Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - Biró és ügyvéd - Igazságügyi állapotok Poroszországban

28 Magyar Jogász-Ujság III. cvf. zata ellen a főbirósághoz intézendő felfolyamodásnak van helye — A budapesti ügyvédi karaara évi jelentése tárgyában a kamara titkára a választmány megbízásából most foglalkozik azon adatok gyűjtésével, melyek ahpján a választmány az 1903. év igazságügyi fejlődéséről és a jogszolgáltatási állapotokról jelentését az igazságügyi miniszterhez meg fogja állapítani. A jelentés tartalmassága tekintetében kívánatos, hogy lehetőleg bő adatok álljanak rendelkezésére s hogy igy a jelentés súlyban is gyarapodjék. A választmány felkéri tehát a kamara összes, ugy tővárosi, mint vidéki tagjait, hogy az igazságszolgáltatás körül az 1903. évben szerzett tapasztalataikat, észrevételeiket, melyeknek az évi jelentésbe való felvételét kívánatosnak tartják, legkésőbb 1904. évi január hó 10 ig a budapesti kamaránál (V., Szemere-utcza 10. sz.) nyújtsák be. — Vitás elvi kérdés. A kir. Curia polgári szakosztályai 1904. évi január hó 19 ik napján (kedden) d. e. 10 órakor teljes ülést tartanak, melyben megvitatás és eldöntés alá kerül a következő vitás elvi kérdés: „Per esetén melyik szerződő felet terheli a vagyonátruházási jogügylet után kirótt illeték az esetben, ha erről a jogügyletre vonatkozó szerződésben rendelkezés nincsen?" Előadó: Németh Lajos, a kir. Curia birája. — A kriminalitás állása hazánkban. 1903. deczember hó közepén 1648 férőhely állott üresen fegyházainkban. — A közigazgatási bíróság joggyakorlatából. Ha a törvényhatóságokban, rendezett tanácsú városokban, kis- és nagyközségekben az alkalmazottak választásánál, daczára annak, hogy három, vagy ennél több egyén jelentkezett, a hármas kijelölés nem a fenálló törvényeinkben kifejezetten felsorolt okokból, hanem azért lett mellőzve, mert a jelentkezők ellen olyan okok forognak fönn, melyek miatt az illető állásra alkalmas voltuk a közszolgálat érdekeinek szempontjából egyébként alaposan kifogásolható, a választás nem semmisítendő meg. (VIII. sz döntvény.) Ha a törvényhatóságok hatálya alá tartozó azok a tisztviselők, akik e törvény 7. szakaszában fel nem sorolt hivataloknál oly kisebb létszámba tartoznak, amelyben a rendszeresített állások száma kisebb, mint az illető fizetési osztályra nézve a törvényben megállapított fizetési fokozatok száma, szintén az idézett törvényszakaszban megjelölt időtől kezdve akkor is igényt tarthatnak a fokozatos előléptetésre, ha állásuk a magasabb fizetési fokozatban rendszeresítve még nincsen. (IX. sz. döntvény ) Ha a bctcgscgclyzö pénztár, daczára annak, hogy igényjogosult tagjának a kórházban történt felvételéről értesítve lett, sem a kórházi felvétel ellen nem tesz kifogási, sem a beteg másnemű ápolásáról nem gondoskodik, a kórházi ápolási költségek viselésére 30 napon tul terjedő időre nem kötelezhető. (X. sz. döntvény.) LAPSZEMLE — A „Deutsche Juristen-Zeitung* utolsó számában Stoósz bécsi egyetemi tanár az osztrák büntető törvénykönyv érvényének 100 éves fordulója alkalmából a következőket írja: .Mária Terézia 1768-ban megalapította az osztrák büntető törvényhozás egységét ; ezáltal Ausztria kivált a közös német büntető jog kötelékéből és a maga utján kezdett járni. A Mária Terézia-féle büntető törvénykönyvnek (Theresiana) az volt a legértékesebb előnye, hogy a büntetőjogi források szétforgácsolódását megszüntette. Ez a törvény sem tartalmánál, sem alakjánál fogva nem mondható kiválónak. Bőbeszédű tanmodorban olyan határozmányokat .tartalmaz, amelyet a felvilágosultság korának szelleme érintetlenül hagyott. Érthető tehát, hogy II. József császár uj büntetőtörvénykönyvet dolgoztatott ki. Ez