Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 24. szám - Az orvos joga

24. BZ. Magyar Jogász-Ujság 475 a másik féltől a jegyesség idejében váltolt leveleket visszakövetelje, — ha csak a másik fél ezeket a levelekel nem ravasz fomlorlaltal szerezte meg, amely esetben a visszaadás iránti kötelezettséget a Tervezetnek 1077. §-a állapítja meg — nemmel kell felelnünk. Mindenek előtt hiányzik ugyanis a dologi igény. Mert az általános felfogás szerintvalamely levélnek az Írója, azon tényével, hogy a levelet elküldte, lemond a levelet tartalmazó papiroshoz való tulajdonjogáról, hacsak valami módon — például az által, hogy a levélben annak visszaküldését kéri -- kifejezetten nem nyilvánítja azt az akaratát, hogy a tulajdonjogot fentartja magának. Ha a levél ilyen jogfentartást nem tartalmaz, — aminthogy azokban a levelekben, melyeket jegyesek irnak egymásnak, csak a legritkább esetben fordul elő ilyen kikötés, — a levél elküldése által a levélpapiroshoz való tulajdonjog a Tervezet 625. §-a értelmében a cziinzettre ruháztatik át. A szellemi tulajdon joga azonban azután is a levél íróját illeti meg, aki ennek folytán bármely harmadik személynek megtilthatja a levélnek mekhanikai uton való sokszorosítását. A jegyesek között váltott leveleknek bizalmas jellege föltételezi a czimzettnek azt a kötelezettségét, hogy ezeket a leveleket, különösen az eljegyzés fölbontása után, diszkrétül kezelje és ennek a kötelezettségnek megsértése eseileg megállapíthatja a másik félnek kártérítési igényét. A levelek tulajdonosa azonban mindemellett is a czimzett. A levelek írója tehát tulajdoni keresettel nem követelheti a czimzettől a levelek visszaadását. De a levelek visszaadása iránt obligatorius kötelezettség áll fönn. Igaz ugyan, hogy az 1894 : XXXI t.-cz. 1. és következő §-ai szerint az eljegyzés által a jegyesek között bizonyos jogviszony keletkezik, mely főképen a jegyesség felbontása esetében bizonyos jogigényeket biztosit a feleknek egymással szemben. Az erre vonatkozó összes törvényes intézkedések azonban különleges intézkedések, melyek természetöknél fogva sem tűrnek meg tágabb értelmezést. A hivatkozott t.-cz. 3. §-a is eszerint csak szószerint értelmezhető. Ennek folytán ezen szakasz alapján nem követelhetők vissza a levelek még abban az esetben sem, ha ugyanaz az ok, mely a törvényhozást arra inditottta, hogy a jegyesség idejében és a a jegyesség jeléül adott ajándékokat visszakövelelhetőknek jelentse ki — a jegyesek között váltott levelek tekintetében is fenn forog, hanem csak abban az esetben, ha ezek a levelek is ajándékoknak vagy az „eljegyzés jeléül irottaknak"-nak volnának tekinthetők. Ez az eshetőség azonban nem áll fenn. Az eljegyzés jeléül adott tárgyaknak csak azok tekinthetők, amik a megtörtént eljegyzés külső jeléül szolgálnak, és mintegy bizonyítják a felek eljegyzési szándékának komolyságát, — mint például a jegygyűrű. Ámde a jegyesek levelezésének ilyen jellege nincsen. Ajándékozásról sem lehet szó az ilyen levélváltásnál, mert ezek a levelek, amennyiben különleges, már magában is értékes tartalmuk nincsen, éppen ugy, mint más levelek, csak eszmecserére vagy közlések továbbítására vannak szánva. Eszerint tehát csak eszmei, testetlen javakról lévén szó, ezek az ajándékozás fogalma alá már csak azért sem vonhatók, mert nem járnak anyagi gazdagodással. Igaz ugyan, hogy eltekintve az eszmecserétől és közlésektől, a levélpapiros tulajdonjoga is átszármazik a czimzeltre. Csakhogy a papiros mindenkor csak eszközül szolgál a levélírásnál kizárólag szem előtt tartott eszmei czélok elérésére. Azon kivül pedig a levélpapiros a levél megírása által rendeltetésének megfelelő módon felhasználtatik és alkalmatlanná válik rendeltelésének megfelelő további felhasználásra. Az az érték tehát, amely a levél elküldése által a czimzett tulajdonába megy át, a teleirt papirosnak számba nem vehető értékére szorítkozik, mert az a pretium affectionis, amelylyel a levél a cz.imzettre nézve bír, jogi elbírálás alá nem eshetik. Vájjon ezáltal nem áll-e be vagyonátruházás, annak elbírálása aligha szükséges; mert kétségtelen, hogy sem a levélíró, sem a czimzett nem gondol ilyen vagyonátruházásra. Az ajándékozás azonban a Tervezet 1498. §-a szerint feltételezi, hogy az. egyik fél részéről beálló vagyoncsökkenés és a másik fél részéről beálló gazdagodás ugy az ajándékozó, mint a megajándékozott határozott szándékából és akaratából kifolyólag történjék. A jegyesek levélváltása tehát ebből az okból sem tekinthető ajándékozásnak és így elesik annak a lehetősége is, hogy az ilyen levelek az. 1894: XXXI. t.-cz. íi. §-a alapján lesznek visszakövetelhetek. Kérdés tárgya lehetne végül, vájjon nem forognak-e fönn ebben az esetben kondikezionális igények a Tervezet 1762. és következő §-ai értelmében. Erre is nemmel kell felelnünk. Itt is figyelmen kivül hagyható, vájjon a levélváltás következtében az egyik fél a másik fél rovására jogilag számbavehető módon gazdagodott-e! A gazdagodás semmi esetre sem történt sine causa. A vagyonátruházás jogalapját a levélírónak az az akarata képezi, hogy a czimzettel a levél tartalmát közölje, valamint az általános felfogás, mely szerint a levélíró a levél elküldése által a papiroshoz való tulajdonjogáról lemondott, illetve lemondási akaratát nyilvánította. Ezen jogalapon utólagos megszűnése kérdés tárgyát nem képezheti, mert ez a jogalap, mihelyt a tartalom közlése megtörtént, kimerült. Lényegtelen körülmény az is, hogy a levélíró a levél elküldésekor abból a feltevésből indult ki, hogy a czimzetthez való viszonya házasságra fog vezetni. Mert a levélírónak ez a később meghiúsult reménye a levél elküldésének inditó okául szolgálhatott ugyan, de nem volt a levélírásnak tulajdonképeni czélja. Ez a czél csak az lehetett, hogy a czimzett a levél tartalmáról tudomást szerezzen, amint tehát a levél rendeltetésének megfelelően a czimzettnek kezébe került, a levélíró czélját egészen elérte. A levél elküldésével elérni szándékolt eredmény be nem következéséről tehát szó nem lehet. Mindezek szerint, habár a jegyesség felbontása esetében a levelek visszaadását általában az illendőség parancsolja is, a levelek visszaadására való jogi kötelezettség nem állapitható meg. Dr. Kendi X. Ferencz. — A Magyar-Jogászegylet f. hó 5-iki teljesülésén Dr. Magyary Géza egyetemi tanár ily czimü előadást tartott: „A felülvizsgálat a polgári perrend törvényjavaslatában, a képviselőház^ igazságügyi bizottságának módositásai szerint". — A hatásköri judikaturából. Hatáskör megállapítása abban a kérdésben, hogy a hagyatéki eljárás