Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

88 Vargha Ferencz vagy mint vis compulsiva jelentkezik, egyszerűbb és természetesebb mert közelebb áll a törvényben használt szavak grammatikai értelméhez. E mellett külsőleg felismerhető ismérvet is állitt fel a határvonal megjelölésére. Csakhogy a jogász nem szavakkal, hanem fogalmakai operál s a hol a szó közönséges értelme a helyesnek felismert jogi fogalomtól eltér s ugyanezért helytelen következtetésre vezet: ott a jogi fogalmat illeti meg az elsőség. Mar pedig ilyen következtetésre vezet az, ha az eiőszakot a physikai erőszakkal azonosítva, a rablásnál és a zsarolásnál egyenlőnek tekintjük, vagyis ha azt mondjuk, hogy az erőszak, mint a megtámadott személy testének érintésével gyakorolt kényszereszköz, a rablásnál és zsarolásnál ugyanaz.» (Jogi szemle II, k. 165 lap). Mint látjuk, kiváló büntetőjogászunk főkép azért fogadja el a curia ujabbi álláspontját, mert ebben határozottan felismerhető mozzanatok vannak adva, melyek segélyével a rablás a zsarolástól elkülöníthető. Kizárólag ezen szempontból az ujabbi felfogás nem indokolható ; mert hiszen láttuk, hogy a vis absoluta s a vis compulsiva keretén belől is voltak mennyiségi külömbségek, melyek segélyével az ellenállhatlan erőszaktól mindig meg lehetett külömböztetnia nnak kisebb fokát, mely az ujabbi álláspont szerint a vis compulsiva. Másrészt az a kérdés merül fel, hogy az ujabbi elmelet szerint eligazodhatunk-e a többi erőszakos bűncselekmények útvesztőjében ? A mi specialiter a zsarolást és rablást illeti, ezen két delictumrál a kényszerítés minőségére legbiztosabb következtetést vonhatunk a Btk. 347. §-ából. Ezen szakasz, midőn a rablásnál meghatározza a fenyegetés fogalmát, ezzel megadta azon kulcsot is, melynek segélyével az erőszak mennyiségének ismérvét feltalálhatjuk. A tényá 11 adekokban mutatkozó egyensúly elvénél fogva, rablásnál az erőszak kisebb fokú nem lehet, mint a mily fokú kényszerítő erő a fenyegetésben rejlik. Ha tehát a fenyegetésnek «súlyos veszélyt* kell magában foglalni, akkor egy egyszerű taszítás rablási erőszak nem lehet. Illés ezen szempontból még azt az esetet sem tartja rablásnak, midőn A. C-t puszta kézzel a falhoz szorítja azért, hogy B. az alatt pénzétől megfoszsza. (Jogi Szemle II. K. 166 lap) Ellenben a curia egyik legújabb keletű Ítéletében rablást állapított meg az ellen, ki a pénzét követelő panaszost ugy mellbe lökte, hogy ettől megtántorodott (: Jogi szemle V. K. 633. lap :) Hogy a kisebb fokú erőszaknak rablási erőszakká való fokozása által a fenyegetés és erőszak közt levő természeti egyensúlyt bontjuk meg : az világos, kézzel fogható igazság. Ez azonban elkerülhető akkor, ha az erőszakot az egyes esetek elbírálásánál viszonyba hozzuk a fenyegetéssel, s igy a súlyos