Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

Az erőszak és fenyegetés fogalma a büntetőjogban 5 való törekvés ; vagy miután az akarat kielégítését, ha az öntudatos, kedvnek, élvezetnek hívjuk: az akaratról azt is állithatjuk, hogy az élvezet után való törekvés. S i g v a r t az akaratot egy lélektani folyamatnak tartja, melynek tartalmát egy jövendőbeli állapot tudata képezi, melynek kísérője azon gondolat, hogy hatalmamban áll azon állapotot megvalósítani; mely egyúttal izgató hatással is van reám. Ezen gondolatban tömörül össze az elhatározás, hogy megvalósitsam-e azon állapotot vagy sem. B a u m a n n az akaratnak három lényeges jegyét sorolja lel: a) egy bizonyos tartalommal biró képzetet; b) ezen tartalom értékének meghatározását; c) hogy az érték szerint meghatározott képzet-tartalom megvalósítása mikép történhetik meg. Wundt azt állítja, hogy az akarat a tudatban észrevehető tevékenység, mely részben benső állapotaink mikéntjét befolyásolja; részben ezen psychoticus állapotoknak megfelelő mozgást hoz létre. Ezen felül akadtak olyan philosophusok. kik az akaratot a reflex és automatikus állapotokra, sőt a növény s az anorganikus világ változásaira is kiterjesztették. Végül a metaphysikusok azt állítják, hogy minden létezésnek oka az akarat, s az anyag ehhez képest nem más, mint láthatóvá vált akarat (Schelling). Eltekintve ezen transcendentalis felfogástól, annyi tény, hogy az akarat mindig egy vonatkozást jelent, mely bizonyos képzet s az annak megvalósítása közt létező viszonyt fejezi ki. Ezen viszony teljes, ha az akarat megvalósíttatott; ellenkező esetben csonka ; s bátran elmondhatjuk, hogy akkor, midőn a vágyból az akarat kifejlődik, ezen állapot az emiitett viszony embrióját fejezi ki. Tehát látható ebből, hogy az akarat egy psychikai actus, mely hatással levén a motorikus idegekre, ezek ekként az izmokat működésbe hozzák. Korántsem állithatjuk azonban azt, hogy az akarat csak külvilági vonatkozásaiban bir bizonyos értékkel, s hogy igy akaratról csak akkor szólhatunk, midőn az az izmok által kézzelfoghatólag nyilvánvalóvá lett. Ellenkezőleg Önmagunk megfigyelése közben meggyőződhettünk arról, hogy az érzések s képzetek is többé kevésbbé alá vannak vetve az akaratnak. Tehát az akarat jelenlétét itt s^em vehetjük tagadásba ; s igy helyes azon tétel, mely szerint meg kell különböztetni a belső és külső akarati tevékenységeket. Hogy ez nem csupán elvont szőrszálhasogatás, nyomban kézzel fogható igazság lesz előttünk, mihelyt a mulasztás által elkövetett bűncselekmények psychologiájára gondolunk. Ez a külömbözőség azonban az akarat q u a 1 i t á s á r a nincs