Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)
1892/37 / 1. szám
2 2 Dr. Fleischmann Sándor ágaival, b) a belvizi hajózás (Binnenschiffahrt) jogával, c) a kiadói ügyletek jogával ; 2-szor hogy a kereskedelmi törvény egyes már codificált részei revideáltatván, azokon mindazon módosítások ejtessenek meg, melyek akár az elmélet, akár a gyakorlat szempontjából szükségeseknek mutatkoznak. Mindezen határozatok daczára mindez ideig még nem neveztettek ki az ezen kiegészítés és illetőleg módosítás czéljából kilátásba helyezett szakértekezlet tagjai, ugy hogy a régen várt reform, legalább hivatalosan, még előkészítve sem lett. Kétszeres örömmel üdvözöltük tehát Dr. J. Riesser berlini ügyvédnek «Zur Revision des Handelsgesetzbuches* czimü nagyszabású tanulmányát, mely bő forrástanulmányok alapján kifejti, hogy i-ször, mehy codificált intézmények szorulnak részleges vagy teljes átdolgozásra és hogy 2 szor a kiadói, belvizi hajózási es biztosítási ügyleteken kivül minő uj intézmények volnának codificálandók. Dr. Riesser nemcsak a birói gyakorlatot és a j°gi irodalmat használja fel forrásokul, hanem egyszersmind a külföldi jogélet ide vonatkozó mozzanatait, a német kereskedelmi gyűlések (Handelstag), az osztrák és német kereskedelmi kamarák és a gazdasági élet képviseletére alakult legkülönfélébb egyletek és társaságok nyilatkozatait és jelentéseit veszi tanulmányai alapjául és a kitűzött feladatot ez irányban oly alapos lelkiismeretességgel végzi, hogy csakugyan nem létezik kérdés, mely a német kereskedelmi törvény életbe lépte óta felmerült és pedig akár a gyakorlatban, akár az elméletben, melyet figyelmére nem méltatna, hacsak legtávolabbról is vonatkozásba hozható a törvénynek netán tervbe vehető módosításával. Hazai jogéletünk alakulása teljes anfilogonját képezi a német viszonyoknak. Nálunk is, ha igaz, küszöbön all a polgári törvénykönyv egyes részei tervezetének végleges megállapítása és igy akarva akaratlan nekünk is revideálnunk kell kereskedelmi törvényünket, — ha már más szempontból nem is, de mindenesetre azért, hogy ellentétek ne merüljenek fel a magánjog és a codificált kereskedelmi törvény szabványai között és — a mi fődolog — revideálnunk kell a kereskedelmi törvényt kapcsolatosan és egy időben a magánjogi tervezetek elkészítésével. Ép ezért szükségesnek és hasznosnak tartjuk a fentidézett munka ismertetését és pedig annál inkább, mert a magyar kereskedelmi törvényre alapított aránylag rövid életű birói gyakorlatunk máris kétségtelenné tette, hogy a kereskedelmi törvény bizonyos részeinek novellaris módosításával a kereskedelmi forgalom fejlődött és fokozottabb igényeinek nagy szolgálatot tenni és egyszersmind nagyobb, veszedelmesebb bajoknak útját állani lehetne.
