Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 12. szám - Hozomány. 1. [r.]

242 Magyar Jogász-Ujság II. évf. gyarázni és más ilyet a férj önkénytes ügyleteibe — mintegy önmaga, és az ő jogán felléphető harmadik személyek ellen gyakorolt douce violence utján — interpretálni. Közjegyzői okirati kényszer mellett különben sem jár nehézséggel kifejezést adni a férj azon esetleges szándékának, hogy a haszonélvezetet, mint hozományélvezetet tartja fenn. Igaz, hogy a Tervezet ezen interpretativ szabályt csak azon esetre szorítja, ha a haszonélvezet a házasság idejére tartatik fenn; azonban a haszonélvezetnek időbeli korlátozásából még semmiféle egyéb korlátozás szándéka nem következik. A speczifikus atyai haszonélvezet korlátozása (315—324. §§-ok) a közönséges haszonélvezettel szemben bizonyára sokkal nyomósabb jogpolitikai indokokon alapul, mint a hozományélvezeté, még sem tartotta szükségesnek a Tervezet az atya és gyermeke közti vagyonátruházásnál fent ártott haszonélvezetbe a speczifikus atyai haszonélvezetet beleinterpretálni. A 116., 117. és 118. szakaszokban a Tervezet hozomány-juttatásnak a házassági terhek könnyítésére szolgáló rendeltetését beleviszi a hozományélvezet tartalmába, mint a férj haszonélvezeti jogának korlátját. Megállapítja, hogy ezen korlátozás kihat a férj jogán fellépő harmadik személyeknek, a férj hitelezőinek jogaira ; ezen korlátozás azok javára szolgál, kiknek eltartása a 110. §. szerint, mint házassági teher jelentkezik (116. §. 3.), de nemcsak azokéra, hanem mindazon hitelezők javára, kiknek követelése mindkét házastárs ellen fennáll, vagy a házassági terhekhez tartozó szükségletek fedezéséből ered. Mindezen személyek közös érdeke szempontjából a hozományi javaknak azon jövedelme, mely a házassági terhek viselésére szükséges, olyan külön tömeget alkot, mely az ő javukra a priori lekötve van. E lekötés abban nyilvánul, hogy a férj maga a hozományélvezetet tetszése szerint gyakorolhatja ugyan, de gyakorlását csak az emiitett külön tömegen felüli felesleg erejéig idegenítheti el, hogy csak ugyanezen felesleg erejéig foglalható le a haszonélvezet és a már beszedett hasznok a férjnek egyéb, a fentiek szerinti külön minősítés alá nem eső adósságai erejéig. A hozományélvezet ezen jogtartalmának folyományaként, vagyis ugyancsak a hozomány élvezet rendeltetésének biztosítása czéljából kiterjeszti a Tervezet a pénzhozomány biztosítására szolgáló zálogjogot és kezességét, továbbá a pénzhozomány iránti csődhitelezői igényt a pénzhozomány kamataira, mint a hozományélvezetből kielégítendő igények fedezetére. A Tervezet itt töretlen uton halad. A kérdés, mi a hozományélvezet tartalma, miben különbözik a közönséges haszonélvezettől, szerezhetnek-e arra jogokat s ha igen, korlátlanul-e vagy minő korlátok közt — a férj hitelezői és általában a férj jogán fellépő harmadik személyek, a mai jog szempontjából is vitás. Az 1902/1886. sz. kúriai Ítélet (Márkus, második kiadás, II. kötet 67. lap) és az annak nyomán kifejlődött állandó gyakorlat szerint a pénzhozomány a férj csődjében, mint a csődtörvény 14 §-a szerint lejárt követelés érvényesíthető Minthogy pénzhozománynál a férji haszonélvezet abban nyilvánul, hogy a hozományi töke csak a házasság felbomlásával adandó vissza, a gyakorlat ekkor, midőn a csődben a hozományt a haszonélvezeti jogra való tekintet nélkül érvényesíthetőnek mondta ki, a kérdést — legalább a csődjog szempontjából — a hozomány személyes jellegének, lefoglalhatlan voltának érvényre emelésével dönti el. Azonban e döntés indokolásának nincs elvi alapja, nem indul ki a hozományélvezet materiális jogának mivoltából. Utal az 1840 : XVI. és 1840: XXII. törvényczikkekre, melyek a hozományt e közadós egyéb, adósleveleken alapuló adósságaival egyrangban kielégitendőknek rendelték, bizonyítja, hogy a keresk. és csődtörvény, mikor a régi jog ezen szabályait hatályon kívül helyezték, nem szándékozták a hozománytól a csődben való érvényesithetést megvonni s igy a készpénzhozomány, melyre nézve a gyakorlat a nőt férje hitelezőjének tekinti, a csődtörvény ellenében, mint a csődtörvény 14. §-a alapján lejárt követelés érvényesíthető. Nyilvánvaló, hogy ez az indokolás a kérdést nem dönti el. A régi magyar jogban a férjnek a hozományra vonatkozó joga tartalmilag kiképezve nem volt; ennek folyománya, hogy az 1840 : XVI. és 1840 : XXII. törvényczikkek nem láttak egyebet a készpénzhozományban, mint a nő közönséges követelését, minthogy azonban az o. ptkv. nyomán kifejlődött judikatura a hozomány intézményének valóságos tartalmát, a férj haszonélvezete számára a házasság felbontásáig való lekötöttségét, a régebbi jog homályából kiemelte, éppen az volt a kérdéses és az lett volna megoldandó, vájjon a hozomány ezen jogi tartalma kihatással bir-e a csődtömegre, helyesebben a csődtömeg által reprezentált összhitelezöi érdekkörre, mint közadós jogutódára, vagy pedig szorosan a férj személyéhez kötöttségénél fogva nem. Utóbbi esetben tényleg alkalmazandó a csődtörvény 14. §-a, mert akkor a pénzhozomány a csődtömeggel szemben lejárt követelés, előbbi esetben azonban, mint bizonytalan határidőhöz kötött kamatnélküli követelés (dies certus an, incertus quando), a csődtörvény 68. §. 2. bekezdése alapján — mely helyes értelmezés szerint kétségtelenül kiterjesztendő a bizonytalan határidejű kamatnélküli követelésekre — a határidő bekövetkezése esetére biztosítandó.