Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 1. szám - Kodifikáczionális szemle - Kodifikáczionális szemle

22 Magyar Kodifikáczió II. évf. 15. §-a 2. bekezdésének az analógiájára: a sokszorosítást személyes használatra ugyanis megengedi, ha annak nem az a czélja, hogy a mü bevételi forrásként szerepeljen. Közérdekből más korlátozásoknak is alá van vetve a szerző : a tervezet 10. §-a kimondja, hogy valamely megjelent miinek egyes példányokban technikai, művészeti, tudományos vagy oktatási czélokra való sokszorosítása meg van engedve. Az u. n. vetített képekre azonban ez a kivétel ki nem terjed, azért, mert azokat az indokolás nem tekinti sokszorosításnak : ilyenek közszemlére tétele egyáltalán nem esik szerzői jogi korlátozás alá. 3. A jogvédelem harmadik fokozása abban áll, hogy a tervezet elejti azt a korlátozást, hogy az ipari termékekkel kapcsolatos fényképészeti müvek szerzői jogi oltalommal nem bírnak. A jelenleg érvényben levő törvény 4. §-a értelmében a fénykép nem élvez szerzői jogvédelmet, ha ipari termékkel kapcsolatban hozatott forgalomba ; még akkor sem, ha az egész ipari termék lényeges része épen a fénykép, miként jelesül a képes levelezőlapoknál. Tudjuk, hogy uj és érdekes képes levelezőlapok előállítására néha ezreket költenek; e költséget mindenki a saját hasznára fordíthatja, aki lemásolja az eredeti felvételt. Sok visszaélés történik továbbá arczképes levelezőlapok lemásolásával. Mindennek véget vet a jelen tervezet. A tervezet másrészről megengedi a fényképészeti mü szabad felhasználását, ha az önálló alkotás létrehozása czéljából történik. Igen érdekes az arczképek (portraits) védelmének a szabályozása. Mig általában fényképészeti müvek megrendelésénél a szerzői jog kétség esetében nem megy át a megrendelőre, a tervezet a szerzői jogot a fényképészeti arczképre vonatkozólag — egyezően a jelen joggal — a megrendelőnek adja meg. Ez azonban nem érinti az arczkép készítőjének a negatív lemezre vonatkozó tulajdonjogát. Az arczkép készítője sem a lemez megőrzésére, sem annak a megrendelő részére való kiszolgáltatására nem köteles. A tervezet azonban még egy lépéssel tovább megy az arczkép készítőjének a terhére és megalkotja az utóbbi időben sokat megvitatott képmáshoz való jogot (1. nálunk is : Polg. tkv. tervezete 90. §., hozzá Indokolás I. köt. 153—156., 159—160. 11.; v. ö. továbbá Dr. Mautner Dezső czikkét a „Jogtudományi Közlöny" 1902. évi 46. számában.) A tervezet szerint ugyanis jövőben fényképészeti arczképet csak annak a beleegyezésével szabad terjeszteni vagy közszemlére kitenni, akit a fénykép ábrázol. Az utóbbinak halála után következő tiz év alatt a túlélő házastárs, szülők és gyermekek beleegyezése szükséges. Kivételt tesz a tervezet olyan képekre nézve, melyeknek a czélja nem egyes személyek ábrázolása, mint pl. tájképeknél, felvonulásokat, gyülekezéseket stb. ábrázoló képeknél. Hivatalos czélokra is (jelesül bűnügyi czélokra) szabad a hatóságoknak a megrendelő és az ábrázolt egyén, valamint hozzátartozói beleegyezése nélkül arczképet sokszorosítani, terjeszteni és közszemlére kitenni. A fénykép jogvédelme a jelen jog szerint attól a kötelezettségtől van függővé téve, hogy annak készítője nevét vagy czégét és a megjelenés naptári évét a fényképen kitegye. Ezt az intézkedést a tervezet, már a külföldi törvényhozásra való tekintettel is. melyek a korlátozást nagyrészt nem tartalmazzák (és igy a német fényképészek terhesebb helyzetben vannak, mint a külföldiek), mellőzi. A jogsértésekre vonatkozó, valamint a zárhatározatok jórészt azonosak a szerzői jogi törvény vonatkozó helyeivel (v. ö. annak 36. tk. és 54. tk. §-ait). A jelen jog számos hiányai arra kényszeritik épen a legjelesebb fényképészeti müvek készítőit, hogy ipari kihasználtatásuktól félve, müveiket nyilvánosságra nem hozzák. A tervezet átmeneti intézkedései (34. §.) gondoskodnak arról, hogy az új törvény majdan az ily meg nem jelent müvekre is alkalmazást nyerjen és pedig akkor is, ha az eddigi rövid védelmi idő már lejárt. Szladits Károly-nak az egyesületi jogot tárgyazó jogászegyleti előadása (f. évi deczember hó 6-án) ismét aktuálissá tette a franczia egyesületi törvényt (1901. július 1-ről), melynek a kongregáczókra vonatkozó rendelkezései végrehajtása az év folyamán oly sokat foglalkoztatta a közvéleményt. A törvény szerint!) az egyesület oly megegyezés (a definiczióba foglalt ez a fikezió a Code Civil sajátos, a kötelmi jogra alapított rendszere folytán vált szükségessé), melynél fogva két vagy több személy ismereteiket vagy tevékenységüket nem nyerészkedési czélból állandó közösségbe hozzák. E megegyezés érvényességére nézve a kötelmi jog általános szabályai irányadók (1. §.). A személy-egyesületek minden engedélyezés vagy előzetes bejelentés nélkül szabadon jöhetnek létre, de jogképességgel csak akkor birnak, ha az alább érintendő feltételeknek megfeleltek (2. §.). A törvény ehhez képest három fajta egyesületet különböztet meg: 1. a 2. §. értelmében a tagok egyszerű megegyezése folytán létrejött egyesületeket; 2. oly egyesületeket, melyek a 6. §-ban körülirt jogképesség megszerzése végett előzetes bejelentésre kötelesek (L alább); 3. oly egyesületeket, melyek ennél is nagyobb jogképességet akarván szerezni, e végből közérdekű egyesületi minőségük elismeréseért folyamodtak (1. alább; az osztályozásra nézve v. ö. az 1901. évi aug. 16-iki hivatalos jelentést a köztársaság elnökéhez, Ereky, id. m. 370. 1.). Semmis és hatálytalan minden oly egyesület, melynek czélja tilos, ellenkezik a törvénynyel vagy a jó erkölcsökkel, vagy amelynek czélja az állam területi épsége vagy a köztársasági kormányforma ellen irányul (3. §.). A nem meghatározott időre alakult egyesület tagjai — ellenkező kikötés daczára is — bármikor kiléphetnek, ha a lejárt és a folyó évre esedékes járulékokat kifizették (4. §.). Minden oly egyesületet, mely a jogképességet (1. alább) meg akarja szerezni, az alapítók nyilvánosságra hozni kötelesek (5. §. 1. bek.). Ez a nyilvánosság abban áll, hogy az egyesület előzetesen bejelentendő a prefecturán (id. 5. §. 2. bek.), melynek titkári hivatalában mindenkinek jogában áll az alapszabályokat, a bejelentést (melynek tartalmaznia kell: az egyesület nevét és czélját, intézeteinek székhelyét s *)A következőkben nagyrészben r. törvény ama magyar fordítására támaszkodunk, amelyet Dr. Ereky István közöl most megjelent nagyértékü müve (Tanulmányok a. magyar ált. polg. tkv. tervezete köréből, Budapest, 1903.) függelékeként (361. sk. 11.).