Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 21. szám - Az ártatlanul szenvedett vizsgálati fogságért járó kártalanításokról szóló német törvény

21 sz. Magyar Jogász-Ujság 429 Az esküdtek hamis eskü miatt indított bűnügyben két vádlottra kimondták, hogy nem bűnösök. Az esküdtszék határozatának kihirdetése után az elnök egy iratot, amelyet kezében tartott, az asztalra dobott és a vádlottakat ezen kérdéssel aposztrofálta : „No ugy-e bár, ti magatok sem vártatok az esküdtektől ilyen határozatot ?" Ennek következtében az esküdtek közül hárman külön-külön levelet intézlek az elnökhöz, amelyben tiltakoztak az ilyen bánásmód ellen. Az elnök kijelentette, hogy az utolsó tárgyalási napon fogja megadni a választ ezekre a levelekre. Ezt meg is tette. Mielőtt a tárgyalásokat megnyitotta volna, búcsúbeszédet intézett az esküdtekhez, melynek bevezetésében a lefolyt ülésszak tárgyalásainak az eredményét ismertette, azután pedig sajnálatát fejezte ki afölött, hogy az esküdtek néhány olyan esetben, amelyben a vádlott a törvényszék egyhangú véleméDye szerint bűnösnek volt kimondandó, a bűnösség kérdésére nem-mel válaszoltak. Miután ezen esetek közül néhányat részletesen ismertetett, emelt hangon kijelentette, hogy ugy hivatalból, valamint más oldalról is joga van hozzá, hogy az esküdtek hasonló határozatait kritika tárgyává tegye és ezzel a joggal jövőben is élni fog. Ez a bírálat azonban sohasem irányul az esküdtek személye ellen, hanem csakis az esküdtszéki intézmény ellen, melyet rossznak tart és amelyek helyett — amint azt már 26 év előtt tervezték — „Schöfiengericht'-eket kell szervezni. Aachenből pedig a következőket irják : Az eskiidtszéki ülésszak befejeztével az elnök beszédet intézett az esküdtekhez, amelyben kijelentette, hogy az esküdtszékek mai szervezetükben immár sokáig fenn nem tarthatók és hogy remélhetőleg rövid idő múlva véget ér a régi „czopf" uralma, melyet az idegen uralom hozott Németországba. Nagyon óhajtandó, hogy a hivatásos és laikus birák ne legyenek többé egymástól ugy, mint eddig, mintegy kinai fallal elválasztva, ugy, hogy mindegyikük külön-külön tanácskozik, ami azt a benyomást kelti, mintha kérdésekből és feleletekből álló társasjátékot játszanának, hanem hogy a birák, a „Schöfl'engericht"-ek mintájára közösen tárgyalják a vád tárgyául szolgáló esetet. Csakhogy az ilyen reformnak, amelyet a jogászkörök már régóta sürgősen szükségesnek tartanak, számos vádlott, aki a mai viszonyok között sokkal inkább számithat felmentésre, nem nagyon örülne. Mindezekhez a„Kölnische Zeitung" a következő reíleksziókat fűzi: „Tagadhatlan, hogy az esküdtszékek nem váltották be mindazt a reményt, amelyet annak idején létesítésükhöz fűztek. Mindamellett az elnökök olyan eljárását, amilvenről a fentebbi esetek tanúskodnak, nem helyeseinetjük, sőt politikai szempontból eszélyesnek sem tartjuk. A brombergi elnök az a kijelentése, hogy őt a bírálat joga megilleti, határozottan téves: az elnök kritikája csak bizonyos, a törvényben meghatározott esetekre szoritkozhatik. Csak abban az esetben teheti anyagi bírálat tárgyává az esküdtek formai szempontból kifogástalan határozatát, ha az esküdtek a vádlott hátrányára nyilvánosan tévedtek, más esetben azonban nem ; de semmiesetre sincsen joga ahhoz, hogy az esküdtek verdiktjét a vádlott hátrányára birálja. Az elnöknek ez a beavatkozása tehát meg nem engedhető. A politikai eszélyességgel pedig azért ellenkezik ez a kritika, mert hiszen az esküdtszékek felállításánál az volt a czél, hogy olyan bíróságot létesítsenek, mely a jogászigazsággal ellentétben népigazságot szolgáltasson. Az esküdtek legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint Ítélnek. Milyen benyomást