Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

Az erőszak és fenyegetés fogalma a büntetőjogban 89 bűntett construálásánál soha sem fogunk jelentéktelen bajt tényálladéki ismérvként felállítani. A c u r i a ujabbi álláspontjának jogosultsága, a melynek előzőjeként Geyer ésHálschner jelentkeznek, nem a rablás és zsarolás keretén belől, hanem az egész büntetőtörvénykönyv területén keresendő. Ezen elmélet biztos s el nem téveszthető iránytű a törvényt alkalmazó előtt, de csak akkor, ha az erőszakos bűncselekmények meghatározása annak megfelelően van keresztülvive. E szerint a bűncselekményeknek, melyek kényszerállapot előidézése utján követtetnek el, két csoportja van : a) az egyikhez elegendő a vis compulsiva; ellenben b) a másikhoz ellenallhatlan erő (vis absoluta) szükséges. A törvénynek csak az utóbbi esetben kellene distingválni ekképpen: *a ki ellenállhatlan erő által» A hol pedig a vis compulsiva is elegendő, egyszerűen mellőzendő lenne a fogalom közelebbi meghatározása, miből következnék, hogy ahhoz a vis compulsiva is elegendő. A törvényben azonban a curia álláspontjának megfelelő eszme nincs megvalósítva ; s így az, a mit a curia classicus indokolásában mond. nem de lege lata, hanem de lege ferenda bir nagy horderővel. Ugyanis törvényünkben azon bűncselekményeknél, melyeknek elkövetési cselekedete a kényszerítés, a kellő rendszer hiányzik. Mint láttuk, a fenyegetés meg van határozva a) egy állam elleni bűntettnél (167. §.) b) egy szemérem elleni bűntettnél (234. §.) c) s egy vagyon elleni bűntettnél (347. §.). Miután az esetek legnagyobb részében ilyen distinctio hiányzik, szembeötlő zsinórmértékünk nincs aziránt, hogy mikor kívánjuk meg tényálladéki ismérvként a vis absolutát s mikor e 1 égedjünk meg a vis compulsivával. Ezen kérdés eldöntésénél az egyes delictumokat kell szem ügyre venni. 1. §• Első helyen áll itt a felségsértés büntette (126 §. 3. p.). Ezen bűntett tényálladéki ismérve az erőszak s fen yeg e t é s , melylyel a király személyes szabadságától megfosztatik. Hogy ezen bűntetthez a vis compulsiva is elégséges, azt kézzel íoghatólag ki lehet mutatni a törvény szövegéből. Ugyanis a 126. §. 3 p. szerint a felségsértés bűntettét követi el az: a) a ki a királyt az ellenség hatalmába adja; b) az uralkodás gyakoilataban akadályozza ; vagy c) személyes szabadságától erőszakkal vagy fenyegetéssel megfosztja.