Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 2. szám - Jogképes és nem jogképes egyesületek a polgári törvénykönyv tervezete szerint [2. r.] - Jogképes és nem jogképes egyesületek a polgári törvénykönyv tervezete szerint. [2. r.]

42 Magyar Kodifikáczió II. évf. lehet, ugy hogy az irányban, hogy mely nézet fog érvényesülni, a többség szavazata fog dönteni. A birodalmi igazságügyi hivatal az általa összeállított bizottság elé kimerítő programmot terjesztett. 21 fejezetben (A-tól—-V-ig) vannak kérdések feltéve, a melyek azonban annyira részletkérdések, hogy a bizottság nem fogja elkerülhetni, hogy a büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás egész anyagával foglalkozzék. Oroszországban 1903. január 1-én uj váltótörvény lépett életbe Mint a magyar, olasz és svájezi, ez is a német váltótörvény mintájára készült, de mégis tartalmaz egyes eltéréseket, részben javításokat. így pl a magyar közjegyzők, a kik legtöbb idejüket azzal töltik, hogy az intézvényezettnek személyesen mutatják be a váltót, igen örvendenének, ha orosz kollegáik módjára a váltókötelezetteket írásban is felszólíthatnák a fizetésre. A budapesti ügyvédi kamara ügyésze a magyar államvasutak jogügyi osztályának vezetője ellen feljelentést tett azon az alapon, hogy nevezett az ügyvédi rendtartás l.§ a— kamarai bejegyzést illető — rendelkezésének eleget nem tett, s így a hivatkozott törvényszakasz rendelkezése szerint mint „ügyvéd nem működhetik". Az illetékes kir. járásbíróságnak a panaszt elutasító határozata, két — egy igazságügy is egy kereskedelemügyi — miniszteri rendeletre alapítja indokait. Érdeklődéssel várjuk a törvény és rendelet — a konkrét esetben — ellentétes rendelkezései hatályának mikénti felsőbb elbírálását. Hósa. JOGÉLET. \ — Jogképes és nem jogképes egyesületek a polgári törvénykönyv tervezete szerint.* Ezért pl. a porosz Landrecht, amelynek életrevaló gyakorlatiassága itt is nyilvánul, a jogképes egyesületek s az egyszerű societas közé szintén egy középfajt állitott, a Gesellschaftot, amelynek belsőleg a tagok jogviszonyai között korporativ jogai voltak, vagyis az egyesületek belső joga ezekre is kiterjedt. Ennyiben a porosz Landrechtnek ezek az egyesületei sokkal czélszerübben voltak szabályozva, mint a német törvénykönyv nem jogképes egyesületei. Az ilyen bybridumok azonban, amelyek ugy kifelé, mint befelé nagy jogbizonytalansággal járhatnak, általában véve kerülendők. Nézetem szerint tehát a magánjogi jogképesség szempontjából is fenn kell tartani a mai rendszert s csak törvényesen kellőleg formulázni, hogy t. i. minden a közjogi szabályok értelmében megalakult egyesület már ennélfogva jogi személy. Csakhogy a jövőre nézve közbejátszik még egy további szempont. • Részlet T)r. S2la<\Hs Károlynak az egyesületi jogról tartott joj;ászegyleü elöadátából. (Elözö közleményt I. 1. szám 18. oldal.) Eddigelé az egyesületi alapszabályokat csak a belügyminisztérium vizsgálta át. Minthogy azonban a T. helyesen a belső egyesületi jogot a bíróságok felügyeletére bizta : ennélfogva szükséges, hogy a bíróságok is már előre tudomást szerezzenek azon alapszabályok jogszerűségéről, amelyek alapján majd az egyesületi perekben eljárni lesznek hivatva. Ezért az alapszabályokat kettős vizsgálat alá kell vetni: közigazgatási és bírói vizsgálat alá. E mellett sokszor hangzott fel panasz, hogy nem lehet tudni, hogy kivel kössön az ember az egyesület nevében szerződést"? Az egyesülettel érintkezésbe lépő ügyfél sohasem tudhatja, kit választott meg a közgyűlés az egyesület képviselőjének, jogos volt-e ez a választás stb. Nem ismerheti a képviseleti jog korlátozásait, ha több képviselő van, azt a módot, amelyet határozataik hozatalánál követni kell (amit a kereskedelmi társaságnál czégjegyzésnek szoktunk nevezni). Mindezért kivánatos, hogy ezeket a jogviszonyokat nyilvános jegyzékből közhitelességgel lehessen megismerni. Erre szogál az egyesületi könyv vezetése, amely legczélszerübben a bíróságokra bízandó, amelyre nézve a T. csakugyan részletes szabályokat állított fel. E két oknál fogva helyes a T. álláspontja, hogy az egyesületek csak az egyesületi könyvbe való beiktatással szerezzenek jogképességet, amely beiktatást megelőzi az alapszabályoknak egyfelől közigazgatási, másfelől bírói felülvizsgálata. Csakhogy mig a T. az egyesüleleknek tetszésére bizza a beiktatást, azt nézetem szerint kötelezővé kellene tenni. S minthogy én az hiszem, hogy kötelezettségek kikényszerítésénél sokkal egyszerűbb és hatályosabb a közvetlen közigazgatási intézkedés, mint a bírságolás utján való közvetett kényszer : legegyszerűbbnek tartanám, ha a belügyminiszter az egyesületi alapszabályok láttamozása után azokat bektatás végett azonnal hivatalból küldené meg az illetékes bíróságnak. Hogy pedig időbelileg se legyen különbség az egyesület közjogi megalakulása és jogi személyiségének megszerzése közt, ki lehetne mondani (ez az eszme a bizottságban merült fel Thirring szerkesztő részéről), hogy az egyesület közjogi léte is csak a bírósági beiktatás idejétől fogva számit. Van is már erre példa az európai törvényhozásban; és pedig a spanyol 1887. egyesületi jog, kombinálva az 1889. évi spanyol polgári törvénykönyvvel, vezet erre az eredményre, hogy t. i. a provinczia egyesületi jegyzékébe való beiktatással válik az egyesület közjogilag megengedetté és egyúttal magánjogilag jogi személylyé. Ezzel nálunk, ugy mint ma, teljesen, időbeli különbség nélkül egybeesnék a megengedett egyesületek működése a jogi személyiséggel és egyáltalán nem volna szükségünk a nem jogképes egyesületek kétéltű és kétes értékű alakulatára. Ennek megfelelően természetesen az egyesület jogi személyiségének megszűnése is egybe kell, hogy essék az egyesületek közjogi megszűnésével. A T. alapelveinek teljesen logikus alkalmazásával itt is különböztet az egyesület jogképességének elvesztése és az egyesület közjogi megszűnése közt. Az egyesület közjogi működése túlélheti jogi személyiségének halálát. Ha ez a T. szempontjából teljesen következetes is, az