Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 2. szám - Tárgyalásra nem kerülő perek birói előkészitésének megelőzése

44 Magyar Kodifikáczió II évf. haló tudósításokhoz. A birói szabad mérlegelés mellett a valószínűség bizonyítása oly módon válhatna lehetségessé, hogy a tudakozódási intézet tulajdonosa hivatalnokaival együtt erősítené a tudósító megbízhatóságát, anélkül, hogy nevét elárulná. Kívánatos, hogy a jogos érdekek védelme kedvéért a teljesen szervezett tudakozódási intézetek tudósításai, törvénykezés vagy bíráskodás ulján a büntethetőség köréből kivétessenek. Gyöngíteni kell azon nézetet, mely szerint a tudósítás árunak tekintetik, a tudakozódási irodák végczélja pedig a minél nagyobb nyereség volna. L'gy mint az orvosi vagy ügyvédi működésnél elsősorban a hivatali ténykedés szerepel, melylyel szemben összeütközés esetén a saját érdek követése háttérbe szorul, ugy kellene a kellőleg szervezett tudakozódási intézetnél is az alkalmi és nyerészkedésre irányuló működést a hivatásos működésnek alárendelni. Ezt feltételezve, különös jogi védelmet igényelhetne a tudakozódási intézet; s ahol ez nincs meg, a törvény szigorú keresztülvitele ajánlható. így a judikatura nevelöleg hatna a tudakozódási intézetekre, hasznos gazdasági működésüket előmozdítaná és a hivatás kötelességtudatát keltené fel bennük. — Tárgyalásra néni kerülő perek birói előkészítésének megelőzése, liár nem uj, de mindig visszatér és a peresetek szaporodásával együtt hangosabbá válik a panasz, hogy a tárgyalásra kitűzött perek nagy százaléka nem kerül tárgyalásra és ezáltal, mivelhogy a lelkiismeretes biró minden neki kiosztott peresetre előkészül, közülök legalább is sokan, — ha nem mindannyian, — felesleges munkát végeznek, részint mert a legközelebbi,esetleg csak hónapok múlva elkövetkezendő tárgyalásig az előadó és az elnök az anyagot nagy részben elfelejti és igy ismét egész terjedelmében át kell azt tanulmányoznia, másrészt azért, mert nem ritkán addig más előadóhoz kerül az ügy (esetleg más elnökhöz is) és igy egészen hiába való munkát végeztek. Eme ferde állapot leginkább a felsőbb, illetve a feljebbviteli bíróságainknál feltűnő visszás, terhes helyzetet teremt, miután náluk a per anyaga rendszerint több mint az elsőfokú bíróságoknál és nevezetesen, mert éppen a magasabb fokú bíróságtól várjuk el — és joggal — a pereset alapos ismerelét. Miképen kerülhető el az előadónak és az elnöknek az előkészülettel járó felesleges munkával való megterhelése, — ezzel a kérdéssel foglalkozik ujabban v. Teuffel tanácselnök a „Badener Rechtxpraxis" egyik utolsó számában, amelyben azt mondja, hogy a nevezett folyóirat lb02. évi 21. számában ajánlott eljárás a karUruhei tartományi főtön ényszék II. tanácsában igen haszn ^snak bizonyult és a halasztások számát ugyan nem, hanem az azokkal összekötött kényelmetlenségeket nagyban csökkentette. Mint eddig ugyanis, ugy ezentúl is az ülés kezdetén megállapítani igyekeznek, hogy mi kerül és mi nem kerül a következő 14 nap alatt szóbeli tárgyalásra, amikor is az ügyvédektől elvárják, hogy előre nem jelzett halasztásokat lehetőleg kerülni fognak, az elkerülhetetleneket pedig lehető idejekorán az elnök tudtára adják, amihez bármilyen formához nem kötött közlés, esetleg a hivatalszolga által küldött üzenet is elegendő. Hasonló eljárás van már évek óta szokásbun a frankfurti tartományi főtörvényszéknél, sajnos anélkül, hogy teljesen czélra vezető volna. Eme eljárás abban áll, hogy az elnök körülbelül 14 nappal a tárgyalás előtt következő tartalmú kis kitöltött blanquettákat küld szét az érdekelt ügyvedeknek: „Ügyének szóbeli tárgyalása . . . .