Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 1. szám - Találás

1. sz. Magyar Kodifikáczió 5 kosan-e vagy csak ügyetlenségből, mert ez a károsultra és az eredményre nézve, ugy hiszem, mindegy. Rendes érték és valóságos érték nem emésztikfel egymástkölcsönösen, mert a rendkívüli érték is lehet valóságos érték. Rendkiviili értékkel ugyanis akkor bir valamely dolog, ha az a haszon vétetik tekintetbe, melylyel az a jogosítottra nézve ennek külöuös viszonyainál fogva, vagy a dolognak más dolgokkal különös összefüggésénél fogva bir, ez pedig legtöbb esetben a tulajdonosra nézve a dolognak valóságos értéke. Lássunk néhány példát: Némely dolognak csak a tulajdonosra nézve van és pedig valóságos értéke, mig azt más egyáltalában nem is használhatja, például a Wertheim szekrény kulcsa a szekrény tulajdonosának sokat ér s uj kulcs megszerzése, esetleg az egész zár megváltoztatása aránytalan költséggel jár, mig másra nézve az csaknem semmi értékkel sem bir, mert abból talán egy patkószeget sem lehetne készíteni; — valamely okirat csak az annak alapján jogosultra nézve képvisel értéket, másra nem; — a fogorvosnak műszerei csak szakemberre nézve birnak bizonyos értékkel, mig azoknak anyagértéke, melylyel másra nézve is bírhatnak, igen csekély; — a jó vizsla a vadászra nézve nagy értékű, másra nézve talán egy házőrző ebnél is kevesebbet ér. Más dolgok csak együttes viszonyban birnak a tulajdonosra nézve bizonyos magasabb értékkel, ugy, hogy azok valamelyikének hiánya a többiek értékén is csorbát ejt, mely miatt az átvevő a szerződéstől is visszaléphet, péld.: valaki vásárol egyforma tarka lovakból összeállított négyes fogatot, darabját 500 koronával számítva, 2000 koronáért; ha az átadás előtt a lovak valamelyike elpusztul, a megmaradt három ló az átvevőnek már nem ér 1500 koronát s talán a czélbavett használatra egyáltalán már ntm is alkalmas. Valamely több kötetből álló mü került, kötetenkint 2 koronába; ha valamelyik kötet elvonása folytán a mü csonka lett, ezáltal a megmaradt kötetek is vesztettek értékükben. Hogy a dolgok értékét a jogi forgalomban nem lehet absolut mérték szerint meghatározni, hanem csakis a fenforgó különös körülmények tekintetbe vételével, már abból is kitűnik, hogy ugyanazon dolognak értéke véletlen körülmény folytán könnyen változhatik anélkül, hogy a dolog maga akár anyagban, akár alakban változást szenvedne; péld.: valamely faluban katonaság van elhelyezve s egyik birtokosnak nagyobb épülete laktanyául szolgálván, ez által jó jövedelmet hajt s ehez képest is hecsültetik meg. De ugyanazon épület, ugyanazon helyen, változatlan, talán még javított állapotban is, nagyon csekély értékűvé válhatik, ha a falu megszűnik katonasági állomáshelyül szolgálni, mert a tegnap még nagy értékűnek tartott épület ma már mit sem jövedelmez. Vagy: valakinek van egy válfaju burgonyája, melyet mint magot kilónként drágán árul s mig e burgonyának e rendeltetése tart, métermázsáját 30 koronával fizetik, de mihelyt a vetés ideje elmúlt, ugyanannak a burgonyának értéke alig 3 korona lesz. E példa világosan mutatja, hogy az optk.nek a rendes és rendkivüli értékre vonatkozó általános meghatározásai nem elégségesek arra, hogy azok alapján minden dolognak valóságos értéke, még pedig bármily körülmények között, megállapítható lenne. A különös (gazdasági) érték fogalmának létjoga félreismerhetlen; ismérvei a dolgok sajátságos rendeltetésében vagy gazdasági használat módjában fekszenek, mely szempontok mellőzésével igazságos becslés sok esetben nem is lehetséges. Szükséges tehát a magánjogban arról gondoskodni, hogy mindazon esetekben, melyekben a dolgok értéke a jogviszony megítélésére nézve lényeges, az lehető igazságos alapon és mindig szakértők által állapittassék meg. Az úgynevezett bírói becsüsök e feladatot nem mindig oldhatják meg, már csak azért sem, mert ismereteik és tapasztalásaik körén kivül eső esetekben ők lehetnek ugyan becsüsök, de nem mindig szakértők. Csakis igy történhetett az, hogy a kolozsvári kir törvényszék által végrehajtásilag lefoglalt vasúti gőzmozdonyt a kolozsvári bírósági becsüsök 240 ftra becsülték, holott az 30.000 ftnál is többet ért. Dr. Haller Károly min. tanácsos, kolozsvári egyetemi tanár. Találás. (Polgári törvénykönyv tervezete 598—615. §§.) A Tervezet az ingó dolgok tulajdonának eredeti szerzési módjai egyik önálló faja gyanánt különbözteti meg a találást. Ezen találásnak nevezett szerzési mód szabályozásánál pedig egybefoglalja az elvesztett dolgok és a kincs fogalma alá eső dolgok találását s ennek jogi következményeit s e téren, — úgyszólván — teljesen a német polgári törvénykönyv 965—984. §§ ai nyomán halad, a melynek intézkedéseit a Tervezet kétségkívül elsősorban szem előtt tartotta. Most érvényes hazai jogunk e kérdésben az 1894: XII. t.-cz. ide vonatkozó intézkedéseitől eltekintve, azon birói gyakorlatban nyer kifejezést, hogy a találó csak az elévülési határidő letelte után és a tulajdonos, illetve elvesztő nem jelentkezése esetén szerezte meg a talált dolog tulajdonát. Minden esetben azonban köteles volt a találó ezt a hatóságnak bejelenteni. A találásra vonatkozólag intézkedik továbbá a Btkv. 365. §-a, mely nem csupán a bejelentést, hanem a talált dolognak a hatóság, illetve