tesz már most rájuk, ha határozatuk kihirdetése után nyomban az elnök a tanuk és a közönség előtt a birói székből kijelenti, hogy a verdiktet érvényben kell hagynia, mert a törvény kényszeríti erre, de a határozat tartalma helytelen, az egész intézmény pedig tarthatatlan. Jogérzésünk az ilyen bírálat ellen fellázad. A jog többé-kevésbbé mindig formai jog. Az esküdtszék az a fórum, mely a törvény értelmében hivatva van a bűnösség kérdésének az eldöntésére. Egyes esetekben tehát senkinek sincsen joga az esküdtek határozatát elitélni, legkevésbé pedig annak a férfiúnak, akit a', állam az illető törvényszéknél a jog és igazság legfőbb őréül rendelt. Bárkinek joga van, hogy az esküdtszéki intézmény előnyeit és hátrányait mérlegelje. Ezt a jogot senki sem fogja korlátozni. Épen ugy, amint helyesnek tartották az esküdtszékek felállítását, beállhatnak olyan okok is, amelyek ezen intézménynek olyan reformját fogják előidézni, amely a modern jogérzésnek megfelel. Amig azonban az esküdtszékek fennállanak, követelnünk kell, hogy azok, akiket maga a törvény bizott meg ezen jogkötelesség teljesítésével, a kellő tiszteletet tauusitsák az esküdtszékek iránt, mert máskülönben aláássák a jogérzést. Ha pedig a kritika szükségessé válik — és elismerjük, hogy éppen a birák legilletékesebbek erre, — annak helye nem a tárgyalási terem, kellő ideje pedig nem az egyes esetben hozott verdikt kihirdetésének ideje. Az esküitek csak kötelességüket teljesítették, — ezért őket korholni, nem méltányos. A kritikára bő alkalom nyílik a napi- és szaklapokban, valamint a parlamentben is. Ott tessék az intézményt bírálni." Kodifíkáczionális szemle. Az ártatlanul szenvedett vizsgálati fogságért járó kártalanításokról szóló német törvény.*) Az ártatlanul szenvedett vizsgálati fogságért az állami kártérítési kötelezettségnek rég várt szabályozása birodalmi törvény által bekövetkezett. A törvény a Reichsgesetzblatt 35-ik számában hirdettetett ki s miután ez maga nem jelöli meg azon időpontot, melyben életbelép, hatálya azon naptól számított 14 nap elteltével kezdődik, amelyen a Reichsgesetzblatt vonatkozó példánya Berlinben kiadatott, tehát 1904. aug. 13-án. Tekintettel e törvény nagy jelentőségére, határozmányait áttekinthető összeállításban a következőkben ismertetjük : Kártérítésre azon személyek jogositvák, kik a bűnvádi eljárás során felmentetnek vagy akiknek üldözése birói határozattal beszüntettetik, ha az eljárás folyamán ártatlanságuk bebizonyult vagy pedig nyilvánvalóvá lett az, hogy ellenük alapos gyanú fenn nem forog. Tehát nem minden felmentett vagy üldözésen kivül helyezett egyén bir kártérítési igénynyel az állam ellen. Az igény sokkal inkább függ attól, hogy az illető egyén ártatlansága az eljárás során tényleg kitűnt légyen vagy pedig kitűnt légyen az, hogy alapos gyanú már nem terheli. Ha pl. valaki csak bizonyítékok hiányában mentetik föl, holott a gyanú jelenségei nem oszlottak el teljesen, ugy kártérítés nem illeti meg. Azok sem bírnak az állam ellen kártérítési igénynyel, kik ellen az ügyészség a nyomozást beszüntette. Ezen utóbbiak kártalanítása az igazságügyi kormány hatáskörébe tartozik, mely e czélra a szükséges anyagi eszközökkel rendelkezik. A letartóztatottakon kivül azoknak is van kárkövetelési igényük az államkincstár ellen, akiknek tartására a letartóztatottat a törvény kötelezi. Törvényes tartási kötelezettség áll fenn a házastársak közt a házasság tartama alatt s esetleg a házasság megszűnése után is, az egyenes ágon rokonok között (tartási kötelezettsége van az örökbefogadónak is az örökbefogadottal szemben) s a törvénytelen gyermeknek természetes apjával szemben. *) A törvényjavaslatot közöltük lapunk idei +. számában.