Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 24. szám - Az orvos joga

476 Magyar Jogász-Ujság li. évf. folyamán a gyámhatóság határozata értelmében a kir. közjegyző által kirendelt ügygondnok dijának és költségének megállapítására a kir. bíróság vagy a gyámhatóság van-e hivatva ? A kir. minisztérium C.s. I. örökösödési ügyében a kir. belügyminiszter és a budapesti kir. Ítélőtábla, továbbá a budapesti I—III. ker. kir. járásbíróság és Temes vármegye árvaszéke között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 190,'i. évi május hó 20. napján tartott tanácsában vizsgálat alá vévén, az 1869 : IV. t.-cz. 25. §-a alapján a következőkép Jitittírozott: Ebben az ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok : Id. Cs. I. földbirtokos, b-i lakos hagyatéki ügyében Temes vármegye árvaszéke az 1899. évi szeptember hó 9-én 16.582/99., 19.375/99., 24.419/99. szám alatt hozott határozatával elrendelte, hogy a hagyatékban érdekelt kiskorú Cs. I. és kiskorú Cs. J. részére a hagyaték tárgyalásával megbízott dr. H. K. kir. közjegyző ügygondnokot rendeljen, mert érdekük egymásnak és a hagyatékban szintén érdekelt gyámanyjuknak, özv. id. Cs. I.-né .1. T.-nek érdekével ellenkezik. A kir. közjegyző ehhez képest az 1899. évi deczember hó 27-én kelt jegyzőkönyv szerint kiskorú Cs. I. részére K. L., kiskorú Cs. J. részére pedig dr. M. Gy. b. ügyvédeket ügygondnokul kirendelte. Minthogy a nevezett ügygondnokoknak tiszte a kiskorúak nagykorusitása következtében megszűnt, az idézett jegyzőkönyben a hagyatéki bíróságot arra kérték, hogy részükre az iratok tanulmányozásáért, kivonatolásáért és egy megjelenésért fejenként száz korona ügygondnoki dijat állapítson meg. A budapesti I—III. ker. kir. járásbíróság 1901. évi február hó 14-én 1898. Ö. 173/24. sz. a. és 1901. évi márczius hó 11-én 1898. Ö. 173/25. sz. a. kelt végzésével az ügygondnoki dijat nem állapította meg, mert az ügygondnoki kirendelés a gyámhatóság rendelkezésére történvén, a dij megállapítására az illetékes. Az elsőbiróság végzése ellen K. L. ügygondnok felfolyamodást nyújtván be, a b-i kir. Ítélőtábla 1901. évi október hó 31-én 3652/P. 901. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság végzését helybenhagyta indokai alapján és azért, mert a hagyatéki bíróság hatásköréhez az 1894: XVI. t.-cz. 123. §-ának világos rendelkezéséhez képest csakis a zárgondnok, a 90. és a 114. §. szerint kirendelt ügygondnok és hagyatéki gondnok, végül a 80. §. értelmében a gondnok és ügygondnok dijának és költségének a megállapítása tartozik és igy az 54 , 62, G3. és 65. §. esetében a gyámhatóság által kirendelt ügygondnok dijának a megállapítása a gondnokolt gyámhatóságának a hatáskörébe tartozik. Az ügvgondnokok azután 1901. évi márczius hó 13-án 13.470. és 1901. évi deczember hó 6-án 44 578. sz. a. Temes vármegye árvaszékéhez fordultak dijuk megállapítása végett, az árvaszék azonban 1902. évi február hó 8-án 31 535. 44.578/1901. sz. a. hozott véghatározatával a kérelmeknek nem adott helyet, mert a hagyatéki eljárás folyamán felmerült ügygondnoki dijak megállapítására a hagyatéki biróság van hivatva. Ezt a határozatot Temes vármegye közigazgatási bizottsága K. L. felebbezésére 1902. évi május hó 15-én 1551/k. b. sz. a. helybenhagyta, a belügyminiszter pedig a másodfokú határozat ellen K. L. részéről benyújtott felülvizsgálati kérelmet az 1903. évi február hó 21-én 30.232/V. a sz. a. figyelembe nem vette. E szerint K. L. kérelmére nézve a kir. belügyminiszter és a budapesti kir. Ítélőtábla, dr. M. Gy. kérelmére nézve pedig a budapesti I—III. ker. kir. járásbíróság és Temes vármegye árvaszéke között hatásköri összeütközés esete merült fel, a melynek elintézéséül a kir. biróság hatáskörét kellett megállapítani: mert az 1894: XVI. t.