Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 2. szám - Jogképes és nem jogképes egyesületek a polgári törvénykönyv tervezete szerint [2. r.] - Jogképes és nem jogképes egyesületek a polgári törvénykönyv tervezete szerint. [2. r.]

2. sz. Magyar Kodifikáczió 43 emiitettem gyakorlati szempontból itt is egyesítenünk kell az egyesület köz- és magánjogi sorsát. Csak még egy megjegyzés. A T. a vagyoni vállalatra alakult egyesüléseket kizárja a jogképesség megszerzéséből. A német ptkönyv szerint azok külön állami engedélyezéssel válhatnak jogi személyekké. A T. ezt feleslegesnek tartotta. Teljesen elegendőnek tekinti a törvény által felállított különböző alakzatokat s jelesül a részvénytársaságot, mint általános egyesületi modellt arra, hogy a szükséges vállalati, gazdasági társulatok megtalálják a nekik megfelelő alakulást. Magam is azt hiszem, hogy kereskedelmi törvényünk vállalati formái e czélra teljesen kielégítők. Főleg, ha a kisebb korlátolt felelősségű tőkeválalkozás elősegítésére a törvényhozás netalán behozza a korlátolt felelősségű társaság, a Gesellschaft mit beschriinkter Haftung intézményét is, feltételezem, hogy olyan cautelákkal, hogy nálunk ne lehessen alkalmazni azt a német szójátékot, amelyet e társulatok rövidített jelzésére : G. m. b. H.-ra alkalmaztak, hogy az: Gesellschaft mit betrügerischen Hintergedanken. Ennek az álláspontnak, amely a gazdasági czélu egyesületeket kirekeszti a közönséges egyesületek sorából, természetesen előfeltétele, hogy az egyesületi törvény is mondja ki azt, hogy ilyen czélu társulások közönséges egyesületek alakjában meg nem alakulhatnak. — Bécsi jogászegylet. A bécsi jogászegylet legutóbb tartott plenáris gyűlésén Gráf Vilmos dr. ügyvéd .a tudakozódó intézetek (Auskunfts-bureaux) jogi állásáról" tartott eiőadást. Az előadó bevezetésében a tudakozódó intézetek gazdasági jellegéről beszélt és a modern hitelforgalom óriási fejlődése körüli fontos szerepüket méltatta. Foglalkozott a tudakozódó intézetek berendezésével, midőn kiemelte ezen berendezés jogi szempontból is fontos jelentőségét. A tudakozódó intézetek iparjogi helyzetét tekintve konstatálta az előadó, hogy mily csekély érdeklődést tanúsított az osztrák iparpolitika a tudakozódó intézetek nagy fontosságával szemben ; ezt bizonyítja a históriai fejlődés menete is. A bécsi kereskedelmi és iparkamara még egy 1867-ben kelt szakvéleményében szükségtelennek mondta az iparszerü tudakozódó intézetek létesítését. Az első tudakozódó iroda 1872-ben keletkezett, melynek az iparhatóság, az „iparszerü felvilágosítás" fogalmát nem ismerve, csak .magánüzlet közvetítés" (agentia) czimen adott iparengedélyt. Ez az állapot, mely 1885-ig tartott, azon következménynyel járt, hogy a pénzért felvilágosítással szolgáló tudakozódó irodákat, ipari jogosítványuk áthágása miatt folytonosan üldözték és büntették. 1885-ben egy tudakozódó intézet provokálta a közigazgatási bíróság ítéletét, mely ekkor szabad iparnak deklarálta a működésüket. Végre egy 1885. július 20-án kiadott miniszteri rendelet engedélyhez kötötte a tudakozódó irodák foglalkozását és a tudakozódás terjedelmét a czégek hitelviszonyaira szorította. Egy 1890. június 28-án kiadott miniszteri rendelet alapján, a konczesszionált tudakozódó intézetek köteleztettek a czégek hitelviszonyaira vonatkozó levelezéseiket és üzleti könyveiket 10 évig megőrizni — ez idő leteltével pedig megsemmisíteni. Az ipar- és kereskedelmi kamara állást foglalt e rendelettel szemben és 1891- év május havában e rendelet hatályon kivül is helyeztetett, s az iratok megsemmisítése az engedélyes tetszésére bízatott. Csak az 1893-ik évben terjesztették ki az engedély hatályát magánosok feletti tudakozódásra is — de most is csak üzleti czélokra. Az engedélyezési rendszer a tisztességtelen elemek kizárását nem eredményezte. Ausztriában sok tudakozódó iroda létezik, mely nem igényelheti a hatóságilag garantált bizalmat. A