Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 24. szám - Eljárás házassági ügyekben

24. sz. Magyar Jogász-Ujság 467 sági életközösség megszűnte utáni lakhelye az esetek legnagyobb s túlnyomó részében ugy is azonos lesz azzal a helylyel, ahol a házasfelek együtt éltek, mert többnyire a nő az, ki férje házát elhagyja s a foglalkozásánál fogva többnyire helyhez kötött férj az, ki eddigi lakhelyét továbbra is megtartja. Ezen illetékességi szabályhoz képest mondja ki s állapítja meg továbbá a Tervezet 650. §-ában a birói békéltetésre, 653. §-ában pedig a házassági életközösség helyreállitására felhívó birói meghagyásra nézve eljárni hivatott bíróság illetékességét is, midőn ezen előzetes birói cselekmények végzésére is a házassági perre nézve illetékes bíróságot jelöli ki. A 648. §-ban a Tervezet a 95. §-ban körülirt azon általános szabály alól, hogy „törvényszékek előtt a félnek ügyvéd által kell magát képviseltetnie", kivételt állapit meg, mert a Tervezet szerint házassági perekben nemcsak a törvényszék előtt, de a felebbezési biróságnál is a felek perbeli cselekményeket személyesen végezhetnek. A keresetet jegyzőkönyvbe mondhatják, más kérelmet s nyilatkozatot szóbelileg terjeszthetnek elő. Ügyvédi kényszer tehát nincs s csupán az esetre, ha a felek személyesen el nem járnak, van a kötelező ügyvédi képviselet a fenti cselekményeknél. Ügyvédi kényszer csak a felülvizsgálati eljárásnál és a bíróságokhoz a felek által benyújtott Írásbeli beadványnál van. Ezen képviseleti szabályok pedig nagyrészt teljesen az eddigi eljárást követik s csupán a kereset beadásánál engedik meg még azt is, hogy a keresetet a fél személyesen terjeszthesse elő. Ezen kivételes intézkedésre nézve a Tervezet indokolása által felhozott érveket, — nézetem szerint — azonban nem lehet alaposaknak elfogadnunk. Nem indokolja pedig a kivételt első sorban az eddigi gyakorlat eredménye sem, amely éppen az ellénkező tapasztalatot mutatja. Az eddigi gyakorlat tapasztalatai alapján ugyanis épen azt konstatálták, hogy a házassági perekben nagyon is szüksége van a félnek a jogi ismeretekkel rendelkező ügyvéd támogatására. I Áll ez pedig első sorban a kereset előterjesztésére nézve, amely jogi képzettség nélkül — úgyszólván — teljesen lehetetlen, hiszen még az ügyvédek által előterjesztett keresetlevelekben is mindennapi, hogy jogilag lehetetlen petitumokat adnak elő. midőn válóperekben egyszerre kérik a Házassági Törvény 77. és 80. §§-ai alapján a házasság fölbontását. Ennyivel tehát az uj javaslat még az eddigi gyakorlatnál is kedvezőtlenebbnek tekintendő s nézetem szerint az igazságügyi bizottságnak és az országgyűlés plénumának lesz hivatása e részben a korrektivumot gyakorolni oly módon, hogy a házassági perekben, melyekben oly fontos köz- és magánérdekek forognak koczkán, épen az ügyvédi kényszert mondja ki, mert e helyütt a kivétel mivel sem indokolható, sőt egyenesen káros. A felek érdeke és a bíróságoknak az alaptalan és hibás alapon indított keresetektől leendő megóvása egyaránt kívánja ezt. Mint teljesen uj s az eddigi gyakorlat egyik intézményét megszüntető intézkedése a Tervezetnek, midőn 649. §-ában az eddig kötelezöleg előirt házasságvédői intézmény helyébe — a házassági perek közjogi természetét véve alapul, a királyi ügyésznek valamennyi perben ingerencziát biztosit s ennek hatáskörét az eddigi házasságvédői intézmény hatáskörével nagyban egyezőleg állapítja meg. A kir. ügyész valamennyi házassági perben felléphet a házasság fentartása érdekében, a semmiségi perben azonkívül mint fél is szerepel, még ha a keresetet nem is ő inditotta. Mindenesetre helyesnek kell pedig tartanunk a házasságvédöi intézmény ily megszüntetését s helyébe a kir. ügyészi közreműködés megállapítását. A házasságvédői intézmény egyáltalában nem felelt meg rendeltetésének, gyakran épen teljesen felesleges volt s csak a perköltséget szaporította. A közérdek védelméről sokkal helyesebben gondoskodik azért a Tervezet, midőn a kir. ügyész közreműködését nem irja elő kötelezőleg, csak lehetségessé teszi a kir. ügyésznek, hogy a közérdek védelmében fellépjen, ha azt szükségesnek tartja s jónak látja. E végből vele minden irat s határozat közlendő. A kir. ügyésznek biztosított ezen beavatkozási joggal a Tervezet eleget tesz — és pedig a felek szempontjából is igen czélszerüen, amenynyiben a kir. ügyész beavatkozása a per költségeit nem fogja szaporítani, — azon elismert elv érvényesülhetésének, hogy az államnak kétségkívül joga van az ő közreműködésével létrejött házasság fentartására ügyelni, azt lehetőleg védeni ; másrészt pedig annak megszüntetését követelni ott, ahol — mint a semmisségi pereknél — a házasság czélja, rendeltetése vagy az erkölcsiség kívánja, hogy a házasság fenn ne álljon. Eddig az egyházjogból átvett házasságvédői intézmény volt hivatva a házassági perekben a közérdek szempontjából a házasság fennállását védelmezni. A tapasztalat szerint azonban a gyakorlatban ugy a bíróságok, mint a felek csak nyűgnek, munka- és költségszaporitásnak tekintették a házasságvédő közreműködését, akinek kirendelése és meghallgatása semmisség terhe mellett volt előírva. Erre azonban legtöbb perben semmi szükség sincsen s azért nagyon helyesen van a Tervezetben, nézetem szerint, a kir. ügyésznek fakultatív beavatkozási joga megállapítva s lehetövé téve. Dr KMy I$tván budapesti ügyvéd.