Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 24. szám - Az orvos joga

24 BZ. Magyar Jogász-Ujság 477 talpalják a csizmáját, hogy jól lépjen az országúton. Hát nem szép az ilyen élet? A. De hát a becsület, a tisztesség ? B. A becsület ? mi az isten csodája ez ? soh'se láttam én ilyet ! — Erre a kijelentésre a gazda jónak látta a beszélgetést abba hagyni. Mikor fogja a törvényhozás is belátni azt, amit ma már minden csavargó belát, hogy a szabadságvesztés sokat veszitene kellemes voltából, ha minden rab a büntetés megkezdésekor és kitöltésekor huszonötöt kapna, (de nemcsak a csavargók, hanem a közönséges csalók is) ? És mikor fogják belátni, hogy a foglyok iránti túlságos humanizmus igazi sorscsapás a társadalomra nézve ? És mikor fogják belátni, hogy abból, aki nem ismeri a „becsületet", ezt kiölni sem lehet? Egy szolgabíró. — Az osztrák egyetemek látogatottsága. A hallgatók száma az osztrák egyetemeken az utóbbi három év alatt jelentékenyen emelkedett. Mig az előző években a hallgatók száma évenkint alig 100-al emelkedett, 1899. óta ez az emelkedés majdnem 4000-et tesz ki. Az 1900. év végén ugyanis az összes osztrák egyetemek hallgatóinak száma 16.775 volt, holott az 1902/903. tanév első félévének végén már 20.035-re rúgott a számuk. Tanügyi és akadémiai körök ezt a feltűnő emelkedést annak tulajdonítják, hogy az utóbbi időben számos középiskolát állítottak fel, nem annyira valóságos szükség, mint inkább nemzetiségi kívánalmak kielégítése czéljából. Figyelmet érdemel ez a körülmény, hogy az emelkedés legnagyobb része a bölcsészeti fakultásokra esik, holott a kilenczvenes évek közepe táján éppen a bölcsészettanhallgatók száma apadt a legnagyobb mérvben ; az orvostudományi karon visszaesés észlelhető, csak a hittudományi és jogi kar fejlődik normálisan. A bölcsészettanhallgatók száma az utóbbi 2 évben 2830-ról 6176-ra emelkedett; az emelkedés nagy része a prágai cseh egyetemre, továbbá a lembergi és krakaui lengyel egyetemekre esik. Érdekes, miképen fejlődött a nők egyetemi tanulmányainak ügye az utolsó két évben az osztrák egyetemeken. A nők a hittudományi kar kivételével minden karra beiratkozhatnak. Az utolsó két évben 2517 nő iratkozott az egyetemre ; ezeknek legnagyobb része, vagyis 2107-en a bölcsészeti karra iratkoztak be. — Büntetőjogi kuriózumok. 1. Valaki abban keresi örömét, hogy egy kunyhónak szalmafedelét meggyújtsa ! Alig hogy ez neki sikerült, mindjárt el is oltja azt! Barátja, kinek ez a dolog tetszik — ugyanezt akarja tenni. Amint azonban a gyújtót a tető szalmájához akarja érinteni, a szél eloltja azt. Utóbbi a gyújtogatás bűntettének kísérletében válik bűnössé (büntető törvénykönyv 65. §.), mig barátja, kinek a gyújtogatás sikerült, a 427. §. alapján büntetlen. II. Egy pék, legényét süteményekkel egy vevőjéhez küldi. A legény útközben megéhezik és megeszik a süteményekből egy darabot. A büntető törvénykönyv 356. §. szerint a sikkasztás vétségét követi el. Egy másik legény látja az előbbit süteményt vinni, annak kosarából kilop egy darabot. Ez a kihágásokról szóló büntető törvénykönyv 126. §. alapján csak kihágást követ el. Pedig általában a lopás súlyosabb bűncselekmény, mint a sikkasztás. * III. Egy tanú a budapesti büntető törvényszék elölt hamis esküt tesz. Mielőtt ellene feljelentés történt volna, avagy ellene ennek folytán vizsgálat indult volna meg, elhatározza, hogy esküjét visszavonja és e czélból a büntető törvényszék épületébe megy. Tévedésből a büntető törvényszék helyett az azzal szomszédos ügyészségnél vonja vissza hamis vallomását. Később vád alá helyeztetik és el is Ítéltetik, mert az ügyészség és a büntető törvényszék két külön hatóság. (Büntető törvény 225. §.) * IV. A. és B. egy szobában két leszegezett doboz szivart találnak. A. egy egész dobozt magával visz és azt eladja. B. nem akar ily telhetetlen lenni, feltöri tehát a szivardobozt és csak 50 darabot vesz el belőle. A. egyszerű lopás miatt, a szerényebb B. azonban betöréses lopás miatt Ítéltetik el. (). — Adomák Mommsen tanárról. Mint minden nagy emberről, Mommsenről is számos adomát jegyeznek fel, annál is inkább, mert a híres történetíró nem kis mértékben volt szórakozott; igy például azt állítják róla, hogy egyszer az utczán síró gyermekkel találkozott, — megállott és megkérdezte, hogy miért sir. A gyermek pedig, akinek könyei a jószívű tudóst meghatották, nem volt más, mint Mommsennek saját fia ; — hogy nem ismerte meg az első pillanatban saját fiát, annak mentességéül szolgálhat az a körülmény, bogy az isten nem kevesebb, mint 16 gyermekkel áldotta meg a nagynevű tudóst. Mommsen humorát jellemzi a következő eset. Mikor III. Napóleon császár könyvet irt Caesárról, meghívta Mommsent Párisba, hogy egyes kérdésekben kikérje tanácsát. Mommsen el is ment Párisba. Mikor azután a Caesárról irt munka, — mely egyáltalában nem volt sikerültnek mondható — megjelent, Mommsen kritikája csak annyiból állott, hogy egy atyától, ki tanácsot kér tőle, hogy megveheti-e ezt a könyvet a fiának, azt kérdezte hány éves a fia? „Tizennégyéves !" „Akkor még meg veheti ; ha egy évvel idősebb volna, akkor már nem volna neki való". Amikor egy fiatal tudós 1887-ben értesítette őt azokról a régiségekről, amelyeket Svájczban végzett ásatások alkalmával talált, Mommsen csak annyit válaszolt: „Turkáljon csak tovább !" Gyakran megesett vele, hogy azokat a leveleket, amelyeket reggel magával vitt, hogy a postaszekrénybe dobja, este a lakása ajtaján levő levélszekrényben találta meg, ahová azokat szórakozottságában bedobta. Egyszer betért egy borbélyhoz, hogy haját levágassa. Amikor a borbély a munkával elkészült, Mommsen felállott, a tükörbe nézett, azután újra leült a következő szavakkal : „Nagyon rövidre vágta a hajamat, vágja hosszabbra"- Egy alkalommal szolgája dolgozószobájában tálalta fel az ebédet. Figyelmeztette urát, hogy már tálalt. Mommsen azonban annyira el volt merülve a munkába, hogy nem figyelt a szolga szavára, hanem tovább dolgozott. Rövid idő multán a szolga behozta a második fogást, de az első*fogás még érintetlen volt. Ekkor a szolgának pokoli ötlete támadt. Letette a második tál ételt, az elsőt pedig kivitte és jóizüen elfogyasztotta. Ugyanígy történt a második és harmadik fogással is. Néhány órával később a tanár érezte, hogy korog a gyomra. Lement a konyhába és bosszúsan kérdezte : „Miért nem hozza már az ebédet ?"