Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

6 Vargha Ferencz befolyással, s annak fejlődése ugy az egyik mint a másik esetben egyforma. Az akarat fejlődésénél a kiindulási pontot a vágy képezi; melyről Volkmann azt mondja, hogy: «Der empirische Begriff des Begehrens ist der des Bewusstwerdens des Strebens nach einem oder wider einen Gegenstand».4 A vágy tehát tudatos törekvés, de ennél egy szemerrel sem több ; innen van, hogy a vágy psychicai mennyiség marad mindig. Tehát annak tárgya, vagyis a mi után vágyódunk, mindig egy képzet; mert hiszen a vágy is egy elvont, meg nem mérhető jelenség, mely a lelki működés korlátait soha sem hagyja el; s igya vágynak c a us a 1 i t a s a sincsen ; ebből következik, hogy a vágy legextensivebb növekedésében azt az állapotot állítja elénk, melyben a kivánt dolog teljesedése vagy elmaradása a valószínűség legmagasabb fokán áll. Miután a vágynak nincs okozatossága, ennélfogva annak tartalmát mindig csak egy bizonyos állapot képezi, melynek megvalósulása vagy elmaradása tüntetné fel a vágy kielégítését. A vágyban tehát csak a czél gondolata van meg, de hiányzik abból az eszköz gondolata. Mihelyt a czél mellett az eszköz is foglalkoztatja az elmét; mihelyt az a kérdés merül föl, hogy vagyainkat miként valósithatnók meg: az akarati elhatározás képződésévé alakult át a vágy r mely bevégzett dologgá válik nyomban, mihelyt a véghezvitelre határozza el magát az alany. Ellenben akaratról csak akkor beszélhetünk, midőn már az elhatározás a megvalósítás kezdetére jutott: Röviden, de találóan fejti ki ezt Schopenhauer: «Willensbesch!üsse, die sich auf die Zukunft beziehen, sind blosse Uberlegungen der Vernuníc über das, was man dereinst wollen wird, nictit eigentliche Willensakte: nurdie Ausführung stempelt den Entschluss, der bis dahin immer nur noch veránderlicher Vorsatz ist und nur in der Vernunft, in abstracto existirt* (Welt als Wille und Vorstellung, Bd. I. 120. 1.) Ezekből önként kiválik az akarat fejlődésének két stádiuma : az egyik az akarati elhatározás, a másik az akarati tevékenység. Az előbbi elvont, benső jelenség ; a másik pedig külvilági, tehát érzékelhető állapot; s ez az akarat, mely csak jelenségeiben nyilvánul, azon innen pedig csak az elhatározás jellegével bir. Vagyis a mint Liszt mondja: «Az akarat kizárólag azon psychikai működést jelenti, mely által az izmok működésbe 4 I.eViibuch der Psychologie II. k. 397 lap.