Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 24. szám - Az ujjlenyomat

24. sz. Magyar Jogász-Ujság 479 a világ egyenértékűnek fogad el azzal az elégtétellel, a melynél mindkét fél életét és boldogságát teszi kocz­kára." Az angol büntetőjog azon intézkedései, amelyekre ez a szocziálpszikhológiai vélemény vonatkozik, elég szigorúan intézkednek a párbajról : a párbajra való kihí­vást és minden erre vonatkozó előkészületet általános­ságban a közrend elleti való vétségnek tekinti és többé­kevésbé szigorúan bünteti. Ha a párbaj megtörtént és a felek valamelyike megsérült, a szándékos testi sér­tésre, sőt a gyilkosság kísérletére megállapított büntetés szabandó ki. Ha a párbaj halálos kimenetelű volt, az életben maradt ellenfél gyilkosság — csak bizonyos enyhítő körülmények fenforgása esetében emberölés — miatt büntetendő. A törvény a parbajozás tekintetében, bármennyire szentesíti is ezt a társadalmi szokás, a gyakorlatot nem fogadja el enyhítő körülménynek. Leg­alább elméletben nem. A bíróságok által követett gya­korlat persze egészen más képet nyújtott. Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy az olyan párbajok esetében, melyek nem voltak halálos kimenetelűek, csak nagyon ritkán emeltek panaszt. Ha a felek egyike a párbajban meg­halt, ellenfele ellen, ha ez meg nem szökött, — mert Angliában bűnügyekben nem ismerik a makacssági el­járást — megindították a büntető eljárást. Ha azonban a párbaj szabályszerűen ment végbe, a tárgyalás és ítélethozatal valóságos bohózattá fajult. A párbajról szóló monográfiákban felsorolt esetek jelentékeny részét Anglia szolgáltatta. Az utolsó halálos kimenetelű párbaj, melyben mind­két fél angol volt, Angliában 1845-ben íolyt le, az ellen­felek tisztek voltak : az utolsó párbajt, mely nyilvános­ságra jutott és melyben az egyik fél angol volt, 18Ű2-ben vivták (a felek Grammont herczeg és Dillon voltak). Milyen módja az elégléteinek lépett a párbaj he­lyébe ? Semmi olyan, ami már azelőtt is nem létezett! Blacstonenak az a nézete, hogy a párbajt csak egyen­értékű elégtételnyujtás pótolhatja, direkt értelemben nem valósult meg. Aki objektív ítéletet alkot magának, nem állithatja, hogy az előkelőbb társadalmi osztályba tar­tozó angol az előbbi nemzedékhez hasonlítva, gyávább lenne ; éppen oly kevéssé lehet azt állítani, hogy becsü­letérzése — a szó nemesebb értelmében — eltompult volna, ámbár talán kevésbé érzékeny természetű, mint a többi európai államok hasonló társadalmi állású urai Az is kétségtelen, hogy a társadalmi érintkezés módja feltűnően javult a párbaj megszűnte óta eltelt időben, ámbár bajos volna bebizonyítani, kogy ez éppen a pár­baj megszűntének a következése, hanem talán annak köszönhető inkább, hogy a szeszes italok mértéktelen fogyasztása megszűnt és az általános műveltség nagy mértékben terjedt. Az ujjlenyomat. A londoni rendőrség mult évi működéséről most megjelent évi jelentés sok érdekes részletet tartalmaz. A jelentés szerint a büntettek száma az 1902. évben emelkedett. 112.205 letartóztatás történt, vagyis 2671-el több, mint az előző évben, de viszont azoknak az eseteknek a száma, amelyekben a bűnöst kiderítették, 3455-el emelkedett. Az egész évben egyetlen gyilkosság sem fordult elő, melynek tettesét fel nem ku­tatták volna. A jelentésből kitűnik, hogy a detektív osz­i tályban alkalmazott tudományos módszerek feltűnő módon javultak. Mindenekelőtt mellőzték a személy­! azonosság megállapításánál a fáradságos és bonyolult I anthropometrikus rendszert, melyet az ujjlenyomatokra alapított módszerrel helyettesitettek. Ennek a módszer­nek sikerei meglepők és a tettesre nézve többnyire le­sújtó hatással voltak. Habár ezt a rendszert tudomá­nyosan szabályozott módon csak az év második felében alkalmazták teljes mérvben, amennyiben az év első 6 hónapjában inkább "csak kísérleteztek vele, — máris 1722 bűntettesnél lehetett a személyazonosságát meg­állapítani, az antrhropometrikus módszer 462 esetével szemben. Ennek a rendszernek az alkalmazása Galton Francis-nak köszönhető, aki erről a kérdésről 1892-ben figyelemre méltó munkát irt. Már ősrégi időkben Indiá­ban, Chinában és Egyptomban a hüvelyk-, vagy más ujj lenyomatát .aláírás" gyanánt alkalmazták az ok­mányokon ; de Galton volt az első, aki megállapí­totta, hogy az ujjak hegyén bizonyos vonalok változhatlan kombinácziókat képeznek, amelyek az egész életen át nem változnak. Az eljárás a következő : a letartóztatott ujjait egy nyomdafestékkel itatott festékpárnára nyomják, minek folytán vékony festékréteg tapad az ujjaikra; festékes ujjaikat azután egy papírlapra nyomják, amelyre az illetőnek nevét és a személyére vonatkozó egyéb ada­tokat feljegyzik. Az igy készült ujjlenyomatokat bizonyos, pontosan meghatározott szabályok szerint osztályozzák ; az egyes osztályok alosztályokra vannak osztva, ami által valamely gyanús egyén uj iáinak lenyomata nagyon könnyen összehasonlítható. Ezt a rendszert gyakorlatilag először az indiai rendőrség alkalmazta és az eredmény annyira meglepő volt, hogy később a Scotlandyardban a londoni rendőrség is behozta. Most már Angliában mindenütt alkalmazza a rendőrség ezt a kitűnően be­bevált rendszert, melynek értékét a legújabban a követ­kező eset is beigazolta : Egy betöréses lopás miatt vád­lott egyén tettének mentségéül azt hozta fel, hogy éhezett és azt állította, hogy ez az első büntette ; az ügy rendes lefolyásánál fogva, töredelmes valomása követ­keztében fel is mentették volna, de ujjainak lenyoma­tából kiderítették, hogy nemrégiben szabadult a yorks­hirei fogházból, ahol lopás miatt reárótt büntetését töl­tötte ki ; — ennek folytán most újólag három hónapi fogházra Ítélték. — Indián bíróság. Oklahoma területén a poncza és otoe indiántörzsek kihágási és pörös ügyeit a minden szombaton összeülő telivér indián bírák intézik el, kik ez alkalommal csak az indián nyelvet használják és büszkén viselik tisztségüket. Ezért aztán havi tíz dollár fizetést kapnak. Három bíró itél, kiknek főnökét „Kis Katoná"-nak s a két biró egyikét „Durva Arcz"-nak s a másikat „Nagy Vadlud"-nak hívják. Ezek mind tős­gyökeres indián nevek. Az államügyész és vádló indián, a felügyelő amerikai : Noble őrnagy. A legutóbbi szomba­tok egyikén is együtt ült az indián bíróság; szó nélkül hallgatta az őrnagy vádjait és komolyan nézegette a vádolt indiánokat, hatalmas füstfelhőket eregetve szivar­káikból és pipáikból. — Négyszemü, jöjj előre! — hangzott a vádló őrnagy szava és ekkor a szarvasbőr ruhában, mokaszi­nokban és vörös filanel felső testtakarókban egy óriás

Next

/
Oldalképek
Tartalom