tudakozódási irodák törvényszéki bejegyzése Ausztriában csak kerülő utakon történhetik. A tudakozódási intézetek melléküzletét képező követelés-behajtás, a bejegyzés lehetősége kedvéért főüzletnek tekintetik. Az a kérdés, hogy a bejegyzett tudakozódási intézet felvilágosítást nyújtó ténykedése az osztrák kereskedelmi törvény 273. czikke szerinti kereskedelmi ügyletnek tekinthető-e, — vitás. A kérdés eldöntésének fontossága abban keresendő, hogy ettől fü^g a köteles gondosság mértéke, t. i. hogy a tudakozódási intézet a bonus páter familias vagy a közönséges kereskedő gondosságáért felelős-e ? Az előadó kereskedelmi üzletnek tekinti. Az uj német kereskedelmi törvény lehetővé teszi a tudakozódási intézeteknek a kereskedelmi üzletek közé való sorolhatását. A tudakozódási intézetek ténykedése magánjogi szempontból a kérdező és felvilágosító intézet között fenálló locatio conductio operis-nek minösithetö. Az intézet szolgáltatása az általa kikutatott és a kérdezett személy hitelképességére vonatkozó tények tudtulidása. Feltételeztetik, hogy a felvilágosítás az intézet czéltudatos szervezeten alapszik. A kérdezősködő feladata, a megtudott tényekből következtetések levonása. A felelősség, mely az intézetet a nyújtott felvilágosításért terheli, kérdéses és a felelet arra nézve nem egységes. Felelős az intézet az előadó nézete szerint a végrehajtás, társasági viszony stb. fenforgását illető tudósításaiért, de nem felelős az üzleti töke és a tisztességre vonatkozó felvilágosításaiért. Az intézet ez irányban csak azért felelős, hogy egy rendes tudakozódási intézet gondosságával járt el (K T. 282. cz.). Ezen alapul az intézet szerződéses és szerződésen kívüli felelőssége. Ellenkező megállapodás hiányában az intézet azon kárért felel a szerződő félnek, mely a köteles gondosság elmulasztása által szándékosan okoztatnék Az intézeteknek a féllel szemben fenálló felelőssége nem bir gyakorlati fontossággal, mert az intézetek rendesen részletekre kiterjedő szerződésekkel törekednek e felelősség kizárására. Az előadó azután azon kérdéssel foglalkozott, hogy az osztrák jog értelmében fenforog-e a felelősség szerződéses kizárásának lehetősége : Ungerre hivatkozva azon eredményre jut, hogy a dolusért a felelősség szerződéses kizárása érvénytelen, a I culpa lataval járó felelősségre vonatkozóan azonban lehetséges. Ily szellemben döntött az uj német polgári törvénykönyv is (276. §.). Az intézet, mint conductoroperis felelősséggel tartozik megbízottjainak mulasztásaiért. Németországban, Francziaországban ez a kérdés már nem vitás; Ausztriában tudomány és bíráskodás túlnyomóan e nézetet pártolják. Az osztrák polg. perrendtartás 273. §-a azon szerződésen kivüli felelősségről is gondoskodik, mikor pl. valaki a róla kiadott tudósítás által szenvedett kár erejéig kártalanítási keresettel él. Az osztrák jognál figyelmet érdemel a régi polgári törvénykönyv 1295. §-a; ennek értelmében a tudakozódási intézet minden, bármily csekély mulasztás által okozott kárért felelős. A vétkesség bizonyítása azonban a régi polg. tkv. 1296. §-a értelmében a kárositottat terheli. Az 1305. §. fontossága abban rejlik, hogy az informáló intézet kárositó, de a valóságnak megfelelő tudósításai nem üldözhetők. Ily szellemben rendelkezik a német polg. tkv. is, melynek 824. §-a értelmében az a személy, ki valótlan hirt ad, de a valótlanságnak nincs tudatában, a hir továbbadása által okozott kárért nem felel, ha a tudósítása az 6 vagy megbízójának jogos érdekében történt. Végül az előadó áttért a tudakozódási intézetek büntetőjogi felelősségére és az osztrák törvény idevágó határozataival, továbbá a felsőbb bíróságok judikaturájával bizonyította, hogy a kedvezőtlen tudósítások a becsületsértés valamelyik fajába sorolhatók. A valódiság bizonyításának eszköze csak ritkán áll rendelkezésére az I intézetnek, mert forrásának megnevezésével a köteles I diszkrécziót sértené és soha többé nem jutna megbiz-