az 1787-ik évi büntető törvénykönyv ugy alakjánál, mint tartalmánál fogva a Theresianának határozott ellentéte. A törvénynek technikája mintaszerű. Először itt jut érvényre az az elv, hogy „nullum crimen sine lege." Boszorkányokról, varázslókról szó sincsen a törvényben. Aki Istent káromolja, őrült és a bolondok házába zárandó. De József császár büntetőjogi politikája az elrémités jegyében született. A büntetések rendszerint Montesquieu szellemében abszolúte vannak megállapítva, de Montesquieu szellemével ellenkezőleg, vérlázitóan szigorúak. A Il-od fokú szabadságvesztés büntetés tartama sohasem rövidebb 30 évnél, de a viszonyok szerint 100 évig is terjedhet. József császár a halálbüntetést eltörölte ugyan, de sokkal rémítőbb büntetésnemekkel helyettesitette, például a biztosan ölő hajóvontatással, stb.-vel. A József császár által alkotott büntető törvény oly rosszul vált be, hogy a büntető törvényhozás reformja elkerülhetetlenné lett. A II. Ferencz császár által 1803. szeptember 3-án kihirdetett büntető törvény, mely 1804. január 1-én lépett érvénybe, még ma is fennáll, ha nem is formailag, de lényegében. Az 1852. évi május 27-iki osztrák büntető törvénykönyvet, mely ma is érvényben van, a kihirdetési pátens is csak az 1803. évi büntető törvény „uj kiadásának" mondja. Az osztrák büntető törvénykönyv tehát épen egy évszázad óta áll érvényben : megérdemli tehát, hogy ezen alkalomból néhány szóval megmegemlékezzünk róla. Az osztrák büntető törvénykönyvről minden bizonynyal sok jót lehet mondani. Feuerbach azt állította róla, hogy a legtökéletesebben fejezi ki azt a fogalmat, amit ő magának egy büntető törvénykönyvről alkotott. A vezérelvek, amelyeket a törvényhozó a kihirdetési pátensben kifejtett, kitűnőek. A törvény önálló munka, alakja és rendszere mesterre vall. És amit ki kell emelnünk, az osztrák büntető törvény tulajdonképen félreismerhetlen sajátosságokkal biró német büntető törvénykönyv. Körülbelül 25 év előtt Wáchter C. G. azt állította, hogy az osztrák büntető törvénykönyv lényegében egy fél századdal maradt el kora mögött. Csakhogy Wáchter figyelmen kivül hagyta azt a körölményt, hogy az 1852. évi oszlrák büntető törvénykönyv nem tekinthető uj büntető törvénynek, hanem csak az 1803. évi büntető törvénykönyv uj, ha nem is javított kiadásának. Valóban feltűnő és a XIX. század büntető jogtudományára megszégyenítő volna, ha egy 1803-ban alkotott büntető törvénykönyv a mai kriminálpohtikai követelményeknek megfelelhetne. Aki a büntetőjog reformjával foglalkozik, az mindenesetre kénytelen bevallani, hogy Ausztriának épen most van legkevésbé oka arra, hogy kriminálpolitikájának állandóságára hivatkozzék. Nem mondható véletlennek, hogy Németország, Ausztria és Svájcz büntető joguk reformjával még nem értek czélt. Mennyire megváltoztak a politikai, szocziális és vallási nézetek egy évszázad óta ! Minden büntető törvénykönyv saját korának felfogását tükrözi vissza. Az osztrák büntető törvénykönyv az abszolút monarchia, a rendőrállam büntető törvénye, amely mindent és mindenkit megrendszabályoz, alattvalóit megbünteti, ha veszélyes helyen fürödnek, vagy engedély nélkül könyvnyomtató-, kézisajtónak, vagy réz-, fametszetek, kőnyomatok előállítására szolgáló vagy bármi más, mechanikai vagy sokszorosításra alkalmas gépnek a birtokában vannak, vagy ilyet készítenek. Minden elképzelhető, a testi épséget sértő, vagy veszélyeztető kihágások felsorolása után, amelyek között a „házastársak kölcsönös tettlegességei" is föl vannak említve, bevallja a törvényhozó, hogy lehetetlenség mindazokat a kihágásokat fölsorolni, amelyek a testi épséget veszélyeztetik. Ennek folytán minden cselekmény vagy mulasztás, amelyről valaki sa-