett, sőt némelykor eltérő antnropologiai és tárgyi feltételek mellett is, a hibás adatok viszonya a pozitiv adatok összeségéhez átlag elég állandó. így: a közvetlen előzőleg figyelemmel észlelt nem nehéz tényállásra vonatkozó spontán bemondás (referátum) hibakonstansa átlag 6°/o, a „normálkérdésekkel" végzett tanúkihallgatás hibavelejárója pedig 20 és 30% között ingadozik. Ilyetén, normális egyéneknél a törvényszerűség határozott nyomait mutató viselkedés mellett igen közel fekvő dolog ugyanezen vizsgálatokat kóros egyénekre is alkalmazni s tanulmányozni a pathologiás alkat befolyását a spontán tanuságtételre és a kihallgatásra vonatkozólag, a mint a vallomás-kutatás ezt programmjába fel is vette. A feladat ezen része természetszerűleg a p s y c h i atérre háramlik. Az elmeorvos figyelme első sorban nem a zavart elméjüekre, az elbutultakra, a születésüktől fogva idiótákra fog irányulni, hanem az u. n. abnormis elméjüekre, a psychopathiásokra, s a gyengeelméjűség enyhébb fokaira, melyeknél az értelmi elmaradottság nem oly fokú, hogy kirivó voltánál fogva azt, kinek ily egyénnel doga van, a fogyatékosságra egykönnyen figyelmeztesse. Ilyen vizsgálati anyag állott rendelkezésemre az állami kisegítő iskolában, hol az egyenlőtlen vagy késői fejlődés, a kóros gyengetehetségüség folytán a rendes elemi iskolában boldogulni nem tudó tompább elméjű gyermekek részesülnek gyengébb erőikhez, figyelmük fáradékonyságához mért orvosló pedagógiai oktatásban. Nagyobb fokban gyengeelméjü, idióta ide fel nem vehető, hanem csakis az u. n. d e b i t i s gyermekek, kiknek jelentékeny része néhány évi oktatás után visszaadható a népiskolának, vagy a kisegítő iskolában elsajátított kézi ügyesség alapján kereskedő- vagy iparos-tanocznak adható.