Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

Az erőszak és fenyegetés fogalma a büntetőjogban 93 nemcsak a psychikai, hanem a mechanikai ható erőket is magában foglalja bizonyos mennyiségben. Szintén elegendőnek tartja a vis compulsivát Olshausen, ki reámutat arra, hogy a hatóság elleni erőszak bűntetténél a fenyegetésnek s erőszaknak nem kell szüségképen a személy ellen irányulni, mennyiben a kényszerállapot közvetve a dolgok ellen irányuló erőszak által is létrehozható. Nem lesz érdektelen, ha ezen nálunk napirenden levő bűntettnél, szemlét tartunk a judicaturában arra nézve, hogy a vis absoluta s a vis compulsiva kérdésében milyen irány észlelhető. 1. A budapesti kir. itélő tábla kijelentette, hogy G. T. akkor, midőn a községi biróra botot emelt s azt forgatta, a községi birót eljárásának végrehajtásában erőszakkal akadályozta. (Bünt. Jog Tára VIII. k. 235. lap). A curia terminológiája szerint (4207/89 sz. it.) az erőszak =. vis absoluta ; fenyegetés = vis compulsiva. (v. ö még Illés idevonatkozó értekezését «Jogi Szemle* II. k. 163. lap). Én pedig fentebb kifejtettem, hogy a vis absoluta s vis compulsiva közti megkülömböztetés tartalmilag helyes; de a terminológia nem az, mert miután a vis compulsivában tényleges baj is foglaltatik, a mi a fenyegetéstől különböző dolog, ennél fogva a vis compulsivát nem lehet mindig és minden esetben fenyegetésnek mondani. Akár a curia. akáraz én togalom-megjelölésem legyen is helyes, az bizonyos, hogy a kir. itélő tábla fentebbi megállapítása nem helyes. Nem pedig a curia szempontiából azért, mert az a hadonászás nem = vis absoluta nem = erőszak, mert nem volt alkalmas ellenállhatlan erőszak létrehozá sára. De nem, helyes az általam kifejtett szempontokból sem, mert az csak a b aj lehetőségét foglalta magában, s igy mint fenyegetés által megvalósított vis compulsiva: erőszak nem lehetett. 2. Galfi M. egy tánczmulatságban többek által megtámadtatván, hogy bántalmazói elől menekülhessen, megfutott s a nyitva levő honvédlaktanyába menekült. Üldözői követték ugyan, de a laktanyába nem mervén behatolni, az előtt megállapodtak és az ott felállított őrtől G. kiadását követelték. Ez megtagadtatván, a kaput döngették és a fegyveresen kivonuló honvédeket kődobá sokkal fogadták.1 Az alsóbb bíróságok a bűnhalmazat kérdésével bíbelődtek (175. §.); a curia azonban csak a hatóság elleni erőszak bűntettét állapította meg, mert vádlottak a katonai őrt «kődobálásaik által veszélyesen fenyegették*. Hogy itt nem vis absoluta, hanem vis compulsiva forog fenn : bizonyos. Ez az eset is mutatja, hogy a curia ezen bűntettnél nem követel ellenállhatlan erőszakot. 3. Truja Juon lőfegyverrel felfegyverkezve arra buzdította testvérét, hogy a csendlegénynek szegüljön ellent. A kir. curia azért, 1 (Bünt. J. T. IX. k. 99