Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 24. szám - A védjegyjog reformja

468 Magyar Jogász-Újság II. évf. A védjegyjog reformja. Vájjon lehet-e még komolyan igazságügyi reformokról beszélni. Nem bir-e a nevetségesség látszatával,ha reformokat sürgetünk akkor, mikor az állam mindennapi szükségletei sem nyernek törvényhozási elintézést. Alig fog még valaki emlékezni arra, hogy a kereskedelmi minisztérium törvényjavaslatot dolgozott ki a védjegytörvény novelláris módosítására és ha lesz is valaki, aki ezen szerény pár sort elolvassa, aligha fogja annak egy betűjét is emlékébe tartani akkorra, mikor ez a törvényjavaslat a törvényhozás elé fog jutni. Bizonyos jogfentartásszerü kísérlet tehát az, ha kritikát gyakorolunk a törvényjavaslaton, napirenden akarván tartani azt a kérdést, mely a legsürgősebb reformra szorul. A törvényjavaslat legfontosab intézkedése, hogy elvonja a védjegypereket a kereskedelmi minisztérium döntése alól. A védjegy jelentőségét csak azon szellemi tevékenység által nyeri, melyet az iparos és kereskedő kifejt, hogy védjegye a nagyközönségnél ismertté váljak s hogy a vevő előtt az áru specziálizáltassék, mint bizonyos kereskedő, vagy iparos áruczikke, illetve produktuma és igy egy bizonyos védjegygyei ellátott árut kívánjon vásárolni. Másrészt a védjegy kiegészítése a kereskedő czégének. popularizálása kereskedői nevének. Mindkét szempontból tekintve, tehát a védjegy a kereskedő tu'ajdonanak, vagyonának részét képezi. Már pedig a tulajdon, a czég birtoka oly kérdések, melyek feleit a bíróság kell, hogy illetékességgel bírjon s nem tartozhatik az adminisztratív hatóságok jogkörébe, melynek hivatása a törvényhozás előkészítése, nem pedig a törvénynek birói alkalmazása. Minden esetben, midőn az adminisztratív hatóság a birói hatáskörbe belevág, csorbítja a polgárok azon garancziáit, melyet csak egy független bíróság nyújthat és igy örömmel kell üdvözölnünk minden törvényalkotást, mely visszahelyez a bírósághoz tartozó kérdéseket természetes jogkörébe és igy örömmel üdvözöljük az előttünk fekvő törvényjavaslatot is. A kérdés már most, melyik birói hatóság az, amely erre jelen esetben leginkább hivatott és erre nézve kétségtelenül a leghelyesebb feleletet a törvényjavaslat adta meg, midőn hozzácsatolja a védjegyügyeket azon birói hatósághoz, amely a birói függetlenséggel ép ugy fel van ruházva, mint a többi bíróságok, de azonkívül az ipari szellemi tulajdon kérdésével specziálisan foglalkozik, t. i. a szabadalmi hivatalhoz. A szabadalmi hivatalhoz utalvák a védjegyügyek Európa legtöbb államaiban : Németországban, Angliában, valamint az Egyesült-Államokban. A jurisdikczió pedig majdnem minden államban vagy a szabadalmi hivatal, vagy pedig más bíróság kezében van. A védjegyügyekben egyedül Ausztria-Magyarországban jár el adminisztratív hatóság, a kereskedelmi minisztérium, birói jurisdikczióval. A peres eljárás, ugy az osztrák, mint a magyar kereskedelmi minisztérium előtt egyáltalában nem felel meg a modern perjog szabályainak. Nélkülözi a nyilvánosságot az egész vonalon, hosszadalmas és nehézkes. Helyesnek tartjuk tehát a védjegypei éknek a szabadalmi hivatalhoz utalását és nem lehet kifogásolnunk azt sem. hogy a védjegyek bejegyzését ezentúl a szabadalmi hivatal lesz hivatva eszközölni. Mert szükséges, hogy ugyanazon hatóság döntsön a védjegy bejegyezhetősége és érvénye felett. Miután az eddig dívó rendszer mellett is a kamarai bejegyzések egy központi védjegylajstromba vezettettek be, a bejegyzéseknek a szabadalmi hivatal által történő eszközlése hiábavaló munkát takarit meg és a bejegyzésnél befolyó összegek hasznosan a szabadalmi hivatal bejelentő osztályánál szükségessé válandó személyszaporitásra lesznek fordíthatók. Azon lehető ellenvetés, hogy a kereskedelmi és iparkamarák a bejegyzések tekintetében könnyebben hozzáférhetők, mi jelentőséggel sem bír, mert Budapesten, ahol a védjegyek leginkább belajstroíuoztatnak, egyképen kényelmes a bejegyzésnek akár a kamaránál, akár a szabadalmi hivatalnál való bejegyzése, vidéken pedig a bejegyzések oly csekélyek, — alig 100 — hogy a postárd adás kényelmetlensége ép oly kevéssé vehető számításba, mint a szabadalmi bejelentések eszközlésénél. Mi tehát abban, hogy a védjegyek bejegyzése és érvényessége felett a szabadalmi hivatal dönt, jelentős haladást látunk ugy a védjegyjogok biztonsága tekintetében, mint pedig azon szempontból, hogy védjegyügyünk függetlenittessék az Ausztriával való kapcsolattal ép ugy, mint a szabadalmi ügyek. Erre nézve azonban, sajnos, a törvényjavaslat csak a külső keretet nyújtja. Azon materiális jogszabály, hogy az Ausztriában bejegyzett védjegy Magyarországra is hatálylyal bír, ezen javaslat által nem érintetik. Igaz ugyan, hogy ezen hatálylyal szemben azzal érvelnek, hogy hiszen a Magyarországon bejegyzett védjegy Ausztriában is hatálylyal bir, de ez a paritás csak látszólagos, mert tudjuk, hogy mily elenyésző csekély a Magyarországon kezdeményezett védjegy az Ausztriában kezdeményezettekkel szemben. Valóságos sérelemmé válik ezen anomália, ha azon megállapodást vesszük fontolóra, mely a két állam kereskedelmi kormánya között a közös védjegyek tekintetében létrejött, mely