Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 24. szám - Az ujjlenyomat

24. sz. Magyar Jogász-Ujság 479 a világ egyenértékűnek fogad el azzal az elégtétellel, a melynél mindkét fél életét és boldogságát teszi koczkára." Az angol büntetőjog azon intézkedései, amelyekre ez a szocziálpszikhológiai vélemény vonatkozik, elég szigorúan intézkednek a párbajról : a párbajra való kihívást és minden erre vonatkozó előkészületet általánosságban a közrend elleti való vétségnek tekinti és többékevésbé szigorúan bünteti. Ha a párbaj megtörtént és a felek valamelyike megsérült, a szándékos testi sértésre, sőt a gyilkosság kísérletére megállapított büntetés szabandó ki. Ha a párbaj halálos kimenetelű volt, az életben maradt ellenfél gyilkosság — csak bizonyos enyhítő körülmények fenforgása esetében emberölés — miatt büntetendő. A törvény a parbajozás tekintetében, bármennyire szentesíti is ezt a társadalmi szokás, a gyakorlatot nem fogadja el enyhítő körülménynek. Legalább elméletben nem. A bíróságok által követett gyakorlat persze egészen más képet nyújtott. Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy az olyan párbajok esetében, melyek nem voltak halálos kimenetelűek, csak nagyon ritkán emeltek panaszt. Ha a felek egyike a párbajban meghalt, ellenfele ellen, ha ez meg nem szökött, — mert Angliában bűnügyekben nem ismerik a makacssági eljárást — megindították a büntető eljárást. Ha azonban a párbaj szabályszerűen ment végbe, a tárgyalás és ítélethozatal valóságos bohózattá fajult. A párbajról szóló monográfiákban felsorolt esetek jelentékeny részét Anglia szolgáltatta. Az utolsó halálos kimenetelű párbaj, melyben mindkét fél angol volt, Angliában 1845-ben íolyt le, az ellenfelek tisztek voltak : az utolsó párbajt, mely nyilvánosságra jutott és melyben az egyik fél angol volt, 18Ű2-ben vivták (a felek Grammont herczeg és Dillon voltak). Milyen módja az elégléteinek lépett a párbaj helyébe ? Semmi olyan, ami már azelőtt is nem létezett! Blacstonenak az a nézete, hogy a párbajt csak egyenértékű elégtételnyujtás pótolhatja, direkt értelemben nem valósult meg. Aki objektív ítéletet alkot magának, nem állithatja, hogy az előkelőbb társadalmi osztályba tartozó angol az előbbi nemzedékhez hasonlítva, gyávább lenne ; éppen oly kevéssé lehet azt állítani, hogy becsületérzése — a szó nemesebb értelmében — eltompult volna, ámbár talán kevésbé érzékeny természetű, mint a többi európai államok hasonló társadalmi állású urai Az is kétségtelen, hogy a társadalmi érintkezés módja feltűnően javult a párbaj megszűnte óta eltelt időben, ámbár bajos volna bebizonyítani, kogy ez éppen a párbaj megszűntének a következése, hanem talán annak köszönhető inkább, hogy a szeszes italok mértéktelen fogyasztása megszűnt és az általános műveltség nagy mértékben terjedt. Az ujjlenyomat. A londoni rendőrség mult évi működéséről most megjelent évi jelentés sok érdekes részletet tartalmaz. A jelentés szerint a büntettek száma az 1902. évben emelkedett. 112.205 letartóztatás történt, vagyis 2671-el több, mint az előző évben, de viszont azoknak az eseteknek a száma, amelyekben a bűnöst kiderítették, 3455-el emelkedett. Az egész évben egyetlen gyilkosság sem fordult elő, melynek tettesét fel nem kutatták volna. A jelentésből kitűnik, hogy a detektív oszi tályban alkalmazott tudományos módszerek feltűnő módon javultak. Mindenekelőtt mellőzték a személy! azonosság megállapításánál a fáradságos és bonyolult I anthropometrikus rendszert, melyet az ujjlenyomatokra alapított módszerrel helyettesitettek. Ennek a módszernek sikerei meglepők és a tettesre nézve többnyire lesújtó hatással voltak. Habár ezt a rendszert tudományosan szabályozott módon csak az év második felében alkalmazták teljes mérvben, amennyiben az év első 6 hónapjában inkább "csak kísérleteztek vele, — máris 1722 bűntettesnél lehetett a személyazonosságát megállapítani, az antrhropometrikus módszer 462 esetével szemben. Ennek a rendszernek az alkalmazása Galton Francis-nak köszönhető, aki erről a kérdésről 1892-ben figyelemre méltó munkát irt. Már ősrégi időkben Indiában, Chinában és Egyptomban a hüvelyk-, vagy más ujj lenyomatát .aláírás" gyanánt alkalmazták az okmányokon ; de Galton volt az első, aki megállapította, hogy az ujjak hegyén bizonyos vonalok változhatlan kombinácziókat képeznek, amelyek az egész életen át nem változnak. Az eljárás a következő : a letartóztatott ujjait egy nyomdafestékkel itatott festékpárnára nyomják, minek folytán vékony festékréteg tapad az ujjaikra; festékes ujjaikat azután egy papírlapra nyomják, amelyre az illetőnek nevét és a személyére vonatkozó egyéb adatokat feljegyzik. Az igy készült ujjlenyomatokat bizonyos, pontosan meghatározott szabályok szerint osztályozzák ; az egyes osztályok alosztályokra vannak osztva, ami által valamely gyanús egyén uj iáinak lenyomata nagyon könnyen összehasonlítható. Ezt a rendszert gyakorlatilag először az indiai rendőrség alkalmazta és az eredmény annyira meglepő volt, hogy később a Scotlandyardban a londoni rendőrség is behozta. Most már Angliában mindenütt alkalmazza a rendőrség ezt a kitűnően bebevált rendszert, melynek értékét a legújabban a következő eset is beigazolta : Egy betöréses lopás miatt vádlott egyén tettének mentségéül azt hozta fel, hogy éhezett és azt állította, hogy ez az első büntette ; az ügy rendes lefolyásánál fogva, töredelmes valomása következtében fel is mentették volna, de ujjainak lenyomatából kiderítették, hogy nemrégiben szabadult a yorkshirei fogházból, ahol lopás miatt reárótt büntetését töltötte ki ; — ennek folytán most újólag három hónapi fogházra Ítélték. — Indián bíróság. Oklahoma területén a poncza és otoe indiántörzsek kihágási és pörös ügyeit a minden szombaton összeülő telivér indián bírák intézik el, kik ez alkalommal csak az indián nyelvet használják és büszkén viselik tisztségüket. Ezért aztán havi tíz dollár fizetést kapnak. Három bíró itél, kiknek főnökét „Kis Katoná"-nak s a két biró egyikét „Durva Arcz"-nak s a másikat „Nagy Vadlud"-nak hívják. Ezek mind tősgyökeres indián nevek. Az államügyész és vádló indián, a felügyelő amerikai : Noble őrnagy. A legutóbbi szombatok egyikén is együtt ült az indián bíróság; szó nélkül hallgatta az őrnagy vádjait és komolyan nézegette a vádolt indiánokat, hatalmas füstfelhőket eregetve szivarkáikból és pipáikból. — Négyszemü, jöjj előre! — hangzott a vádló őrnagy szava és ekkor a szarvasbőr ruhában, mokaszinokban és vörös filanel felső testtakarókban egy óriás