-cz. 123. §-a és különösen ennek a §-nak a negyedik bekezdése nem enged kétséget az iránt, hogy a hagyatéki eljárás folyamában felmerülő minden dij és költség megállapítása a hagyatéki biróság hatáskörébe tartozik, tehát olyan ügygondnok dijának és költségének megállapítása is, a kit a gyámhatóság rendelkezésére neveztek ki. Támogatja ezt az álláspontot az is, hogy a születendő végrendeleti utóörökösök gondnokságának elrendelését és a gondnok kirendelését a 128. §-ának negyedik bekezdése a gyámhatóság hatáskörébe utalja s ennek ellenére az ilyen gondnok dijának a megállapítása a 123. §. harmadik és negyedik bekezdésének világos rendelkezése értelmében a hagyatéki biróság hatáskörébe tartozik. (17.025/1903. I. M. sz.) — Miért vannak a börtönök és fogházak mindig megtelve? Erre a kérdésre érdekes világot vet az alábbi párbeszéd, mely nemrégiben egy gazda és egy napszámos között folyt le. A napszámos egyike azoknak az alakoknak, akik az országutat és a börtönt tekintik igazi otthonuknak, a munkát azonban csak néha-szükséges rossznak tartják, iá. (gazda): Ugyan mondja csak, hogy van az, hogy kend életének legnagyobb részét a börtönben tölti? Nem jobban tenné-e, ha mint becsületes ember, szabadon élne ? B. (a napszámos) : Látja, gazd'uram, ha jobban ismerné az élelünket, nem kérdezne ilyet. Hát hol van jobb sorunk, mint a börtönben ? Ha rongyosan csavarog az ember és a féreg eszi a testét, hát csak lop valamit, vagy beveri valakinek az ablakát, akkor azután mindjárt a hűvösre kerül, ahol érzi, hogy ember, A biró urak többnyire jó emberek és ritkán csapnak lármát. A börtönben megmosdatják, megfürösztik az embert, tiszta ruhát adnak, rá, az élet is megjárja és sétálni is megyünk. A munka csak gyerekjáték. No meg jó társaság is akad és ha a börtönőr gavallér ember, behunyja az egyik szemét, ha hébe-korba egy kis pálinkát is behoznak a rabnak. Egy szóval jól élünk a börtönben. A múltkoriban behoznak egy fiatal embert, mert agyonverte egy parasztembernek a kutyáját. Szegény, eleinte egy kicsit szepegett. Amikor azután szabadon eresztették, már máskép vélekedcll és tudom, hogy nemsokára egy másik kutyát is agyon fog ütni, csakhogy ujrá bevigyék. Igen, ha az emberre, amikor beviszik és amikor elbocsátják, mindig 25 botot mérnének, a dolog komiszabb lenne és az ember jobban vigyázna magára ; de ugy, ahogy ma történik, bolond az, aki agyondolgozza magát, hogy megélhessen ! A. De hát mi van a fekhelylyel ? Hiszen a padló meg a prics fene kemény lehet! B. Soh'se higyje gazd'uram, akit nem bánt a lelkiismeret, az nyugodtan alszik. Azután meg az teszi, hogy mihez szokott az ember. Már mi jobban alszunk a pricsen, mint gazd'uram a puha ágyában. A. De gondolja meg, mégis csak jobb lenne, ha rendesen élhetne és keresne valamit, hogy néha napján egy kis mulatságra is teljen! B. Téved gazd'uram, ha azt hiszi, hogy abból nekünk nem jut. Aki megkívánja, annak része lehet benne és ugy tesz, ahogy én tettem mult évben. Elmentem N.-be a piaczra, hát eljött egy gazda és azt mondta: „Jöjjön kend velem aratni, kap egy pengő forintot egy napra". Hát elmentem. Az ember dolgozik, mig pár forint van a zsebében, akkor aztán elmegy a legközelebbi városba „mulatni". Amikorára a pénze elfogyott, rendesen be van verve a feje, vagy eltörték a kezét és elviszik a kórházba. Ott megint megfürösztik, tiszta ruhát adnak rá, ételt is kap, az irgalmas nővérek pedig áldott jó lelkek, hát csak megvan az ember egy darabig. És amikor eleresztik, még meg is