-ikére van kitűzve. Felkérem alanti visszaküldendő jegyzeten a nem kívánt szavak aláhúzásával a felől nyilatkozni, hogy tárgyalásra kerül-e ügye ezen a napon és ezen írást leggyorsabban hozzám visszaszármaztatni." Az alant levő visszaküldési jegyzet igy szól: „Küldőnek vissza ama megjegyzéssel, hogy az ügy — tárgyalva lesz — nem lesz tárgyalva." Ez a blanquetta azután az érdekelt ügyvédnek elküldetik, ki azt kitöltés után ellenfelének adja át Sajnos, számos esetben egyáltalán nem kerül vissza a bírósághoz, vagy csak oly későn, hogy kitűzött czéljának, t. i. az előadónak és elnöknek felesleges munkáját megakadályozni már nem alkalmas. A mulasztás és késés nem ritkán — de nem mindig — az ügyvédeken múlik, de gyakran magán a peres félen, aki nem küldi be idejekorán az informáczióját ügyvédjének. Világos, hogy a karlsruhei módszernek több előnye van, mint a frankfurtinak. Utóbbi nem jelentéktelen irogatással és időveszteséggel jár. A blanquetta gyakran valahol elmarad. Leginkább ama körülmény szól a frankfurti eljárás ellen, hogy az érdekelt ügyvédeknek először meg kell egyezni egymás között, hogy akarnak-e tárgyalni, vagy pedig, hogy azon ügyvéd, akinek először jut a kérdőív a kezei közé, az ö határozatát alant megjegyzi és azután eljuttatja a másik ügyvédhez, a ki a tárgyalásra vonatkozólag esetleg az előbbivel ellenkező álláspontot foglalhat el. Aminek nem ritkán az a következménye, hogy a bíróság a kérdésre kapott feleletből nem tudja meg, amit tudni akar, hogy t. i. fognak-e tárgyalni a felek vagy sem ! Ha például az egyik ügyvéd akként nyilatkozik, hogy nem fog tárgyalni, a másik fél ügyvéde pedig kívánja a tárgyalást, akkor nem marad egyéb hátra, mint az ügyetrelőkésziteni, daczára, hogy tapasztalás szerint sok esetben a tárgyalás mégis elmarad ; mert ha az az ügyvéd, amelyik nem akart tárgyalni elhatározását nyomós okokkal tudja támogatni, ugy ellenfele rendszerint beleegyezik a halasztásba, vagy pedig a bíróság indokoltnak látja, — ha az ellenfél az elhalasztásnak ellentmond — az ügyet hivatalból elhalasztani. A karlsruhei eljárásnál, amelynél az ügyvédek élőszóval a bíróság előtt egyeznek meg az iránt, hogy valamely ügy tárgyaltassék-e, vagy sem, ily zavar nem igen állhat elő. De a karlsruhei eljárás nem vihető minden bíróságnál keresztül s többnyire csak ott, ahol csak a helybeli ügyvédek funkczionálhatnak és ahol ezeknek száma nem igen nagy. Ahol azonban — mint például nálunk — 1000 ügyvédről lehet szó, ott lehetetlen keresztülvinni, hogy az ülés kezdetén megjelenjen minden, a 14 nappal később tárgyalandó ügyben érdekelt meghatalmazott és kijelentse, hogy 14 nap múlva tárgyalni fog, hisz gyakran más bíróságoknál való elfoglaltságuk miatt még azon ügyvédek sincsenek idején ott, akiknek ott dolguk van! Talán hathatósabb lenne azon mód, hogy olyan ügy, melyről öt nappal a tárgyalás előtt, határozott értesítés, hogy tárgyaltatni fog, nem érkezik a bírósághoz, nemcsak előkészítve nem lenne, hanem levétetnék a tárgyalási rendről is. Még nehezebb volna küzdeni azon gyakori eset ellen, hogy daczára annak, hogy bejelentik, hogy a tárgyalás meg lesz tartva, az mégis elmaradna!