Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - A német birodalmi törvénykezés a tisztességtelen verseny kérdésében

1. sz. Magyar Jogász-Ujság 25 az indokolással, hogy szakismeretei a kereskedőnek csekélyek. A 4. §. abban különbözik az 1. §-tól, hogy hiány­zik belőle ez a kitétel: „üzleti viszonyok" ; a büntet­hetőséget megállapító tudatosan hamis adatok az árukra, árakra, beszerzési forrásokra stb., továbbá a kitünteté­sek birtokára vonatkoznak. Ennek következtében ismé­telten felmentettek oly személyeuet, kik minden jogo­sultság nélkül felesketett szakértőnek, könyvrevizornak, czimezték magukat a tisztességtelen verseny kétségtelen előmozdítására. A törvény 6. §-a tiltja a dénigrement-t, azaz abban­hagyási és kártérítési keresetet enged az oly ténybeli állításokkal szemben, melyek másnak keresetét károsít­ják. A ténylegesség fogalma e tekintetben is igen laza értelmezésben részesült. Nem tényleges természetű pl. az oly állítás, mely szerint valaki szabadalombitorlást követett el. Ellenben ez a kijelentés; „Ennek a sörnek nem tiszta az ize, még erjed a gyomromban' — és pedig annak második részében igenis tényleges termé­szetűnek vétetett — bár az azzal állított „tény" bíró­ságilag nyilvánvalóan meg nem állapitható. Feltűnő és nyilvánvalóan politikai befolyás alatt hozatott a Reichs­gericht-nek ítélete két biztonsági sorozó-pénzszekrény­gyár egymás elleni perében. Egy amerikai gyár berlini telepe egy vidéki kereskedőnek 1000 márkáért kínálta az általa előállított pénzszekrényt. A kereskedő azt felelte, hogy ugyanazt a szekrényt a czégnek ügynöke már 850 márkáért is kínálta. A czégtől erre egy goromba levél érkezett erős kirohanásokkal egy braunschvveigi pénzszekrénygyár ellen. A levélről tudomást nyert a braunschvveigi gyár és a 6. §. értelmében denigrement miatt bepanaszolta az amerikai czéget, azonban siker­telenül. Annak beigazolása daczára, hogy a leve­let a czégnek a hasonló Írások elintézésére fel­hatalmazott levelezője irta és a berlini fiók igaz­gatója aláirta, a bíróság ugy vélte, hogy hiányzott a „panaszolt czégnek felhatalmazása, illetőleg üzlet­vezetőinek beleegyezése'', vagyis ugy tekintette a bíró­ság, miDtha a levelet szerzőik üzleti hatáskörükön tul­menőleg irták volna. Mintha bizony a dénigrement-t, ezt a törvény által tiltott cselekményt az üzleti hatáskörből kifolyólag is el lehetne követni! A törvénynek 6. §-a — és ezzel a 7-ik is, mely az ily természetű tudatos állításokat büntetéssel sújtja — ezzel az Ítélkezéssel tényleg hatályon kivül van helyezve. A braunschweigi gyár nem nyerte el igazát s ma már nem is létezik, az amerikai versenytárs tönkretette, bár készítményei állí­tólag egyáltalán nem voltak rosszabbak az utóbbiénál. A német judikatura minden esetre egy nagy tanul­sággal szolgál. Azzal t i., hogy a tisztességtelen ver­senyről szóló törvényben a nagy kazuisztika egyáltalán nem üdvös. De legalább is szükséges mellette minden­esetre egy általános rendelkezés, melynek hálójában a tisztességtelen verseny mindenesetre megakadjon. H. — A berlini jogász-egylet november 14-iki ülésén Staub Herma?in dr. igazságügyi tanácsos felolva­sást tartott „A korlátolt felelősségű társaságról." Fejte­getését a következőkben foglalhatjuk össze : A törvény­hozó intencziója bevált, daczára