Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 24. szám - A védjegyjog reformja

'24. sí. Magyar Jogász-Ujság 469 Ausztriában törvényerejű rendeletben kihirdet­tetett, de nálunk, miután az uj vám- és keres­kedelmi szerződés, melybe felvétetett, törvény­erőt nem nyert, törvényen kivül, vagy merjük mondani, törvény ellenére hatályban van. Értjük azon megállapodást, mely szerint valamely védjegy érvényessége felett azon minisz­térium bir illetékességgel, melynek területén a védjegy előbb jegyeztetett be, és ezen határo­zat ér vényes ugy Ausztriára, mint Magyarországra. Minthogy pedig az ilyen védjegyek a közös védjegyek 90%-át képezik, bátran mondhatjuk, hogy a védjegyek 90% ban azon kérdés felett, vájjon Magyarországon érvényes-e egy védjegy, az osztrák kereskedelmi minisztérium dönt. Hiába akarjuk tehát a hazai termelést az osztrák konkurrencziától megvonni magyar véd­jegyek belajstromozása által, ha az osztrák kon­knrrencziának módjában áll hasonló védjegy belajstromozása által magát a magyar védjegy­hatóságok jurisdikeziója alól kivonni. S miután ugy bíróságaink, mint a keres­kedelmi minisztérium azon helytelen elvet köve­tik, hogy védjegybitorlásért azt, kinek fennálló védjegye van, még ha az későbbi is, büntetni nem lehet, előáll azon abszurd eset, hogy a magyar büntető bíróságok Ítéleteik alapjául ve­szik az osztrák minisztérium döntését és fel­mentenek, vagy elitélnek aszerint, amint az osztrák minisztérium fennállónak, vagy nem álló­nak mondott egy védjegyet. Szükségesnek tartjuk tehát annak kimon­dását, hogy a közös védjegyeknek Magyar­országban való érvényessége, vagy érvénytelen­sége felett csakis a magyar szabadalmi hivatal birjon illetékességgel. Megemlítvén, hogy a megújítandó vám- és kereskedelmi szerződésből kihagyandónak vél­jük azon passzust, hogy : ,,Az árujegynek, mustrá­nak vagymintának a két állam területén levő akár­melyik iparkamaránál történt letéteményezése és la jstromozása az illető részére mindkét fél területén törvényes oltalmat biztosit", óhajtandónak vél­vén, hogy ugy, mint a szabadalmaknál, csakis azon védjegy élvezzen védelmet, mely a magyar szabadalmi hivatalnál mint magyar védjegy be­jegyeztetett és igy minden védjegy bejegyez­hetősége és érvénye felett Magyarországban magyar hatóság, a szabadalmi hivatal döntsön. A törvényjavaslat hiányának tartjuk, hogy beosztván a védjegyeket a szabadalmi hivatalhoz, a szabadalmak megadásának rendszerét a véd­jegyekre is ki nem terjesztette. Védjegyügyekben ugyanis eddigi törvényeink szerint a bejelentési rendszer divik. Bárki, bárminő védjegyet bejelenthet és a kamara tartozik azt bejegyezni. A kereskedelmi minisztérium ugyan figyelmeztetheti a bejelen­töt, hogy védjegye egy korábban belajstromo­zotthoz hasonló (avis parealable), de ez platoni­kus intézkedés, mert a bejelentő azt a figyel­meztetést respektálhatja vagy sem, ha nem res­• pektálja, ugy a hatóságnak be kell lajstromozni egy oly védjegyet, melyet egy előbb bejegyzettre nézve sérelmesnek tart. A szabadalmi törvény elvetette a bejelen­tési rendszert és a felszólalási rendszert fogadta el. Helyes középút ez a bejelentési és elővizs­gálati rendszer között, de hiánya, hogy az ér­dekelték könnyen elnézhetik a szabadalmi beje­lentés közzétételét a hivatalos lapban és igy felszólalás hiányában a szabadalom megadatik. Elesik ezen nehézség a védjegyeknél, ahol az érdekeltek ismeretesek, t. i. azok, kik egy hasonló védjegyet már előbb belajstromoztak. Nézetünk szerint tehát helyes volna az avis prealable kibocsátását fentartani, de egyúttal meghonosítani védjegyügyekben is a felszólalási rendszert; hogy igy az érdekeltek jogaikat ér­vényesíthessék és már a bejelentésnél megaka­dályozhassák, hogy dolosus vagy culposus beje­lentések alapján jogok szereztessenek. A bejelentett védjegyek tehát kitétetnének, a kitételtől számított bizonyos határidőben bárki a védjegy megadása ellen felszólalással élhet, azonkívül a szabadalmi hivatal a felszólalási rendszer hatályosabbá tételére hasonlóság ese­tére a korábbi bejegyzőt figyelmeztetné. Nem helyeselhetjük a javaslat 6. §-át, mely szerint védjegytörlési ügyekben az Írásbeli kereskedelmi eljárás alkalmaztatik. Az Írásbeliség' némelyek szerint szüksé­ges, némelyek szerint nem szükséges rossz, te­hát kikerülhető, kikerülendő, Érthetjük az írásbeliséget a szabadalom­megsemmisítési ügyekben, ahol komplikált tek­nikai kérdések fordulnak elő, de nem helyesel­hetjük védjegytörlési ügyekben, melyeknél két védjegy hasonlósága képezi legtöbbször a kér­dés tárgyát, melynek eldöntése szóbeli tárgya­lás után minden nehézség nélkül eszközölhető. Épugy eldönthető szóbeli tárgyaláson azon kérdés is, vájjon egy védjegy szabadjegyet ké­pez-e vagy sem. Nem mulaszthatjuk ezen alkalmat, midőn a védjegyjogunk egészséges kiépítéséről van szó, hogy reá ne mutassunk azon pusztításokra, melyeket az uj bűnvádi perrendtartás ezen téren okozott. Emiitettük már, hogy mily fontossággal bir a kereskedőre és iparosra védjegye. Évtizedek megfeszített munkája nyilvánul sokszor egy véd­jegy populáritásában. A külföldi törvényhozások tehát a leg­messzebb menő védelmet nyújtják a védjegyjo­goknak. Németországban a védjegybitorlási ügyekben utolsó fórum a Reichsgericht, Fran­cziaországban a semmitőszék egyesitett tanácsa, tehát több, mint 40 bíró. Hazánkban a bűnvádi perrendtartás életbe­léptéig felebbezésnek volt helye, egészen a m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom