Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 1. szám - Találás

6 Magyar Kodifikáczió II. évf. elvesztő részére leendő átadását irja elő és ennek elmulasztását büntető sanctióval ruházza fel. A Tervezet az eddigi czivilis joggyakorlat nyomán a talált dologra nézve szintén elsősorban az értesitési, illetve a bejelentési kötelezettséget irja elő. Az 598. §. szerint ugyanis a taálló köteles a találásról az elvesztőt vagy a tulajdonost elsősorban értesíteni, ha pedig ezt nem ismerné, az esetet a hatóságnak bejetenteni. Erre nézve, kétségtelenül a Btkv. 365. § ra való tekintettel, 8 napos határidőt tűz ki. Csak facultative és nem feltétlenül köteles a találó a dolgot a hatóságnak át is adni; csupán megőrizni köteles azt a legkisebb gondosság mellett, mert csak szándékért és súlyos gondatlanságért felel és csak tetszésétől függ, hogy ar őrizet terhétől megszabadulva, azt a hatóságnak átadja. Bár a hatóság elrendelheti ezt is s akkor köteles lesz azt át is adni. Ez azonban csak kivételes intézkedés lesz, kétségkívül az elvesztő, illetve tulajdonos érdekeinek szükséghez képest leendő megóvása végett. A Tervezet ezen intézkedése pedig nyilván valóan ellenlétben fog állani a Btkv. fentemiitett 365. §-ával, amiért is a büntető törvény novellája lesz hivatva a kettő közötti összhang helyreállítására, miután az elvesztő érdeke kellőképen meg lesz védve akkor is, ha a Tervezet — nézetem szerint egészen helyes — intézkedését fogadjuk el, mert a bejelentési és örizési kötelezettség megszegésének büntetőjogi sanctióval leendő felruházása a tulajdonos, illetve elvesztő jogát épugy hivatva lehet biztosítani, mint az átadási kötelezettség a Btkv. értelmében. Az eddigi jogtól eltér továbbá a Tervezet azon megkülönböztetése, hogy a bejelentési, illetve értesitési kötelezettséget a talált dologra vonatkozólag értékhatártól teszi függővé. E tekintetben pedig 3 koronát vesz alapul. 3 koronán aluli értékkel biró dolgoknál ugyanis mellőzi a találó értesitési és bejelentési kötelezettségét, csupán a megőrzést teszi a találó kötelességévé. Sőt a 601. §-ban még az eladásra is feljogosítja a találót, ha a dolog romlásnak van kitéve, vagy megőrzése aránytalan költséggel járna. Uj intézkedés továbbá, hogy a találó, eltekintve a szükséges és hasznos költségek megtérítésére vonatkozó jogától, az elvesztőtől vagy tulajdonostól találódijat követelhet, amely a dolog értékétől függő százalékban állapittatik meg. Ezen igényeire nézve pedig visszatartási jogot is ad neki a Tervezet, sőt a 605. §. szerint ezek kielégítésének megtagadása esetén a dolog tulajdonjogát is megszerezheti, még pedig egy éven belül is azonnal. Nem illeti azonban meg a találódij a dolog találóját, ha értesitési vagy bejelentési kötezettségének eleget nem tesz vagy a találást eltitkolja. Épugy nem szerzi meg továbbá a talált dolog tulajdonjogát sem ez esetben, hanem az a találás helyének községi szegénypénztárát illeti meg. Itt pedig azon korlátozást állapítja meg a 606. §., hogy nem 1 év után, hanem csak 3 év után szerzi meg a szegénypénztár a tulajdonjogot, ha az átvételre jogosult nem jelentkezett. Ennek iátiója pedig az indokolás szerint is az, hogy ily esetben az elvesztő érdekeinek megóvása kívánja ezen hosszabb terminust, miután a hirdetmény vagy értesítés elmaradása következtében nem is volt alkalma jogait megvédeni s igy erre a rendszerinti egy év elegendőnek nem tekinthető. Nem szerzi meg továbbá a találó a talált dolog tulajdonát akkor sem, ha ezen igényéről lemond, mely esetben szintén a szegénypénztár lép jogainak birtokába. A 607. §-ban a Tervezet az 598—599. és 605. §-okban megállapított tulajdonszerzés consequentiáját vonja le akkor, midőn kimondja, hogy a találó által megszerzett tulajdonjog folytán a dolgot terhelő és harmadik személyek javára netán fennálló jogok megszűnnek. Miután azonban általános jogelv, hogy senki más kárával ne gazdagodjék, ha ezen tulajdonszerzés folytán meg is szünteti a Tervezet az elvesztő s harmadik személyek dologi jogait a találó javára, viszont líártérVósi kötelmi igényt állapit meg az elvesztő, illetve a dolog volt tulajdonosa javára a tulajdont visszteher nélkül szerzett találóval, illetve szegénypénztárral szemben. A megszűnt dologi igény helyébe tehát a volt tulajdonosnak kötelmi igénye lép; nem követelheti vissza rei vindicatio utján magát az elvesztett dolgot, amelyre a találó vagy a szegénypénztár már tulajdonjogot szerzett a törvény értelmében, hanem igenis követelheti elvesztett dologi jogának megtérítése fejében szenvedett kára megtérítését, minek mértékét a dolog értéke fogja meghatározni, nagyon természetesen, levonva ebből a 602. §. szerint a találódij százalékát és a 603. §-ban körülirt költségeket. Ezen az 398—608. §§-ban részletesen körülirt általános szabályoktól eltérve, kivételesen, mint egy minősített esetet szabályozza pedig a Tervezet a 609—611. §§-ban a találás azon — a mindennapi életben kétségkívül leggyakoribb — eseteit, midőn az elvesztett doíog valamely hatóság vagy nyilvános közlekedő inté°zet helyiségében, közlekedő eszközeiben találtatik. Az eltérés pedig részint abból áll, hogy a találó nem tarthatja meg magánál a talált dolgot, nem elég arról a hatóságot értesítenie, hanem kötelessége — imperativ rendelkezés folytán — azt a hatóságnak, illetve a közlekedő intézetnek átadnia. Eltérő intézkedés továbbá, hogy ily esetben