Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 5. szám - A kereskedelmi s ipari segédszemélyzet jogviszonyai figyelemmel a birói gyakorlatra és az ipartörvény revíziójára [3. r.]

108 Magyar Jogász-Ujság« Hl. évf. kozó jogszabályoknak kellene itt alkalmazást nyerniök, de ezek a szabályok — mint látni fogjuk — ebben a különleges viszonyban nem mindenben találók. Pedig ennek a kérdésnek tisztázása, a többi jogelvekkel való összhangba hozatala, különösen pedig szocziálpolitikai szempontból való méltányos megoldása azért jelentőségteljes, mert köztudomású, hogy a kis ekszisztencziáknak az u. n. kaucziószédelgők által való tönkretétele vagy érzékeny megkárosítása, beszámítva a károsultak nagyfokú hiszékenységét, sokszor azáltal válik lehetővé, hogy a törvény a biztosíték-adók jogait megfelelő hatásos kautélákkat nem bástyázza körül. A Tervezet 799. és következő §-ai, melyek az ingó zálogról intézkednek a kézhez adott készpénz-biztosítékra vonatkozó jogviszonyok szabályozására már azért sem alkalmasak, mert ily kautélák hiányzanak belőlük. De figyelembe veendő az is, hogy az ingó zálog intézménye oly módon van felépítve, hogy eleve kizártnak látszik a különben is fizetési eszköz s nem zálog-biztositék rendeltetésével bíró készpénz zálogbaadása, holott a készpénz-biztositék-adás — különösen vagyoni felelősséggel járó szolgálatvállalás tárgyában kötött szerződéseknél — oly mindennapos jelenség, hogy azt a való élet viszonyait rendezni hivatott jogszabályok alkotójának szem elől tévesztenie nem szabad. A Tervezet 799. §-a szerint a zálogjog az ingó dolgot a követelés biztosítása végett akként terheli, hogy a hitelező jogosítva van a zálogból kielégítést szerezni. Továbbá a zálogjog feltételes követelés biztosítására, valamint jövőbeli, de a jogviszony megjelölésével felismerhetővé tett követelés biztosítására is szolgálhat. Ugyanily jellege van a készpénzbeli biztosítéknak is, az kétségtelen s figyelemmel arra, hogy ezúttal nem törvénynyel kötelezett biztosítékról szólunk, hozzá tehetjük azt is, hogy rendszerint nem fennálló, hanem esetleg csak a dolog birtoklását (802. §.) szerzi meg, holott attól, aki készpénzt kap kézhez azzal a rendeltetéssel, hogy abból magát valamely jövőbeli követelésre nézve kielégíthesse, aligha lehet megtagadni a dolog (készpénz) tulajdonát akkor, amidőn ezt a kezelési teendőket végző államkincstár hasonló esetben megszerzi. De ha elismerjük a biztosítottnak a kezéhez adott biztosítékra vonatkozó tulajdonjogát, nyilvánvaló, hogy már zálogról nem lehet szó s az ingó-zálog szabályait nem alkalmazhatjuk a készpénz-biztosítékra. A 810. §. szerint a záloghitelező csak az elzálogitó beleegyezésével veheti a zálog hasznát, de ha a zálog gyümölcsöző dolog, az a vélelem, hogy a záloghitelező a gyümölcs szedésére jogosítva van. A készpénz-biztositék természetével ez a rendelkezés is ellenkeznék, mert jogérzetünk amellett szól s az életben előforduló esetek is amellett szólnak, — hogy kétség esetén a biztosított, vagyis a biztosítékot kapott fél legyen köteles a neki biztosítékul átengedett készpénz után a biztosítékot adónak kamatot fizetni. Ezzel ugyan ez az egész jogviszony a kölcsön jellegét Játszik felvenni, mely a kölcsönadott dolognak szintén a tulajdonjogát adja meg a kölcsönvevő részére, azonban ennek a fikcziónak a lehetőségét is kizárja a Tervezet 1360. §.-a, mely az ügyletnek kifejezetten kölcsön czimen való létrejöttét írja elő. Emellett a biztosított félnek a biztosítékból való kielégítési joga, bár a beszámítás lehetősége a Tervezet 1305. és következő szakaszai alapján nincs kizárva, nem volna oly módon biztosítva, amint azt a dolog természete megköveteli. De nem alkalmazható a jelen esetben a depositum irregulare (Tervezet 1394. §.) szabálya sem, mert a szerint a letét tárgya bármikor visszakövetelhető, ami a biztosíték termé szetével ellenkezik és mert a beszámítás joga itt oly módon van korlátozva, hogy ezáltal a biztosítékot kapott fél kielégítési joga némely esetekben illuzoriussá válnatik. Mindezekből nyilvánvaló tehát, hogy a készpénzbeli biztosíték-adásból eredő jogviszonyt arra az esetre, ha a készpénzt a fél kezeihez fizetik, a polgári törvénykönyvben szabályozni kell. Ennek a szabályozásnak pedig nemcsak a biztosított, hanem a biztosítékot adó fél jogait is kellő gondozásban kell részesítenie, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a biztosítékot adó fél rendszerint nagyon is rászorult a törvényhozó védelmére. Ezt a védelmet, nézetem szerint azáltal lehetne megadni, ha a biztosítékot adó fél törvényes zálogjogot nyerne a készpénz biztosíték és kamatai erejéig a biztosítékot kapott fél vagyonára. Dr. Ladányi Béla, budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéki jegyző. y( A kereskedelmi s ipari segédszemélyzet jogviszonyai, ((figyelemmel a birói gyakorlatra és az ipar\ törvény revíziójára. *) Iparossegédeknél ezen külön bizonyítványban az is megemlitendő, hogy a segéd rendes munkakönyvvel van ellátva. (1884: XVII. t.-cz. 108. §) Ezen bizonyítványnak miként való kiállítására nézve a főnök nem korlátozható, bár annak kiadására — ha a segéd kívánja, — a munkaadó kényszeríthető is, de a bizonyítvány tartalmát illetőleg, ha ez az igazságnak megfelel, a hatóság befolyást nem gyakorolhat.17) A segédnek a munkából való kilépésekor az iparos *) Előző közleményt I. a 2. számban. 17) Földmivelés-, ipar- és keresk. min 188fi. évi január 1. k, 60.9.Í8 85 sz. h