Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 23. szám - A gyengeelméjüek mint tanuk

472 Magyar Jogász-Ujság 111. évi. felsőbb bíróságunk a kérdéses törvénynek szellemét és intenczióit, ugy az uj másodelnöknek legsürgősebb feladata — amiként egyik laptársunk helyesen hangoztatta — a törvény mielőbbi megváltoztatásának szükségességéről az irányadó köröket meggyőzni és a novella meg alkotását a legrövidebb időn belül kisürgetni. * Magyarország közjegyző-helyettesei tartotttak legutóbb értekezletet Budapesten, a közjegyzői állások betöltése körüli sérelmek orvoslása czéljából. A modern szocziális kérdéseknek egyike lép itt ismét előtérbe. Az országban közel 300 közjegyző van. A közjegyzőségekre képesítettek száma azonban sokszorosan nagyobb, mint amaz. A közjegyzői helyettesek karuk sérelmének tartják rendszerint, ha a megüresedett közjegyzői állásra „kívülről", tehát nem közülük neveznek ki valakit, mert hiszen részben ez okozza náluk a lassúbb előmenetelt E vélt sérelem azonban nem alapos. Az ország több mint 5000 ügyvédje közül azok, akik a törvényben előirt gyakorlattal birnak, épp oly jogosan tarthatnak igényt ezen állásokra, mint azok, akik szorosan e pályán működnek. E kérdés az ügyvédkérdésnek is egyik alkatelemét képezi. S bár a régente dominiumszámba menő közjegyzöségek, a közjegyzőségek számbeli gyarapítása folytán napról-napra fogynak, ugy, hogy ezen állás varázsa napról-napra vészit hajdani csábjából, mégis a megélhetési viszonyok mostohasága megfelelően mérsékelvén a kereseti igényeket, a még oly szerény állásokra is még mindig igen sok a képesített pályázó. A rosszul dotált állami hivatalok mellett a közjegyzőségek még mindig aránylag gondtalan helyzettel kecsegtetnek. Amiként tehát jogosnak tartjuk a közjegyzői helyettesek szóbanlévő mozgalmát, azonképpen hangsúlyozni kívánjuk, hogy e panaszok orvoslása csak a fent említett konkurráló jogos érdekek figyelembevételével oldhatók meg. JOGÉLET. gyengeelméjüek, mint tanuk. Minden müveit ember tudja, hogy az emberi fellogó és emlékező képesség megbízhatósága határolt, feltételes valami. Sem ügyvédnek, sem bírónak nem mondunk vele ujat, ha kijelentjük, hogy léteznek jóhiszemű hazugságok, s alig lesz büntető jogász, aki ne tudna róla, hogy pathologiás esetekben az igazság és hazugság teljesen el is mosódhatnak s vannak egyének, kik minden rossz szándék hiján is egyszerűen képtelenek az igazmondásra. Midőn tulajdonképeni tárgyamra rátérnék, eszembe jut egy kartársamnak hozzám intézett megjegyzése, midőn több év előtt az aggok elmebeli képességeiről szóló pszikofizikai méréseken alapuló, értekezésem megjelent. „Szép, szép — mondotta az illető, — de hát mégis, miért ford'tott kartárs ur e tárgyra annyi fáradtságot! Hiszen kronoskópos mérések nélkül is'tudjuk, hogy az öreg embernek nem fiatalos az eszejárása, ennek az ellenkezőjét ön se sütötte ki". Első pillantásra ugyané megjegyzés válnék be arra az egyre szélesebb hullámokat verő uj tudományos mozgalomra is, mely Németországban mint u. n. „Aussagestudium" megindult s melynek táborában találjuk máris az előkelő jogtudósok, pszikológusok, elmeorvosok és pedagógusok egész sorát. *) Ami e tanulmányozás révén idáig kiderült, az első tekintetre nem egyéb, mint amit már fentebb kimondottunk ; az emberi elme végessége, a felfogás és az emlékező képesség korlátolt ereje, amit a példabeszéd elég találóan fejez ki, midőn kimondja, hogy: az ember feje nem káptalan. Ha azonban közelebbről nézzük a dolgot, uj szempontok, uj tények merülnek fel s nagyjában tudott dolgok tényleges megítélésére s logikailag és etikailag tökéletesebb értékelésére egészen uj perspektívákat látunk megnyílni. Igaz, hogy a kezdetek kezdetén vagyunk. A munka, mit a tanúvallomások lélektani, nevezetesen kísérlet lélektani tanulmányozása eddig végzett s legközelebbi időkben előreláthatólag végezhet, első sorban negatív, destruktív. Kiderül, hogy a normális, intelligensebb egyének vallomásainak megbízhatósága is jóval fogyatékosabb, mintsem általában feltételeznők. Kitűnik, hogy nemcsak napokkal, hetekkel, hónapokkal az érzékelt esemény után, de rögtön a történt érzékelés nyomában a jóhiszemű, de hibás vallomások tekintélyes számát kapjuk aránylag kevéssé bonyolult történményékről is. Az eszközök, melyekkel a vallomáskutatás, a kitűzött s ujabban Stern W. boroszlói tanár által fixált kérdéseket megfejteni igyekszik, különbözők. Egyik búvár, pl. v. Liszt berlini jogtanár a büntetőjogi szemináriumon néhány beavatott hallgatójával egyetemben előre betanult összeveszési jelenetet játszik el, **) s a hallgatóságot, mely az egész összekapást valónak vette, tanúkihallgatásnak veti alá. Mások egyelőre elemibb viszonyok között tartják tanulmányozandónak a kérdést, s különböző korú gyermekeket és serdülőket, miveletlen és mivelt felnőtteket hallgatnak ki, valamely nekik bizonyos időn át előmutatott képre, valamely előttük jól ismert helyiségre, szinre, stb.-re nézve, midőn egyszersmint a vizsgáltak szuggesztív befolyásolhatóságát is tanulmány tárgyává teszik. Legalaposabban kidolgozott s a kérdést a vallomáskutatás szempontjából leginkább kimerítő Stern-nek 61 tanulón végzett tanuzási kísérlete, melynek teknikáját, valamint eredményeit is a következőkben rövid vonásokban annál is inkább ismertetem, minthogy saját vizsgálati sorozatom is teljesen ennek mintájára készült. *) L. a Beitrage z. Psychologie d. Aulsage cz. folyóiratot, melynek jelenleg második folyama van megjelenőben Barth-nál, Lipcsében. E mozgalmat ismerteti a B. O. U. 1903. jul. 9-iki számában ,,A tanúvallomások értékelése és az elmeorvos-szakértő" cz. czikkem. **) E kísérletet ismertettük lapunk 1903 .évi folyamában. L. a kérdéshez a II. évfolyamot a 189. oldalon (Jogi Szemle) és a 252. oldalon (Psychologisch-forensische Vereinigung.). A szerk.