Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 5. szám - A kereskedelmi s ipari segédszemélyzet jogviszonyai figyelemmel a birói gyakorlatra és az ipartörvény revíziójára [3. r.]

5. sz. Magyar Jogász-Ujság 109 a kilépést az iparhatóságnak akár személyesen vagy megbízottja által szóbelileg, akár pedig írásban bélyegmentes jelentéssel tizennégy nap alatt tudomására hozza s a munkakönyvet a kilépő segédnek átadja.18) (1884: XVII. t.-cz. 106. §) Bármi okból szűnjék is meg a munkaviszony, a munkaadónak nincs joga a munkakönyvet visszatartani; ez különben természetes folyománya annak, hogy a munkabizonyitványok, tehát a munkakönyv is, azon személynél kell hogy legyenek, aki magát azokkal nemcsak saját érdekében, hanem a kellő rend fentarlása czéljából is igazolni tartozik.19) A munkaadó ezen kötelezettsége előáll akkor is, ha segéde vagy gyári munkása munkájából jogtalanul lépett ki, amennyiben ennek visszahozását (1884 : XVII. t.-cz. 159. §), a Kilépéstől számított tizennégy napon belül az iparhatóságnál nem kérte volna. Ez esetben, a tizennégy napi határidőn túl, az iparos alkalmazottja munkakönyvét magánál tartani nem jogosult s azt az alkalmazott rendelkezésére bocsátani tartozik. Ha ellenben a munkaadó a jelzett tizennégy napi határidő alatt a jogtalanul kilépett segédnek visszahozatását kéri, az iparhatóság a jogtalanul eltávozott segédnek munkaadójához való visszatérését elrendelheti, s azt kötelességének teljesítésére szoríthatja. Ilyen körülmények között a munkaviszony fennállónak tekintendő, ennek tartsma alatt pedig a munkaadó a munkakönyvét magánál tarthatja. (1884: XVII. t.-cz. 106. §.) Ha azonban a munkaadó az iparhatósági határozatban a segéd vagy gyári munkás visszatérésére kitűzött s a határozatnak a segéd részére történt kézbesítésétől számítandó határidő elteltéig a határozat végrehajtását, vagyis az alkalmazottnak karhatalommal való visszavezetését nem kérelmezné, ugy a munkakönyv az alkalmazottnak visszaadandó, mert ha a munkaadó a visszatérési kötelezettséget kimondó jogerős határozat végrehajtását nem kéri, a határozatban biztosított jogáról visszalépettnek tekintendő. Ez esetben tehát szintén nincs törvényes alap arra, hogy a segéd vagy gyári munkás munkakönyve a határozatban megállapított teljesítési határidő lejárta után továbbra is visszatartassék s ez által a munkás keresetképességének alapja elvonassék.20) Ha a segéd munkakönyvének a munkaadó részéről való visszatartását jogtalannak tekinti, tartozik ez iránti panaszát az iparhatóságnál azonnal megtenni s ekként a munkakönyv hiányából származó hátrányt elhárítani.21) 18) Ipartörvény végr. ut. 36. §. E. T. 1884. 1282. 1. i°) Kereskedelemügyi min. 1900. évi deczember 15. k 84.804. sz. h. Közp. Ért. n. h. r. 1900. 630. 1. 20) Kereskedelemügyi min. 1900. évi október 4. k. 66 378. sz. h. Közp. Ért. n. h. r. 1901. 179. 1.; kereskedelemügyi miniszter 1901. évi deczember 17. k. 76.290. sz. h. Közp. Ért. n h. r. 1902. 9. 1. ") Lisz. 1876. évi 10.351. sz. Dt. XVII. 71. 1.; 1. továbbá: Dárdai, Közig. Dt. II. 166. 1.; Tábla 1897. évi G. 92. sz. Térfi, I. 488. I. Ha a segéd a munkaadó ellen munkakönyvének visszatartása miatt kártérítési keresetet indít az alapon, hogy munkakönyvének hiánya miatt helyet nem kaphatott, tartozik egyúttal azt is bebizonyitani, hogy helyet valóban keresett s csakis az emiitett ok miatt nem nyerhetett alkalmazást. -2) A munkakönyvet az iparossegéd hitelezője nem tarthatja vissza, még akkor sem, ha azt az iparossegéd önként adta át tartozásának biztositására. Ez ily jogügyletek ennélfogva semmisek.23) A munkakönyv tehát zálog tárgya nem lehet. Egyrészt s elsősorban már csak azért sem, mert a munkakönyvnek ilyetén lekötése már iparrendészeti szempontból is törvénytelen, minthogy az ily eljárás épen azon (ipari s közrendészeti) érdekek biztosítását hiúsítaná meg, amelyeknek védelmére a törvényhozás az ipartörvény megalkotása alkalmával a munkakönyv intézményét létesítette. De nem lehet a munkakönyv zálogtárgya azért sem, mert a zálogtárgy jogi természetéhez képest csak olyan dolog szolgálhat zálogul, amelyből a hitelező kielégítést szerezhet. Ez pedig a munkakönyvre nem áll. A segéd munkaviszonyában beálló minden változás a munkakönyvben az iparhatóság által igazolandó. Ha a munkaviszony hosszas betegség vagy egyéb körülmények által megszakittatik, e körülmény a segéd által történt igazolása után a munkakönyvbe az iparhatóság által feljegyzendő. Az iparhatóság által igazolt minden adat egyúttal az általa a segédekről, illetőleg gyári munkásokról vezetendő lajstromba is feljegyzendő. (1884 : XVII. t, cz. 107. §). Ha a munkakönyv elvész, ez azon esetben, midőn a segéd ugyanazon iparhatóság területén tartózkodik, mely a könyvbe az utolsó bejegyzést vezette, ezen hatóságnál azonnal bejelentendő. Az iparhatóság az elvesztés körülményeit megvizsgálja, szükség esetében, (esetleg a „Rendőri Közlöny"-ben is) körözteti s ha az elvesztés iránt kétség nem marad fenn, uj könyvet állit ki, melyre feljegyzi, hogy másolat. E másolatba az általános, a segéd személyi állapotára vonatkozó adatokon kivül az elvesztett könyv legutolsó feljegyzése foglal helyet. Ha azonban a segéd az elvesztett könyvben bejegyzett adatok feltüntetését kívánja, köteles az iparhatóság ezen adatokat azon iparhatóságoktól, melyeknek területén a segéd munkában állott, beszerezni s a segédnek az összes adatokat tartalmazó másolatot kiállítani. Midőn pedig a segéd nem azon iparhatóság területén tartózkodik, mely a könyvbe az utolsó bejegyzést teljesítette, köteles munkakönyvének elvesztését azonnal bejelenteni azon iparhatóságnak, melynek területén történetesen tartózkodik. Az iparhatóság az esetet megvizsgálja s a körülményekhez képest körözteti, s ha az 22) Lisz. 1876. évi 10.351. sz. Dt. XVII. 71. L