Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - A vizsgálati fogságnak konkrét esettel szemben való fenntartása, illetve megszüntetése hatásköri kérdéséhez

16 Magyar Jogász-Ujság III. évi. lom kínálkoznék a kereskedelmi törvény revíziójánál.17) Nem tartoznak a segédszemélyzethez, s pedig sem az ipartörvény, sem pedig a kereskedelmi törvény (1875: XXXVII. t.-cz. 60. §.) szempontjából a kereskedelmi vagy ipari üzletekben cselédi szolgálatot teljesítő alkalmazottak, például bolti szolga, kocsis, kifutó, szikvizkihordó.18) Ezeknek munkaviszonya a cseléd és gazda közötti viszony szabályozásáról szóló 1876 : XIII. t.-cz. szerint Ítélendő meg. A házalásra sem az ipartörvény rendelkezései (1884: XVII. t.-cz. 183. §. 1.), hanem specziális jogszabályok, a kereskedelmi s vámszövetség (1878 : XX. t.-cz 15. §., 1887: XXIV. t.-cz., 1898: I. t.-cz. 2. §., 1899. XXX. t.-cz. 2. §.) által érvényben tartott 1852. évi szeptember 4-iki császári nyilt parancscsal kibocsátott házalási szabályok lévén irányadók, a házaló segéde, — amennyiben ilyennek tartására egyáltalában fel van jogosítva, — sem tekinthető kereskedő vagy iparos segédnek.19) Nem tartoznak továbbá a kereskedői segédszemélyzethez a kereskedelmi czégjegyzékbe bejegyzett államvasutak hivatalnokai. Ezeknek szolgálati viszonya a szolgálati rendtartás és szabályzat, valamint a nyugdijintézeti alapszabályok érelmében bírálandó el.20) A vasúti-, gőzhajó- és csatorna-vállalatok az ipartörvény rendelkezései alul különben is ki vannak véve (1884: XVII. t.-cz. 183. §. g). Szintúgy nem alkalmazhatók a kereskedő segédek szolgálati viszonyára vonatkozó jogszabályok a gyógyszerészsegédekre, már csak azért sem, mert a gyógyszerészet nem iparüzlet, hanem közegészségügyi intézet (1876: XVII. t.-cz 128. §.) s mert a gyógyszerész és segédje között fenforgó jogviszony nem képez kereskedelmi ügyletet, hanem az a gyógyszertárak, mint közegészségügyi intézetek természetéből folyólag bírálandó el.21) Dr. Moldoványi István, m. kir. iparfelügyelő. 17) Nagy Ferencz : A kereskedelmi törvény revíziója. Magyar jogászegyleti értekezések. XIX. k. 7. f. 9. 1. 18) Sszék 1880. évi 10,298. sz. Dt. XXV. 70 1. 19) Sszék 1879. évi 16,140. sz. Dt. XXIV. 48. 1. ; 1 továbbá egy házaló segédűek munkaviszonyából eredő vitás ügyben a hatáskört illetőleg 1897. évi márczius 31 én k. minisztert, h. Igazság, min. 19092/97. sz. Igazság. Közi. 1897. 271. 1. 20) Sszék 1878. évi 26,713. sz. Dt. XX. 24 1.; Curia 1898. évi 662. sz. Dt. III. f. XI. 63.1.; Bp. Tábla 1899. évi I. G. 312/98. sz. Térfi, III. 97. 1. 21) Sszék 1878. évi 26.713. sz. Dt. XXI. 24 1. ; 1879. évi 27.342 sz. Dt. XII. 8U 1.; Curia 1887. évi 6693. sz. Dt. uj f. XVII. 265. 1.; Curia 1897. évi I. G. 91/1. sz. Dt. III. f. IX. 42 1 ; Curia 1901. évi 784. sz. Jogeset. T. 1901. 114.1. ; Tábla 1896. évi H. 8. sz. Térfi, II. 534. 1. ; keresk. és vltszk. 1901. évi 784. sz. Dt. III. f. XVIII. 340.1. — Ezzel szemben : Bp. Tábla 1899. évi 2306. sz. Polg. Trvkv. XXXIX. 95. 1. /v A vizsgálati fogságnak konkrét esettel szemben való fentartása, illetve megszüntetése hatásköri kérdéséhez. Egy bűnügyben két terhelt szerepel, kik közül az egyik szabadlábon van és a vádirat ellen kifogással élt; a másik, ki vizsgálati fogságban van, a vádirat elleni kifogásról kifejezetten lemondott. A kir. ügyész a vádiratban azt kérte, hogy utóbbi ellen a vizsgálati fogság továbbra is fentartassék. A vizsgálóbíró, kinél a vádirat elleni kifogás beadatott, az összes iratokat a B. P. 258. §. szerint a vádtanács elé terjesztette. A B. P. 259. §. értelmében nyilvánvaló, hogy a kifogás tárgyalására határnap tűzendő ki. Megjegyezendő, hogy a kir. ügyész nem indítványozta, hogy a vizsgálati fogságban lévő terheltre nézve külön főtárgyalás tartassék, sőt a fenforgó körülmények azt követelik, hogy a bűnügyi jogeset mindkét terhelttel szemben egységesen biráltassék el és hogy e czélból mindkét terhelt ellen egy főtárgyalás tartassék. Ennélfogva a vizsgálóbíró helyesen járt el, midőn az iratokat a vádtanács elé terjesztette, eltekintve attól, hogy a vizsgálati fogságban lévő terheltre nézve az ügy oly stádiumban volt, hogy a B. P. 268. §. szerinti eljárásnak lett volna helye. E §. utolsó bekezdése azt is követeli, hogy ha e §. második bekezdésében felsorolt esetek egyike sem fordul elő, a főtárgyalás kitűzése iránt haladék nélkül teendő intézkedés; már pedig jelen esetben a főtárgyalást kitűzni nem lehet, ha a vádlott-társra nézve a bűnügy a vád stádiumában van; ép ezért a vizsgálóbíró oly eljárása nem lett volna helyes, hogy az iratokat először a B. P. 268. §. szerint a törvényszékhez, mint itélőbirósághoz, a fogva lévő terheltnek további fogva tartása vagy szabadlábra' helyezése tárgyában való határozathozatal végett terjesztette volna be, azzal, hogy ennek megtörténte után az iratok neki visszaadassanak a czélból, hogy azután a vádirat ellen kifogással élő terhelttel szemben a B. P. 258. §. értelmében járjon el, az iratokat a vádtanács elé terjesztvén. A konnekszitási elv erejénél fogva, melynek az ujabbi törvényhozásunk az igazságügyi törvényekben az utolsó konzekvencziáig érvényt szerzett, véleményem szerint ezen bűnügy mindkét terheltre nézve a vád stádiumában lévőnek tekintendő és a vádtanácsnak, mint konnekszitási fórumnak feladata, hogy a B. P. 267. §. szerint a fogva lévő terheltre nézve, ki a vádirat ellen kifogással nem élt, annak további fogvatartása vagy szabadlábra helyezése tárgyában hozzon határozatot, magától értetvén baladék nélkül, mihelyt az iratok a vádhatósághoz érkeznek és nem a vádirat elleni kifogás feletti tárgyalás rendén; ez pedig hasonlóképen magától értetvén nem zárja ki, hogy miután az