Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

Az erőszak és fenyegetés fogalma a büntetőjogban 7 hozatnak ; tehát akarni csak a testi mozgást lehet; de az eredményt soha.» (Lehrbuch IV. k. 128. 1. 2- jegyzet). Ha már most fölvetjük azt a kérdést, hogy a kényszernek mi a közvetlen tárgya, az elhatározás-e vagy az akarat: a feleletet ezek után könnyen megadhatjuk. Az elhatározás, mint abstract valami, a mint nem jön számba mint önálló büntetőjogi mennyiség a kísérlet tanában, a mint nem lehet ez sem veszélyes sem sérelmes a jogi érdekek világában, ép oly bizonyos az is, hogy nem lehetvén activ szerepe a büntetőjogban, passiv jelentőséggel sem bir. A minek oka kézen fekszik. Nincs az az emberi hatalom, mely a gondolatok szabadságának féket vethetne; mert hiszen azok megismerés tárgyai soha sem lehetnek, csak ugy, ha az alany közli velünk gondolatainak tartalmát. Tehát bizonyos az, hogy az elhatározás, mely ép ugy az értelem munkája, mint a gondolat: kényszer alá nem vehető. S igy csak a phyzikai jelleggel biró akarat az, a mi lenyűgözhető, kényszer alá hajtható. III. A büntető törvények az akarat lenyügözésének két módját emiitik föl: az egyik erőszakkal, amásik fenyegetéssel történik. E két mód relatióba hozandó : a) az akarattal s b) egymással. Ki kell fejteni tehát, hogy a kényszerállapot mikor következik be ; van e annál bizonyos fokú szabadság vagy nincs ; objectiv-e ezen kényszer vagy subjectiv; a kényszerállapot képzete a támadó vagy támadott részén kell-e, hogy jelentkezzék stb. Föntebb (II.) már reámutattam, hogy a kényszer az akaratot támadja meg; ezzel azonban a kényszerhelyzetnek csak az egyik része lett kifejtve, az t. i. mely annak irányát s passiv tárgyát tárja elénk. A tétel másik részére vonatkozólag a kérdés akkép formulázható, hogy az akarat mikor van ilyen kényszerállapotban? A kényszer a szabadság ellentéte: tehát az akarat minden esetben kényszer alatt van, midőn az a szabadságra nem vezethető vissza. Miután az akarat a legszűkebb meghatározás szerint az izmokat működésbe hozó erő, ebből következik, hogy annak olyatén állapota, a minőbe a kényszer hozta, nem közvetlen eredménye a kívülről befelé ható kényszernek, hanem amaz és emez között közvetítő kapocs van. Seza motivatio. Bizonyos az, hogy a kényszerítő deliktum csak akkor hajtható végre, ha meg van annak az alkalmas tárgya: a reagáló akarat. A hol ez hiányzik, ott kényszer sincs. Ez a magyarázata annak, hogy