Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 23. szám - A gyengeelméjüek mint tanuk

474 Magyar Jogász-Ujsag III. évf. Ez iskolának immáron öt osztálya van, s a közlendő vizsgálatok a legmagasabb osztályok növendékein végeztettek. A vizsgált 30 gyermek közül nagyon soknál, ha a forum előtt mint tanú szerepelne, alig jutna valakinek eszébe, épelméjüségét kétségbevonni. A kik a 3-ik, 4-ik, 5-ik osztályba feljutottak, többnyire teljesen normális képzet és szókincs felett rendelkeznek, a maguk mondani valóit elég helyesen tudják szavakba ölteni, többnyire elég jól olvasnak és irnak s tulnyomólag inkább csak a számolás és az absztrakcziót kivánó elmemüveletek terén árulják el hamarosan elméjük nem normális gyengeségét. Sőt nem egy közülök igen jól kombinál is. A Stern-féle módszerrel, ugyanazon képre nézve, melyet ő vizsgálatainál használt, megvizsgáltuk ez iskola legfelsőbb osztályának növendékeit s eredményeinket egybevetettük a Stern által normálisakon talált adatokkal. A vizsgálatok összesen 30, negyed- és ötödosztályu gyermekre terjedtek ki. A gyermekek közül négy 11 éves, nyolcz 12 éves, négy 13 éves, kilencz 14, három 15, egy 16 és egy 17 éves. 21 közülök fiu, 9 leány. A középéletkor 13 év. Az összes gyengetehetségüektől nyert adatok száma átlagban 83 8. Ez csaknem hajszálnyira egyezik Stern adataival, ki ugyanis 835-et nyert egy-egy normális gyermektől. E nagyfokú egyezés nem annyira törvényszerűségre mutat, mint inkább az azonos módszer, azonos kép és azonos kérdőpontok használatának kifolyása. A kapott összes vallomási adatok közül volt: helyes téves kétes az épelméjüeknél 70·0 22·0 8·0 % a gyengetehetségüeknél 56·9 35·9 7·2 % A gyenge tehetségüek téves bemondásai tehát az épelméjüekéit ezek százalékértékének több mint felével multák felül. Ha az értékeket a Stern által vizsgált, zsenge koruknál fogva leggyengébb, 7 évesek értékeivel hasonlítjuk össze: helyes téves kétes 7 éves épelméjüek adatai közül 61·4 29·0 9·6 % átlag 13, gyengeelméjüek „ „ 56. 9 35·9 7·2 „ még mindig azt látjuk, hogy a 7 éves épelméjüek figyelő és visszaadó képessége jelentékenyen felülmulja megbízhatóságában az átlag csaknem mégegyszer oly idős elmegyengékét. Ha most önkéntes bemondásokat, a spontán reprodukcziókat vesszük figyelembe, azt találjuk, hogy azok száma: az összes épelméjüek átlagánál helyes téves összesen 25·0, ebből 93·6 % 6·4 % a gyengébb tehetségüeknél összesen 13·7,, 85·4, 14·6, vagyis az épelméjüek spontaneitása, segítés nélkül való visszaemlékező képessége azonnal az észlelés után 45 %-kal haladja felül a tompább elméjüekét, s a spontán visszaemlékezés megbízhatósága is több mint kétszerese a tompa elméjüekének. A bemondást nyomon követi a tanúkihallgatásnak megfelelő kikérdezés, azaz mindazon részleteire a képnek, melyeket az észlelő spontán bemondásában fel nem sorolt, most az összes részleteket kérdések alakjában felölelő kész kérdőívből kérdéseket intézünk, s a feleletekből utóbb összeállítjuk a helyeseket, kéteseket és téveseket. Ez az eljárás felel meg körülbelül a tanukihallgatásnak, s a vizsgálatainknál használt képre vonatkozólag a kérdőlista 88 kérdést foglal magában; ezek közül 76 a kép tényleges részleteire, 12 pedig a képen nem létező dolgok részleteire vonatkozik. Ez utóbbiak a szubjektív kérdések, melyek, hogy fel ne tünjenek, a többi közé vannak keverve. Ilyen pl. „Hát az asszony haja fekete-e ?" (Tényleg szőke. ) vagy: „Van-e a szobában kályha? (Nincs. ) stb. E kikérdezés alkalmával a gyengeelméjüek jóval több választ adtak, mint az épelméjüek, a mi megérthető abból, hogy spontán bemondásuk szegényesebb lévén, sokkal több kérdést kellett hozzájuk intéznünk, ők pedig a legtöbb kérdésre adnak valamelyes választ. Még pedig a kérdések segítségével történt visszaemlékezések száma: összesen helyes kétes téves az épelméjüeknél: 58·5; ebből 59 12 29 % a tompaelméjüeknél: 70·1; ebből 52 8 40 % A tompaelméjüeknél tehát az önkéntes visszaemlékezésben mutatkozó hiányt pótolja a kérdésekkel támogatott visszaemlékezések bősége. Az itt mutatkozó többlet azonban csak a terjedelemben, nem pedig az igy nyert bemondások helyességében mutatkozik. A tompaelméjüek visszaemlékezéseinek hűsége a kikérdezéssel nyert adatoknál is körülbelül értékük egy negyedével fogyatékosabb, mint az épelméjüeknél. Fontos továbbá a kérdés, mennyire lehet a rövid idővel előbb észleltekre való visszaemlékezést nem létező körülményekre való határozott reákérdez és utján meghamisítani ? E tekintetben Stern vizsgálatait tekintetbe véve, oda kell konkludálnom, hogy szuggesztív reákérdezéssel szemben a 14 éven aluli normális gyermek elméje is fiziologiásan gyengének tekintendő. Igy az átlag 7 éves alsó osztályuak szuggerált tévedéseinek száma 44%, a 10 éves középosztályuaké 35 %, a 14 éves felső osztályuaké 14%, a 15—18 éves képezdészeké 8·5 %. Átlagban: helyes kétes téves az épelméjüek szuggesztív kérdésekre 59 16 25% adott válaszai közül 34 10 56% vagyis, amint az várható is volt, a tompább elméjűek meghamisult válaszainak száma több mint mégegyszer annyi, mint a normális fiatalkoruaké. Ami a tompaelméjüek válaszaiban még feltűnik, az a kétes válaszoknak a normális képességüekéhez viszonyítva jóval csekélyebb száma. A kétely, az önkritika, a kimondásokban való óvatosság a gyermeknél egyáltalán csekély, a korral fokozatosan gyarapszik. A tompaelméjüek, gyengetehetségüek, elmaradt fejlődésüek önbiráló képessége még a serdülés korában is a kis gyermek nívóján marad. Nem óhajtok további részletekbe hatolni. Czélom nem az volt, hogy a kérdést végletekig kimerítő statisztikai kimutatásokkal szolgáljak felvetett témámról. Inkább csak bátor voltam szives figyelmüket felhívni ezen szerény nézetem szerint nem érdek és fontosság nélküli kérdésre, a gyermek-tanu, s nevezetesen a tompább-