azon aggályoknak, miket a törvényjavaslat fölötti tanácskozás alkalmával Gold­schmidt és Biihr tápláltak. A korlátolt felelősségű társaság folyton hódit és idővel ki fogja szorítani a többi társasági alakzatokat, jelesül a közkereseti és a betéti társaságot. Már is ötödfélezer a korlátolt felelősségű társaságok száma, melyek összesen mintegy két milliárd tökét kép­viselnek. A hitelre egyáltalán nem bizonyultak veszélye­seknek. Az üzleti világ megszokta, hogy mielőtt hitelt nyújtana valamely korlátolt felelősségű társaságnak, an­nak hitelképességéről meggyőződjék. A csődstatisztiká­ban a korlátolt felelősségű társaságok aránylag csekély számmal szerepelnek. liukás esetén a kár sohasem ölt oly nagy mérveket, miut a részvénytársaságnál. Általá­nosságban is azt kell mondani, hogy a társasági alak­zattal való visszaélés veszélye a részvénytársaságnál könnyebben állhat be, mint a korlátolt felelősségű tár­saságnál, amelynek betéttulajdonosai betéteiken nem oly könnyen adhatnak tul, mint a részvényeken és a társaság­gal való huzamos tartamú összeköttetésöknél fogva annak igazgatását nagyobb érdekkel és éberséggel kisérik. A korlátolt felelősségű társaság különösen az alkalmi tár­saságok, valamint az örökösök és nem kereskedők rész­vételére a legalkalmasabb alakzat. A részvénytársaság­tól gyakorlatilag főként az által különbözik, hogy az üzleti mérleget nem kell közzétenni és továbbá, hogy a betétek nem képezik a tőzsdei forgalom tárgyát, ameny­nyiben azokat csak bíróilag vagy közjegyzőileg lehet át­ruházni. Az alapítás továbbá igen meg van könnyítve, ugy hogy például: fiatal házaspár mindjárt az esküvő után uj (jogi) személyt hozhat a világra, amennyi­ben a nő 19,500, a férfi pedig 500 márkát bíróilag vagy közjegyzőileg korlátolt felelősségű társaság létesítésére szán. Az alaptőkének nem kell készpénzből állania, egyéb dologi betétekből, sőt még szabadalmakból is áll­hat az ; a bejelentett, szabadalmaknál gyakran igen kép­zeleti értéknek vizsgálatát a törvény nem irja elő. Itt ugyan tág tere nyílna a szédelgésnek; de másfelől a törvény a 24. §. igen szigorú és messzemenő rendel­kezése által gondoskodik arról, hogy az egész alaptőke meg legyen. Minden társasági tagnak pótolnia kell azt, ami fizetést a másik tag nem teljesített; ekként ő a társaságnak, ha a többi tag kötelezettségét nem telje­siti, a saját betétét messze meghaladó összeggel felelős. Ezért mindenik tagnak imminens érdeke az elővigyázat, jelesül a mi tagtársainak fizetési képességét illeti. A vita során hangsúlyozta az elnök, hogy a biro­dalmi bank a vele összeköttetésben levő korlátolt fele­lősségű társaságoknál ez ideig nem szenvedelt vesz­teséget, mig Rieser dr. igazságügyi tanácsos arra utalt, hogy a nem készpénzből álló betétek reális ér­téke gyakran kétes és e tekintetben a törvény módo­sítása kívánatos. Rauschnitz igazságügyi tanácsos fel­említette azon nehézségeket, melyek a végrehajtáskor a társasági betétek értékesítésénél felmerülnek; a végre­hajtatónak meg kellene engedni a lefoglalt betét elár­verezését. — A Magyar Jogászegylet mult hó 19-én teljes ülést tartott, melynek tárgya volt: Dr. Gábor Gyula tart. honv. százados hadbíró ily czimü előadása: A katonai börtönrendszer, különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom